Orvosi iskolaként is működhetett egy ókori asszír lakóház

2026. november 19.-Múlt-kor

Az ókori Mezopotámia egyik legkorábbi, szervezett orvosi oktatóközpontjaként is funkcionálhatott egy asszír lakóház, ahol generációkon át képezték a jövő gyógyítót. A Ghanim Alsheikh és Omar Mustafa kutatópáros az iraki Assur városában feltárt épület és a hozzá tartozó ékírásos agyagtáblák elemzésével rajzolta meg a korabeli mesterek és tanítványok mindennapjait.

Összefoglaló
  • A régészek egy Assur városában feltárt ókori épületet korai orvosi oktatóközpontként azonosítottak.
  • Az N4 jelzésű házban több mint száz éven át képeztek gyógyítókat és ráolvasókat.
  • Az agyagtáblák bizonyítják a diákok gyakorlati részvételét a Kr. e. 7. században.

A régészek által N4-es háznak nevezett épület az Újasszír Birodalom vallási központjában, Assur városában állt. A lakóház egy Bába-suma-ibni nevű férfi és családja tulajdonát képezte, akik a kutatások szerint a specializált gyógyítók egy elismert dinasztiáját alapították meg.

Az épület könyvtára bőséges gyűjteménnyel rendelkezett olyan agyagtáblákból, amelyek a diagnosztikával, a különböző kezelésekkel és a rituális gyakorlatokkal foglalkoztak. Ezen szövegek egy részét a Kr. e. 7. században élt Kiszir-Assur, a család egyik kiemelkedő gyógyítója és ráolvasója másolta és bővítette tovább, ahogyan szakmai felelőssége egyre növekedett.

A család oktatási hagyománya a becslések szerint közel százhúsz éven át, nagyjából Kr. e. 725 és 614 között virágzott. A képzés vélhetően már serdülőkorban megkezdődött, a diákok pedig nem csupán az orvosi szövegek gépies memorizálásával sajátították el a tudást. A tanulók aktívan dolgoztak a szövegekkel, valamint mestereik oldalán részt vettek a tényleges gyógyító rituálékban is.

A Kirkuk Journal of Medical Sciences című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy a különböző tudós háztartások között aktív tudáscsere zajlott, így a tanulók más városokból, sőt az assuri Gula-templomhoz köthető körökből is érkezhettek az N4-es házba.

Az ókori asszír orvoslásban a vallás és a gyógyítás szorosan összefonódott egymással, a fizikai és a spirituális egészséget nem választották el élesen. A gyógyítók a tünetek diagnosztizálása és a gyógynövényes orvosságok felírása mellett ráolvasásokat és mágikus rituálékat is végeztek. Ez a kettősség azt a korabeli meggyőződést tükrözte, miszerint a betegségeknek egyaránt lehettek természetes és természetfeletti, démoni vagy isteni okai. A források alapján a ráolvasó papok és az orvosok gyakran megosztották a feladatokat, maguk a családtagok is viselték az „Assur házának ördögűzője” címet, amely a közös szakmai és vallási hagyományt jelezte.

Az assuri lelőhely feltárását eredetileg német régészek kezdték meg 1903 és 1914 között, majd iraki kutatócsoportok folytatták a munkát az 1970-es és 1980-as években. Az ásatások során az N4-es házban egy vörösre festett falú szobát, egy kővel burkolt belső udvart és a már említett gazdag könyvtárat is feltárták.

Egy másik helyiségben temetkezéseket, adminisztratív táblákat és egy írótáblát találtak, míg a padló és a küszöbök alatt védelmező funkciójú, apotropaikus tárgyak lapultak. Ez a komplex építészeti elrendezés egyértelműen bizonyítja, hogy az oktatás, a betegek kezelése, a nyilvántartás vezetése és a vallási tevékenységek ugyanabban a háztartásban, egymással párhuzamosan zajlottak.

Az Újasszír Birodalom a Kr. e. 9. és 7. század között a Közel-Kelet domináns katonai és kulturális hatalma volt, amely hatalmas könyvtárakat és tudományos központokat tartott fenn. Assurban, a birodalom ősi és szakrális fővárosában a papság és a tudós réteg kiemelt társadalmi megbecsülésnek örvendett.

A gyógyítás tudománya Mezopotámiában évezredes múltra tekintett vissza, a sumer és akkád orvosi hagyományokat az asszírok rendszerezték és bővítették tovább. Bár a modern orvostudomány gyakorlata élesen eltér az ókori rituális gyógyítástól, a mentoráláson és a fokozatos előmenetelen alapuló mester-tanítvány viszony meglepő hasonlóságokat mutat a mai egészségügyi képzéssel.

Alsheikh és Mustafa tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy bár az assuri N4-es ház nem tekinthető a modern egyetemekhez hasonló, formális intézménynek, a maga korában egyértelműen a szervezett orvosi képzés egyik legfontosabb központja volt. A felfedezés rávilágít arra, hogy a specializált tudás átadása az ókori Mezopotámiában nem pusztán esetleges volt, hanem jól strukturált, generációkon átívelő intézményes keretek között zajlott. A feltárt agyagtáblák és az épület szerkezete egyedülálló bepillantást enged abba a folyamatba, ahogyan az ókori Közel-Kelet elit gyógyítói a hivatásukra készültek.