A bámijáni Buddha-szobrokat idéző emlékművet avattak New Yorkban
A tálibok által 2001-ben megsemmisített afganisztáni bámijáni Buddha-szobrok emléke előtt tisztelgő, monumentális köztéri alkotást adtak át a New York-i High Line parkban. A vietnámi-amerikai Tuan Andrew Nguyen alkotása a kortárs művészet és a tradicionális anyaghasználat ötvözésével reflektál a kulturális örökség pusztulására és a fegyveres konfliktusok következményeire.
A 2027 őszéig megtekinthető, homokkőből faragott, mintegy nyolc méter magas szobor a „Salsal” (A világegyetemen átragyogó fény) címet viseli. Ezt a nevet a helyi lakosok adták az eredeti, 6. századi bámijáni szoborpáros nagyobbik tagjának.
A műalkotás nem az elpusztított afganisztáni kolosszusok pontos másolata. Mivel az eredeti szobrok kezei már évszázadokkal a 2001-es végleges pusztulásuk előtt, egy korábbi képrombolás során megsemmisültek, Nguyen két nagyméretű, a testtől acélrudakon eltartott fémkezet integrált a kompozícióba. Ezek a kezek a félelemnélküliség és az együttérzés hagyományos buddhista gesztusait formázzák.
Az alkotó a fémrészeket afganisztáni származású, beolvasztott tüzérségi lövedékekből öntötte ki. Ez az eljárás szorosan illeszkedik a művész korábbi munkásságába, amelynek során a vietnámi háborúból visszamaradt, fel nem robbant lövedékeket alakította át az emlékezés és a gyógyulás tárgyaivá.
Cecilia Alemani, a High Line Art igazgatója és főkurátora az installáció kapcsán kiemelte: az organikus homokkő és a környező modern Hudson Yards negyed indusztriális acél- és üvegépületeinek kontrasztja sajátos történelmi dimenziót ad a térnek. A vietnámi műhelyekben kifaragott és kiöntött, majd az Egyesült Államokba szállított projekt eredeti koncepciója 2023-ban fogalmazódott meg, reflektálva a tálibok afganisztáni ismételt hatalomátvételére és az orosz–ukrán háborúra. Az alkotók szerint a mű aktualitását a jelenleg is zajló közel-keleti konfliktusok tovább erősítik.
Ez is érdekelhet
A bámijáni Buddha-szobrok (egy 55 és egy 38 méter magas alak) a selyemút mentén virágzó, a hellénisztikus és a buddhista művészetet ötvöző közép-ázsiai kultúra legjelentősebb emlékei voltak. A homokkő sziklafalba faragott, a 6. században létrehozott monumentális alkotásokat az afganisztáni iszlamista tálib rezsim 2001 márciusában, a nemzetközi közösség tiltakozása ellenére, dinamittal és tüzérségi fegyverekkel módszeresen megsemmisítette, bálványimádásnak minősítve azokat. Ez az esemény a 21. századi kulturális örökségvédelem egyik legtragikusabb fordulópontja volt, amely globálisan rávilágított az ideológiai alapú képrombolás pótolhatatlan történelmi veszteségeire.
Az UNESCO 2003-ban a Bámiján-völgy kulturális táját és régészeti maradványait a veszélyeztetett világörökségi helyszínek közé sorolta.
