A film, ami a Star Warsnál is nagyobbat ütött

Egy némafilm hozta lázba Nagy-Britanniát 1916 őszén: 20 millió brit (az Egyesült Királyság lakosságának a fele) özönlött az angliai mozikba, hogy megnézze a Somme-i csata (Battle of Somme) című filmet, amely bár elsősorban a külföld meggyőzésére született, szuggesztív ereje miatt a szigetország lakóit is lebilincselte. A propagandacélból készült dokumentumfilm minden idők egyik legnézettebb alkotása lett, amely olyan kasszasikereket is megelőzött a csatornán túl, mint a Csillagok háborúja.

Lépjen be az USA és Románia a háborúba!

A Nagy Háború idején a mozgóképgyártás és a filmművészet még gyerekcipőben járt, de az iparág robbanásszerű fejlődését mutatja, hogy az első világháború kitörése előtt már négyezer filmszínház működött Nagy-Britannia-szerte, s hetente 20 millió jegyet értékesítettek. Jóllehet Szarajevó törést hozott a filmgyártásban, egyúttal új lehetőségek nyíltak általa.

Bár az angliai mozik akkor már évek óta sugároztak filmhiradó-részleteket, átütő sikert egyik film sem hozott. Hiába az olyan nevek, mint Charlie Chaplin, de említhetjük az amerikai sorozatot, a The Perils of Pauline-t vagy éppen a hollywoodi drámákat, egyik sem tudta igazán megfogni a még mindenre rácsodálkozó angol közönséget.

Az 1916 őszén mozikba kerülő Somme-i csata egészen más volt. A fekete-fehér képkockákon megelevenedtek a lövészárok-hadviselés borzalmai, láthatunk menetelő gyalogos katonákat, támadásra váró brit csapatokat, német állásokat célba vevő tüzérséget, sérült németek és angolok ápolását, illetve elfogott és halott katonákat a somme-i csata első napjaiból.

A somme-i támadás elsődleges célja a Verdunt védő francia hadsereg tehermentesítése volt. A tüzérségi előkészítés után július 1-jén indult meg a gyalogsági támadás. A brit hadsereg gerincét a toborzást elrendelő hadügyminiszterről Kitchener hadseregnek elnevezett lelkes, de amatőr önkéntes haderő adta. A katonák felkészületlensége és a kommunikációs nehézségek katasztrófához vezettek: első nap közel 20 ezer brit katona vesztette életét, 38 ezren pedig megsebesültek. 1916. július 1-jét mindmáig a brit hadtörténet legnagyobb tragédiájaként tartják számon.

A brit hadsereg szeptember 15-én a somme-i offenzíva során vetett be a történelemben először tankokat, amelyeket ekkor még az ellenséges gépfegyverállások leküzdésére használtak. A bevetésre váró 49 harckocsiból végül a meghibásodások következtében csak 32 indult támadásba. Bár a csatamezőn is akadtak technikai problémák, az ellenséges állásokat elérő tankok sokkolták a németeket. A csatáról megoszlik a szakértők véleménye. Sokan értelmetlen vérfürdőnek tekintik a több mint négyhónapos küzdelmet, Douglas Haiget pedig csak „somme-i mészárosként” emlegetik, mások azonban úgy vélik, az offenzíva tanulságai nélkül az antant nem nyerte volna meg a háborút.

A Somme-i csatát a British Topical Committee for War Films megbízásából készítették, miután a független producerek sikeresen lobbiztak a War Office-nál, hogy tegyék lehetővé a nyugati fronton az operatőrök szabad mozgását. Ugyan két operatőr már 1915 végén Franciaországba utazhatott, a katonai vezetés akkor megtiltotta, hogy megközelítsék a lövészárkokat.

Kasszasiker

Mindeközben a háborús kabineten belül is egyre erősödtek azok a hangok, amelyek azt követelték, hogy készítsenek olyan brit propagandafilmeket, amelyek segíthetnek külföldi támogatást szerezni. A washingtoni és a bukaresti brit nagykövet, valamint a War Propaganda Bureau vezetője, Charles Masterman is úgy érvelt, hogy a filmek meggyőzhetik az Egyesült Államokat és Romániát a hadba lépés szükségességéről.

A londoni vezetés végül engedett a nyomásnak, és engedélyezte két angol operatőrnek, Geoffrey Malinsnak és John McDowellnek, hogy a fronton forgathassanak. A film jeleneteit június 26. és július 9. között vették fel. A 77 perces alkotás legdrámaibb, felejthetetlen jelenete az lett, amikor a brit katonák felmásznak a lövészárok előtti földhányásra; a történészek között ma már konszenzus van arról, hogy ezt valószínűleg nem a csata idején, hanem július 1-je előtt, gyakorlatozáskor forgatták, s Charles Urban vágó tette a filmbe a londoni stúdióban. Elképzelhető, hogy több, a drámaiságot fokozó képkocka is került volna a filmbe, de a nyersanyag rossz minősége miatt erre végül nem került sor. Ennek persze praktikus okai voltak, Malinsnak és McDowellnek ugyanis nehéz terepen, az ellenséges német ágyútűz közepette kellett dolgozniuk.

A film premierje 1916. augusztus 10-én, Londonban volt, s 21-én láthatta először a nagyközönség. A Somme-i csata kasszasiker lett, a vetítés első hat hetében összesen 20 millió néző látta az angliai mozikban, s további 18 országban mutatták be. A film második része, a háború későbbi történéseit megörökítő Battle of Ancre (1917) szintén zajos sikert aratott, de a Battle of Arras már közel sem teljesített annyira jól a jegypénztáraknál - a közönség egyszerűen belefáradt abba, hogy állandóan háborús filmeket nézzen, s inkább a szórakoztató alkotások felé fordult.

A Somme-i csata az első világégés után, 1920-ban került az Imperial War Museum filmarchívumába, majd felvették az UNESCO A világ emlékezete programja (Memory of the World Programme) listájára a Magna Charta és a Hereford Mappa Mundi mellé. 2005-ben digitalizálták, majd 2008-ban DVD-n is kiadták a filmpropaganda egyik legkorábbi alkotásának tartott némafilmet.