Megoldották a szkíták eredetének rejtélyét

Először találtak tudományos bizonyítékot az európai és ázsiai népesség keveredésére a Mongóliában, az Altáj-hegység keleti vonulatainál megtalált szkíta harcosok maradványainak megvizsgálása után spanyol kutatók.

Sokkal keletebbre keveredtek

A Barcelonai Autonóm Egyetem (Universitat Autonoma de Barcelona, UAB) kutatói a minap bejelentették: először sikerült tudományosan bebizonyítani, hogy a kétezer évvel ezelőtt Mongóliában, az Altáj-hegység keleti vonulatainál élt és eltemetett szkíta harcosok génállományában az európai és az ázsiai népek genetikai öröksége keveredett egymással. A korábbi elméletekre rácáfolva a PLoS ONE című tudományos lap legújabb számában azt állítják a katalán kutatók, hogy a keveredés nem az európaiak keleti migrációja, hanem a közép-ázsiai népek demográfiai növekedése miatt alakulhatott ki.

Az Altáj-hegység nyugati része Oroszország és Kazahsztán területén, míg keleti vonulatai Mongóliában és Kínában húzódnak. Mint ahogy az a tanulmányban is olvasható, a közép-ázsiai sztyeppe régóta folyosót alkotott az ázsiai és európai vándorló populációk számára. Nem volt ez azonban mindig így: az ősi időkben a sztyeppe közepén található Altáj-hegység inkább szétválasztotta, mintsem összekötötte a két felén tanyázó népeket; nyugaton az európaiak, keleten pedig ázsiai népek éltek évezredeken át.

Az UAB laboratóriumában a katalán kutatók az anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t elemezték az Altáj vidékéről származó 19 bronzkori (i. e. 10-7. századi) illetve vaskori (i. e. 7-2. századi) csontvázaknál. A mintákat a hét évvel ezelőtt előkerült sírokban talált emberi maradványokból nyerték ki, a felfedezés pedig azért volt érdekes, mivel Mongóliában eddig még nem bukkantak ilyen sírokra.

A genetikai kutatásokból kiderült, hogy a vaskori populációnál tökéletes, 50-50 százalékos elegy volt az ázsiai és az európai mitokondriális DNS-ágakból. Ez azért jelentős, mert a leszármazási vonalak nem mutatták meg a keveredés jelét: az Oroszország és Kazahsztán területén feltárt sírokban csak európai, a keleti részen (Mongólia) pedig kizárólag ázsiai ágakat találtak.

Az Altáj-vidékről előkerülő DNS-mintákon végzett kutatásokból már eddig is tudták, hogy a szkíta volt az első olyan nagyobb népcsoport, amelynél keveredtek egymással az európaiak és az ázsiaiak. Eddig azonban csak az európai sztyeppék nyugati felén élő népeket vizsgálták, azt sugallva ezzel, hogy a keveredés az európai migráció miatt történt meg. A mostani kutatás viszont először igazolta tudományos bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a keveredésre az Altáj-hegység keleti felén került sor, a kapcsolat pedig valamikor a vaskor előtt jött létre.

Kik voltak a szkíták?

A hazai szakemberek a leginkább azt hangsúlyozzák, hogy a szkíták nem alkottak államot, hanem törzsszövetségi keretek között éltek. Az orosz kutatók azonban mást gondolnak a kérdésről: szerintük a szkítáknak volt államuk és államszervezetük, sőt Khazanov négy szkíta uralkodói korszakot is felsorol. Maguk a korabeli történeti források is említenek szkíta uralkodókat, sőt uralkodónőket, ami szintén azt igazolja, hogy már állami keretek is léteztek náluk, csak nem olyan formában, mint a földművelő népeknél. A régészek is osztják ezt a véleményt, hiszen a leletek szervezett társadalomra utalnak. A kurgánokban talált mívesen kidolgozott diadémok és egyéb hatalmi jelképek szintén az állam meglétét igazolják.

Az szinte bizonyos, hogy Közép-Ázsiában erős birodalmat hoztak létre, hiszen az i.e. 3. századtól már önálló pénzt is vertek, melyből számtalan példány fennmaradt. Ugyanez figyelhető meg a krimi partvidéken, ahol a görögökkel folytatott kereskedelem során használtak pénzt. A szkíták között azonban a legértékesebb áru a ló és a hozzá tartozó lószerszámok voltak, amelyeket jó áron értékesítetek a piacon. Kedvet árucikkük volt a rabszolga, valamint a megmunkált fémek árusítása. Azt is tudjuk, hogy Hellászba gabonát is szállítottak. Az viszont, hogy a belső elszámolásnál milyen értékmérőt használtak, nem ismert, elképzelhető, hogy az értéket nemesfém súlyban mérték, ahogyan az az ókori kelet államaiban is megszokott volt.

A szkíták társadalma a vérszerződésre épült, amelyet már Hérodotosz is megemlített, és amely lehetővé tette a törzsek közötti tartós szövetséget. Hasonlókra számos példa akad az eurázsiai sztyeppéken, a hunoktól az avarokon át egészen Dzsingisz kánig. Emellett a dinasztikus házasság is fontos egyesítő erő volt, sőt sokszor a kettőt összekapcsolták, hogy szoros köteléket alakítsanak ki a baráti törzsek között.

Már az ókori szerzőket is foglalkoztatta, hogy mivel gazdagították az ókori civilizációt a szkíták. Ephorosz szerint hozzájuk köthető a tűzfúvó, kétágú horgony, valamint a fazekas korong feltalálása. A lovas harcmodor kialakítása és a lószerszámok készítése mindenképpen az ő érdemük volt, ezzel megteremtették elsőbbségüket a harcmezőn. Ezen kívül a fegyverek közül is sok újítás hozzájuk kapcsolódik. De említhetnénk a zászlók használatát, amely fontos jelzőszerepet játszott a csatákban, ezek egyben nemzetségjelek is voltak.

A sírok leletei alapján tudjuk, hogy a szkíták kiváló fémművesek voltak, ők terjesztették el a vasat keleten, valamint a bronzművességet a kínai fejedelemségekben. Aranykincseik máig elkápráztatnak mindenkit, ahhoz könnyen hozzájutottak, hiszen a területükön gazdag és könnyen elérhető helyek voltak. A paziriki sírokban talált szőnyegek alapján sokan úgy vélik, hogy a manapság is divatos nomád szőnyegek alapjai is ott keresendők. De ne feledkezzünk meg az ételekről, hiszen a sztyeppei népek fejlesztették ki a levesporok ősét, és tejtermékek szárításával gondoskodtak a változatosságról. Az öltözetnél pedig a csizma, a nadrág, de a bőrpáncél is a szkíták és utódnépeik fejlesztéseit dicsérik.