A fodrászmesterség átalakulása – amikor férfiak voltak a hölgyek bizalmasai

A 17. század elején a hajviselet nem csupán divat kérdése volt, hanem a rang, a hatalom és a kifinomultság jelképe is. Ebben az időszakban tűnt fel a szalonok világában a coiffeur, a férfi fodrász alakja, aki hamarosan a nemesi budoárok központi szereplőjévé vált.

A 17. században a fodrász mesterség nem csupán kézügyességet követelt. A coiffeur-öknek elegánsaknak, diszkréteknek és kifogástalan modorúnak kellett lenniük — olyanoknak, akik képesek voltak megőrizni klienseik legféltettebb titkait.

A szalonok születése

A hivatás alapító atyjának egyesek Louis Champagne-t tartják, aki a legendák szerint 1635-ben Párizsban megnyitotta az első nyilvános, női fodrászszalont. Marie de Villermont grófnő Histoire de la coiffure féminine című művében lejegyezte: Champagne volt az, aki a hajápolást társasági eseménnyé tette. Ezután a párizsi coiffeur-ök egyre közkedveltebbek lettek: idővel szabad bejárásuk lett a hölgyek budoárjaiba is, ahol a hajak mellett gyakran a szívek ügyeivel is foglalkoztak. A korabeli feljegyzések szerint jelenlétük a század közepére teljesen megszokottá vált a nemesi udvarokban.

A hölgyek bizalmasai

A 18. században a coiffeur figurája már az irodalomban is megjelent. Francesco Albergati Capacelli 1769-es komédiájában, A bölcs barát-ban az egyik szereplő például így nyilatkozott a velencei hölgyek és bizalmasaik kapcsolatáról: „E nők közül némelyek nem vetik meg, hogy szerelmi kalandokba bonyolódjanak velünk; és mivel nap mint nap látniuk kell minket – hiszen mi fésüljük őket – szerencsére számos alkalom adódik egy kis románcra.”

A fodrász tehát nem csupán mesterember, hanem központi társasági figura és a hölgyek bizalmasa is volt a korban, aki sokszor többet tudott a főúri életről, mint a krónikások.

A modern hajformálás úttörői

Habár a társadalmi változásokkal a fodrászok szerepe is jelentős átalakuláson ment keresztül, a szakma napjainkban is virágzik. Ebben nagy szerepe volt azoknak a 19. századi, úttörő felfedezéseknek, amelyek lehetővé tették a gyönyörű frizurák még egyszerűbb elkészítését. Közülük a legfontosabbak a következők:

• Alexandre Godefroy 1890-ben megalkotta az első elektromos hajszárítót, amely lehetővé tette a haj gyors megszárítását;
• néhány évvel később Marcel Grateau francia fodrász feltalálta az első hajsütővasat, valamint megalkotta a máig népszerű bob frizura elődjét, amely az 1920-as években a modern nőiesség szimbóluma lett;
• a német Karl Ludwig Nessler 1909-ben szabadalmaztatta a világ első daueroló gépét, amellyel tartós hullámokat lehetett készíteni.

A 17. század öröksége

A 17. századi coiffeur alakja tehát napjainkban is él és virágzik. A fodrászat azóta is több, mint szakma – társadalmi tükör, amelyben az évszázadok ízlése, technikája és intimitása egyaránt visszatükröződik.