A gyilkos apácától Little John elátkozott combcsontjáig – 7 népszerű mítosz Robin Hoodról

Az angol mondavilág egyik legismertebb alakja a „tolvajok fejedelme”, Robin Hood, aki az elnyomott köznép és az igazság nevében lépett fel a korrupt hatóságok ellen. A történet igen régi, és az idők során rengeteg elmélet született arra vonatkozóan, hogy egyes szereplői valódi személyek, illetve hogy Anglia különböző pontjain valódi helyszínek köthetők a legendához. Alább felsorolásra kerül hét népszerű állítás, amelyek azonban korántsem olyan egyértelműen igazak, mint amennyire sokan annak tartják őket.

Robin Hood valós személy volt

Robin Hood kitalált, archetípusos hős, akinek életútja összefoglalja keletkezési korának sok gyakori frusztrációját és ambícióját. A Robin (vagy Robert) Hood (más alakokban Hod vagy Hude) gyakori beceneve volt Angliában a piti bűnözőknek már legalább a 13. századtól – lehetséges, hogy nem véletlenül hangzik úgy a „Robin” név, mint a „robbing” (rabol) ige – azonban egyetlen korabeli író sem ír Robin Hoodrol, mint konkrét személyről.

Voltak természetesen személyek, akik hasonlítottak a ma élő Robin Hood-képre, például a szökevények, akik szembeszálltak a szigorú és népszerűtlen angol erdőtörvényekkel (amelyek értelmében óriási kiterjedésű félvad erdőségekben kizárólag a király és udvara vadászhatott) – ezeket az embereket általában nagyra tartotta a parasztság. De azt a személyt (vagy akár több személyt is), akinek tettei ihlették Robin Hood meséjét, vélhetően nem Robin Hoodnak hívták saját életében.

Robin Hood I. (Oroszlánszívű) Richárd király uralkodása alatt élt

Robin Hoodot leggyakrabban János herceg (a későbbi Földnélküli János király) ellenségeként, és az ausztriai Dürnstein várában raboskodó I. (Oroszlánszívű) Richárd szövetségeseként ábrázolják, azonban a három férfi e kontextusban történő összekapcsolása jóval későbbi, Tudor-kori (16. századi) szerzőkhöz köthető.

Más leírások Robin Hoodot – igen ingatag érvelésekkel – több Robin Hoodként megnevezett személlyel azonosítják, akik a Wakefield Court-i tekercsekben szerepelnek II. Eduárd (uralkodott 1307-1327) idején, illetve – némileg megalapozottabban – a lázadó Simon de Montfort egyik örökségétől megfosztott támogatójával, aki de Montforttal együtt az 1265-ös eveshami csatában esett el.

Annyi biztos, hogy a törvényen kívüli Robin története már részét képezte az angol népi mitológiának, amikor William Langland 1377-ben megírta a „Piers Plowman látomása” című alliteráló költeményt. Ebben a káplán Sloth a következőt mondja: „Nem tudom olyan tökéletesen a Miatyánkot, mint ahogy a pap énekli, de tudom Robyn Hood és Randolf, Chestre earljének rímjeit.” Az nem derül ki a szövegből, hogy Robin valamilyen módon kapcsolódik az itt említett Ranulf de Blondeville-hez, Chester hatodik earljéhez (1170-1232), vagy a róluk szóló „rímek” két külön művet jelentenek.

Robin Hood emberbarát volt, aki azért lopott a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adjon

John Major skót históriás írta le 1521-ben, hogy Robin Hood „nem engedte, hogy a nőknek baja essen, és nem vette el a szegények javait, de bőkezűen segítette őket azzal, amit elvett az apátoktól.” A korábbi balladák ennél szűkszavúbbak: a leghosszabb, és talán a legrégebbi Robin Hoodról szóló költemény a „Robyn Hode kicsiny gesztája”, amelyet vélhetően 1492 és 1510 között jegyeztek le, de valószínűleg 1400 körül keletkezett eredetileg. E kérdést illetően a mű annyit ír: Robin „sok jót tett a szegény emberekkel.”

