A bíbor tizenhárom árnyalata – divat és szépségápolás a császárkori Rómában
2015. november 30. 08:32
Korábban
Tízezer csigaélet egy gramm festékért
A legelterjedtebb római ruhadarabot, a gyapjúból vagy lenből – a gazdagabbak esetében olykor selyemből – készült tunikát korra, nemre és társadalmi státuszra való tekintet nélkül mindenki viselte. Bár manapság megszokhattuk, hogy nők ruhái rövidebbek a férfiakénál, az ókori Rómában ez még fordítva volt. Míg a férfiak tunikája lábszárközépig ért, a centurióké pedig még ennél is rövidebb volt, az előkelő nőknek még a lábfejüket is eltakarta a tunikájuk. A férfiak általában fehér vagy világos ruhákat viseltek, a nők azonban már ekkoriban is szerették a színbeli változatosságot.
A tunikák díszei a ruhadarab elején és hátulján is függőlegesen egymás mellett futó csíkok, a clavusok voltak. A senatorok tunikáján minden esetben egy, a többi ruhán megtalálható sávnál szélesebb, bíbor színű csík, a latus clavus futott. A legnépszerűbb festékanyagot, a bíbort különböző növényi anyagokból is elő lehetett állítani, de legtöbbször két tengeri csigafaj, a murex trunculus és a murex brandaris által kibocsátott váladékból nyerték ki. Egy gramm festék előállításához tízezer csigára volt szükség. A csigafajok mirigyfolyadékából előállított bíborszínek jelentősen eltérhettek egymástól; Plinius egyenesen 13 színárnyalatról számolt be. Ami azonban a szemnek ragyogó esztétikai élményt jelentett, a szaglószervet már sokkal inkább megviselte: a részben vizelet segítségével kinyert bíborcsiga-váladékkal színezett tunika bűzét már messzire érezni lehetett.
A tunika felett hordható legismertebb ruhadarab, a tóga nem számított a birodalomban általánosan elterjedt viseletnek. A kezdetben félkör alakú, később ellipszis formájú, gyapjúból készült tógát csak polgárjoggal rendelkezők viselhették, és általában a városok lakói körében terjedt el. Az i. e. 2. századtól kezdve a férfiak mellett már csak a gyerekek ölthették magukra. Az idővel egyre nagyobb méretű – Augustus idejében már öt méter széles – tógák redőit nem lehetett összefogni, így viselésük meglehetősen kényelmetlenné vált. Tertullianusnak annyira elege lett a nehezen hordható ruhadarabból, hogy a filozófusok öltözetét, a palliumot kezdte el hordani. Mivel polgártársai megütköztek a kihívó cselekedeten, kénytelen volt megírni önmaga védelmében A palliumról (De pallio) című munkáját.
A tógadivat a császárkor alatt folyamatosan változott. A ruhadarab a 3. században sokszor már rövidebb volt, mint az alatta viselt tunika. Akik nem engedhették meg maguknak a jelentős anyagmennyiség felhasználásával elkészített tógákat, togulákat, vagyis rövid, olcsóbb tógácskákat hordtak. A nők esetében a lábfejet félig eltakaró, tunika felett hordott stólát a tógához hasonlóan csak egy szűk réteg viselte. A Iulius-Claudius dinasztia alatt még bármely, római polgárjoggal rendelkező férfi felesége magára ölthette, a Flaviusok idejében azonban már csak a senatorok feleségei hordhatták a ruhadarabot.
Egy patrícius asszony tekintélyét növelte, ha keveset mutatott meg magából. Az utcára kilépő nők ezért a stóla mellé viselt nagyméretű, négyszögletes kendővel, a pallával sokszor fejüket is befedték. Még a köztársaság korából, az i. e. 2. századból származó anekdota szerint Rómában egy bizonyos Sulpicius Gallus azért vált el feleségétől, mert nem húzta fejére a pallát, ezért illetéktelenek is megcsodálhatták bájait. Bár a császárkorra már lazultak az erkölcsök, egy asszony méltóságát nagyban növelte, ha legtöbb testrészét eltakarva lépett nyilvánosság elé.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.

ősz
Múlt-kor magazin 2014
- Mátyásdomb: Lonkai-kastély
- Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
- Zrínyi kirohanásai
- Az ujj nélküli apáca titka
- A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
- Kémelhárítók „rendszerváltása"
- Színészből lett politikusok
- A maffia Tízparancsolat-értelmezése
- A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
- Különleges bölcsőben szállítják Londonba a Bayeux-i falikárpitot 19:33
- Újraértelmezték az egyiptomi piramisok burkolatának pusztulását 18:22
- Restaurálják az auschwitzi főtábor őrépületét 17:03
- Netanjahu leállította a ciszjordániai régészeti ellenőrzés kiterjesztését 15:42
- Ipari hulladékból készültek a hispániai római mozaikok fekete kövei 14:38
- Nemzetközi bűnhálózat állhat a Louvre kifosztása mögött 13:47
- Ókori fahíd maradványaira bukkantak egy svájci folyóban 13:02
- Újraértékelték az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eszmei hátterét 12:16



















