A gall-római szentély titkai
A Condate (mai Rennes) közelében végzett ásatások egy lenyűgözően megőrzött gall-római szentély maradványait tárták fel. Az épületek, fürdők és lakónegyedek révén a kutatók most először láthatják, miként alakult át a helyi riedon törzs kultusza a római uralom alatt, és hogyan működött egy szentély, amely több mint ötszáz éven át szolgálta a hívőket.
A gall-római szentély felfedezése Condate közelében
A Condate (Rennes) környékén feltárt gall-római szentély nem csupán épületmaradványokat őrzött meg. Az ásatások során a kutatók egy teljes kultikus komplexum szerkezetét is feltárták, amely betekintést enged a római kori Galliában zajló vallási és társadalmi életbe.
A szentély egy magaslaton állt, alig tíz kilométerre Condate városától. Nyugatra a Flume-völgy, keletre a Rennes-i medence, északon pedig a Rennes-t Corseul-lal összekötő római főút határolta. Stratégiai elhelyezkedése jól mutatja jelentőségét az ókori közösség életében.
A szentélyt a római hódítást követően, a Kr. e. 1. században alapították, és egészen a Kr. u. 4. századig működött. A leletek arra utalnak, hogy a helyi kelta riedon törzs fokozatosan integrálta a római vallási és társadalmi szokásokat.
A komplexum központjában egy hatalmas, 60 méter oldalhosszúságú, oszlopos galéria állt, amely két templomot vett körül. Ezek az épületek a gallokra jellemző fanum alaprajzot követték: középen a cella, az isten szobra számára, körülötte pedig egy galéria a hívek körmeneteihez és áhítataihoz. A nagyobb templomokat főistenségeknek, a kisebbeket másodlagos isteneknek szentelték.
A szent teret egy előkert előzte meg, benne kúttal és két kisebb kápolnaszerű emlékművel. Ez a tér közösségi találkozóhelyként is szolgált, ahol a hívők szertartásokon és körmeneteken vettek részt.
Mars és Jupiter a gall-római szentély istenei között
A La Chapelle-des-Fougeretz-i ásatásokon egy apró bronz Mars-szobrocska is előkerült, amely arra utal, hogy legalább az egyik templomot neki szentelték. A római Galliában Mars nem a háború, hanem inkább a védelem és a jólét isteneként tisztelt alak volt.
Egy másik kiemelkedő lelet egy díszes bronztál, amelyet Jupiter motívumaival ékesítettek: a fogantyúin sas és villám díszítette a felületet. Ez a tárgy a római pantheon legfőbb istenének tiszteletét jelképezte.
A szentély alatt a régészek egy 120 négyzetméteres római fürdőkomplexumot tártak fel. A fűtött helyiségek és medencék maradványai arra utalnak, hogy a létesítmény a szentély látogatói számára szolgált.
Az épület klasszikus római elrendezésű volt: az öltözőből (apodyterium) a fürdőzők a langyos helyiségbe (tepidarium), onnan a forró terembe (caldarium), majd a hideg medencével ellátott hűvös szobába léptek. A hipokauszt padlófűtés és a falfestmények töredékei a római fürdők kényelmét és esztétikáját idézik. A vízellátást egy közeli kút biztosította.
A szentély szolgáinak lakónegyede
A szentélytől keletre több, árkokkal határolt telek és lakóház maradványai kerültek elő. A gödrök, félig földbe mélyített műhelyek és agyag-, valamint fából épült szerkezetek a szentély személyzetének mindennapjait tükrözik.
A cserépedények, vastárgyak és háztartási eszközök arra utalnak, hogy ez a negyed a templom fenntartásáért felelős szolgák és kézművesek lakhelye lehetett. A további kutatások remélhetőleg feltárják a település szervezetét és a szentély működésének logisztikai hátterét.
A helyszínen az első vaskor végéről (Kr. e. 500 körül) származó urnák is előkerültek. A kutatók szerint ezek a leletek megerősíthetik, hogy a terület már évszázadokkal a rómaiak előtt is kultikus hely volt.
A Condate közelében feltárt gall-római szentély tehát nemcsak egy vallási központ maradványa, hanem egy kulturális találkozás emléke is: a kelta hagyomány és a római civilizáció találkozásáé, amelyből egy sajátos, helyi identitás született.