Míg azonban e költeményben Robin Hood egy alkalommal hajlandó pénzt kölcsönözni egy nehéz anyagi helyzetben lévő lovagnak, a „Robyn Hode kicsiny gesztája” és más korai balladák nem tartalmaznak arra utalást, hogy a főhős pénzt osztana a szegényeknek, vagy hogy bármiféle számukra kedvező társadalmi újrarendeződést idézne elő. Olyan esetek ellenben előfordulnak bennük, amelyekben a rablóbanda megcsonkít egy legyőzött ellenséget, vagy megöl egy gyermeket, ezek pedig a napjainkban megszokotthoz képest igencsak más fényt vetnek tevékenységükre.

Robin egy kisemmizett nemes volt, nevezetesen Huntington earlje

Ezen elmélet alátámasztásához sem került elő semmiféle bizonyíték – a korai balladák Robin Hoodja mindig közrendű, és társadalmi osztálya attitűdjeit képviseli cselekedeteivel. Felmerül tehát a kérdés: hogyan keletkezhetett ez a teória?

Az 1530-as években író John Leland a „nobilis exlex” kifejezéssel is utal Robin Hoodra, azaz „nemes törvényen kívülinek” nevezi – ez vélhetően annyit jelent, hogy nemes lelkű. 1569-ben Richard Grafton történetíró azt állította, egy „régi és ősi pamfletben” arra talált bizonyítékot, hogy Robin Hoodot „earli méltóságra emelték”, mégpedig „férfiassága és lovagiassága” okán. Ezt a gondolatot tette aztán népszerűvé Anthony Munday „Robert, Huntington earljének bukása” és „Robert, Huntington earljének halála” című 1598-ban írt színdarabjaiban.

Ezek mellett Martin Parker 1632-ben kiadott „Robin Hood igaz története” című művében nagy határozottsággal írja, „az ünnepelt törvényen kívüli Robert, Huntington earlje, akit vulgárisan Robin Hoodnak neveztek, Kr. u. 1198-ban élt és halt”, ekkoriban azonban Huntingdon (az egyetlen szóba jöhető valódi helység, mivel Huntington nevű, earli címmel járó hely nem létezik Nagy-Britanniában) valódi earlje ebben az évben I. Dávid skót király azonos nevű unokája volt, aki 1219-ben halt meg. Az ő fia, John halála után több mint egy évszázadig nem viselte senki e címet, majd III. Eduárd angol király 1337-en egy bizonyos William de Clintonra ruházta.

Robin Hood az edwinstowe-i Szent Mária templomban vette feleségül szerelmét, Lady Mariant

Marian ma már ugyanannyira szerves része Robin Hood történetének, mint maga Robin, holott alakjának eredete az övétől teljesen különálló balladákra vezethető vissza. Érdekes módon a legkorábbi balladák Robin és társai esetében semmiféle utalást nem tesznek feleségre vagy bármiféle családra – az egyetlen női szereplő a Robin által mélyen tisztelt Szűz Mária.

A történet újramesélői éppen ez utóbbi aspektust gondolhatták bajosnak a 16. századi protestáns fordulatot követően, és Marian ekkoriban kerülhetett bele Robin Hood történetébe, hogy más női fókuszt adjon – végül pedig idővel egyenesen a főhős menyasszonyává vált a történet végére.

Robint a yorkshire-i Kirklees zárda területén temették el, ahol sírja ma is megtekinthető

A legenda egyes változatai szerint Robin Hood orvosi segítségért ment a zárdába, ahol az álságos főnöknő kezelés alá vette, és szándékosan túlvéreztette. Robinnak azonban utolsó erejével sikerült egy nyílvesszőt kilőnie oda, ahol akarta, hogy eltemessék. A Tudor-kori író, Richard Grafton arról számol be, a főnöknő az út mellé temette az útonállót:

„Ott, ahol rabolni és prédálni szokta volt az arra járókat. És sírjára az említett főnöknő egy igen szép követ fektetett, amelyre Robert Hood, William of Goldesborough, és mások nevei voltak faragva. És az ok, amiért oda temette, az volt, hogy a mindennemű idegenek és utazók, tudva és látva, hogy ott van eltemetve, biztonságosabban és félelem nélkül vennék arra útjaikat, amit nem mertek megtenni említett törvényen kívüliek életében. És az említett sír két végén kőkeresztet emeltek, amely jelenleg ott látható.”

