4000 éves titkot rejt a sivatag mélyén talált gepárdmúmia

A szaúd-arábiai barlangokban feltárt több ezer éves gepárdmaradványok nemcsak a faj hosszú távú jelenlétét igazolják az Arab-félszigeten, hanem genetikai bizonyítékokkal árnyalják az ázsiai és afrikai alfajok kapcsolatáról alkotott képet, ami a modern természetvédelem számára is új irányt jelöl ki.

A gepárd múltja az Arab-félszigeten

A gepárd a világ egyik legismertebb ragadozója. A közvélemény az afrikai szavannákhoz köti, története azonban jóval összetettebb. Évszázadokon át jelen volt a Közel-Keleten, így az Arab-félszigeten is, ahonnan mára teljesen eltűnt.

A modern természetvédelem csak akkor tervezhet felelősen visszatelepítési programokat, ha pontosan ismeri a múltbeli elterjedést és az egykori populációk genetikai szerkezetét. Ebben hozott áttörést a Communications Earth & Environment folyóiratban megjelent kutatás.

A tanulmány világosan fogalmaz: a gepárd globális állománya drámaian csökkent, történeti elterjedési területének 91 százalékáról eltűnt, beleértve Szaúd-Arábiát is.

Gepárdmaradványok a sivatagi karsztvidéken

2022 és 2023 között a kutatók 134 barlangot vizsgáltak meg Szaúd-Arábia északi részének karsztvidékén. Öt barlangban találtak gepárdmaradványokat. Összesen 54 csontváz és hét természetesen mumifikálódott egyed került elő.

Az egyik barlang különösen gazdag lelőhelynek bizonyult: a maradványok 67 százaléka innen származik. A leletek több mint 100 méterre feküdtek a bejárattól. A stabil hőmérséklet és az alacsony páratartalom kivételes konzerváltságot biztosított. Nemcsak csontok, hanem lágy szövetek is fennmaradtak. A kutatók szerint ezek a barlangok évezredeken át működő természetes preparátumtárként őrizték meg az állatok maradványait.

A C-14-es kormeghatározás két mintát pontosan datált. Az egyik 4223 ± 40 évvel, a másik 127 ± 40 évvel ezelőtt élt egyedtől származik. A leletek tehát a bronzkortól egészen a közelmúltig ívelnek.Ez az időintervallum megerősíti, hogy a gepárd hosszú távon jelen volt a régióban. Nem alkalmi betévedésről, hanem stabil, több évezredes populációról beszélhetünk.

Szaporodóhely a sivatag mélyén

A radiográfiai elemzések és a háromdimenziós rekonstrukciók teljes koponyákat, csuklós állkapcsokat és egy esetben zsugorodott, de felismerhető agyszövetet is kimutattak. Húsz koponya vizsgálata alapján 14 majdnem teljesen kifejlett és 6 felnőtt egyedet azonosítottak. Egyetlen barlangban kilenc, 18 hónaposnál fiatalabb egyed maradványait találták meg.

A fiatal állatok nagy száma arra utal, hogy a barlangok szaporodási helyként is szolgáltak. A zsákmányállatok maradványainak alacsony aránya szintén ezt erősíti. A kutatók szerint nem vadászhelyről vagy természetes csapdáról van szó, hanem tudatosan használt ökológiai térről.

Gepárd és a genetikai meglepetés

A kutatás legjelentősebb eredménye a paleogenomikai elemzésből származik. Három példány teljes genomját sikerült szekvenálni. Az egyik múmia genetikai szempontból szoros rokonságot mutat az ázsiai alfajjal, amely ma már szinte kizárólag Iránban él kis egyedszámban. Két másik, idősebb csontváz viszont közelebb áll az északnyugat-afrikai alfajhoz.

Ez a felismerés árnyalja azt a korábbi feltételezést, hogy az Arab-félszigeten kizárólag az ázsiai alfaj élt. A legrégebbi példányok genetikai profilja inkább az afrikai rokonságot erősíti.

A mitokondriális DNS alapján a példányok az ázsiai csoportba sorolhatók, a nukleáris genom azonban két eltérő rokonsági mintázatot mutat. A főkomponens-elemzés és a filogenetikai vizsgálatok populációcserékre és összetett történeti folyamatokra utalnak.

Gepárd és a jövő természetvédelme

A kutatás nem csupán múltbeli rekonstrukció. Közvetlen természetvédelmi jelentősége van. Szaúd-Arábia élőhely-helyreállítási programokat indított, és több patás faj visszatelepítését már megvalósította. A zsákmányállatok állománya több védett területen stabilizálódott. Ez felveti a nagyragadozók visszatelepítésének lehetőségét is.

A most feltárt genetikai adatok azonban arra figyelmeztetnek: a múltbeli populációk összetettebbek voltak, mint azt korábban gondolták. A sikeres visszatelepítéshez nem elég egyetlen alfaj jelenlegi állományára támaszkodni. A történeti genetikai szerkezetet is figyelembe kell venni. A sivatagi barlangok így nemcsak egy eltűnt ragadozó múltját őrzik, hanem a jövő természetvédelmi döntéseihez is kulcsot adnak.