Sokkal nagyobb volt Angkor területe

Először sikerült lézersugarakkal feltérképezni a kambodzsai Angkor városát, amelyről kiderült, hogy sokkal nagyobb területen helyezkedett el, mint azt a kutatók eddig gondolták.

A régészeti kutatásokban igen elterjedt lézerszkenneres letapogatás (LiDAR) a digitális domborzatmodellek előállításának jelenleg legelterjedtebb távérzékelési módja. A műszer másodpercenként több ezer lézersugár kibocsátásával igen rövid idő alatt nagy területek pásztázására képes, egyik legnagyobb előnye, hogy belát a növényzettel borított területek alá is.

A távérzékelés során a látható fény, valamint az infravörös fény tartományában készítenek légi felvételeket. Az eljárás lényege, hogy a vizsgált területről a bejutó fénysugarat a műszer nem három színre bontja, mint egy hagyományos fényképezőgép, hanem annál jóval több, esetenként több száz, néhány nanométernyi hullámhossztartományt képes megkülönböztetni a látható fény határain kívül is.

A LiDAR-t most Angkornál is bevetették. Az új kutatás során világossá vált, hogy a több száz, esetleg ezer eddig nem ismert forma: település, mesterséges domb, tó, út és lakóépület igen sűrűn lakott települést alkotott – írják kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóirat hétfői számában. „A város sokkal nagyobb volt, mint gondoltuk” – fogalmazott Christophe Pottier régész, a tanulmány társszerzője, a Greater Angkor Project egyik vezetője.

A mai Kambodzsa területén található Angkor évszázadokon át a khmer birodalom központja volt. A város és a környező területek összesen 1 millió embernek adtak otthont, s egykoron a világ legnagyobb településének számított. Virágzása a 15. századig tartott, aztán a sziámi thaiok többször is megostromolták, ezt követően rejtélyes módon elnéptelenedett. A kambodzsai romváros ékköve az 1113 és 1150 között épült pompás templomegyüttes, a 200 hektáron elterülő, 65 méter magas Angkorvat volt.

A város az egykori lakók távozásával a dzsungel fogságába került. A kutatók korábban már próbálták talajradaros vizsgálatokkal és műholdfelvételek segítségével felméri Angkor területét, de az áthatolhatatlannak tetsző dzsungel miatt a település "lábnyomai" rejtve maradtak az érdeklődő szempárok elől. Pottier 2012-ben kezdte meg Angkor lézerszkenneres vizsgálatát; a helikopterre szerelt LiDAR több milliárd lézersugarat bocsátott ki, ezeket elemezték, ami azért volt fontos, hogy meg tudják állapítani, az adott sugár levélről, földről vagy éppen építészeti maradványról verődött vissza.

A LiDAR-nak köszönhetően több száz korábban nem látott formát sikerült azonosítani. Ezek akkor keletkeztek, amikor a lakosok gátakat, töltéseket, csatornákat, tavakat és utakat alakítottak ki. A kutatók által készített modell szerint Angkorban fejlett mezőgazdaság és víztárolási technológia létezett. A romváros ráadásul sokkal kiterjedtebb volt, mint azt az eddigi kutatásokból tudni lehetett: Angkor központi magja 70 négyzetkilométeren terült el, ahol 500 ezren élhettek.

A LiDAR-féle domborzatmodell egyúttal arra is választ adott, hogy miért hagyták lepusztulni a lakosok a csodás várost. A kutatók szerint Angkor nagyban függött bonyolult víznyomásos rendszerétől, ami a monszunokra épült, a heves esőzésekkel járó trópusi monszunidőszakok azonban meglehetősen rendszertelenné váltak a 14-15. század folyamán, így a terület szépen lassan elnéptelenedett. Pottier szerint önmagában a szárazság még nem válthatta ki a város végzetes hanyatlását, de bizonyosan hozzájárult fokozatos pusztulásához.