A közeli Pontefract város régiségkereskedője, Nathaniel Johnston által 1665-ben készített rajz egy fekvő kőtömböt ábrázolt, melyet virágos kereszt díszít (az álló keresztek eddigre vélhetően eltűntek). A tömbön az olvasható: „Itt nyugszik Roberd Hude, Willm Goldburgh, Thoms (…)”. Semmiféle információ nem áll rendelkezésre Williamről vagy Thomasról, és a felirat a beszámolók szerint már Johnston rajza előtt is „alig olvasható” volt. Teljesen elképzelhető, hogy Robin Hoodot olyan sírba temették, amelyben már voltak más maradványok, de ha az emlékművet röviddel halála után emelték (bármikor is volt), igencsak különös, hogy 1540 előtt nincs róla említés.

A Kirklees zárda az Armitage család tulajdonába került a kolostorok VIII. Henrik alatti megszüntetését követően, a 18. században pedig az érdeklődő Samuel Armitage a kérdéses kő alatt egyméteres magasságig leásatott. Attól félt, a sírrablók már korábban megelőzték, az igazság azonban az volt, hogy nem is volt sír, amit kirabolhattak volna – a helyszínen úgy tűnik, korábban nem ástak, Armitage pedig arra következtetett, az emlékművet „máshonnan hozták, és a vulgáris hagyomány Robin Hoodhoz kötötte.”

A kőben rendszeresen kárt tettek olyanok, akik maguknak akarták egy darabját emlékül, vagy mert úgy hitték, képes gyógyítani a fogfájást. Az Armitage-család később alacsony téglafallal vette körbe, amelynek vas korlátja volt – ennek darabjai napjainkban is láthatók.

Robin Hood egyes társai és más szereplők is azonosíthatók a történelem által ismert személyekkel

Little John, Skarlát Will és Much, a molnár fia a legkorábbi Robin Hood-balladákban is feltűnnek, bandája más tagjai – Tuck barát, Alan-a-Dale és mások – csak később kerültek hozzáadásra. Kétségtelenül Little John fordul elő a leggyakrabban, de Little Johnnak vagy John Little-nek nevezett emberek majdnem olyan gyakorisággal fordulnak elő a középkori angol dokumentumokban, mint Robin Hoodnak nevezettek.

A „történelmi John” ugyanolyan rejtélyes alak, mint a banda vezére, azonban a derbyshire-i Hathersage templomkertjében lévő állítólagos sírja meglehetősen érdekes. A kövek és korlátok modernek, de egy korábbi emlékmű egy része, amelyen az igen kopottas L és I (vagy J) betűk olvashatók, ma is látható. A birtok akkori tulajdonosa, James Shuttleworth, kiásta a helyet 1784-ben, és egy kimondottan nagyméretű, 72 centiméternél is hosszabb combcsontot talált. A csont a történetek szerint igen sok balszerencsét hozott, egészen addig, míg végül vissza nem temették.

A yorkshire-i Loxleyban található volt egy 1637-re már romos kunyhó, amely állítólag Robin Hood szülőháza volt, a már említett Hathersage-ben pedig egy, amelyben állítólag Little John töltötte utolsó éveit.

Egy alternatív megközelítés is többször előtérbe került az idők során, miszerint Robin Hood egyes ellenfeleinek azonosításával lehet a valódi személy történelmi korát meghatározni, a balladák azonban kizárólag címeik szerint utalnak Nottingham bírójára, a yorki Szent Mária-kolostor apátjára, és másokra, nem pedig nevük szerint. A precizitás hiánya frusztráló, azonban észben kell tartanunk, hogy különféle korok népszerű irodalmáról van szó, nem pedig hivatalos emléknek szánt szövegekről. Robin Hood meséjének egyik vonzereje éppen az, hogy szinte bárhol, bármikor elhelyezhető a történelemben, de akár a világban is.