Amerikai elnökök: az elsők

Barack Obama 2008-as megválasztása fordulópontot jelentett az Egyesült Államok történetében: soha nem volt még afroamerikai politikus az ország élén. A négy évvel ezelőtti elnökválasztás egyéb érdekességekkel is szolgált, Joe Biden személyében például az első katolikus alelnököt tisztelhettük, a republikánusok 1980 óta nem gyűjtöttek ilyen kevés voksot, miközben a választásra jogosultak utoljára 1908-ban jelentek meg ekkora számban az urnáknál. 1928 óta akkor nem indult először hivatalban lévő elnök vagy alelnök a választáson, s ez volt minden idők legköltségesebb kampánya is. Összeállításunkban az elsőkről lesz szó.

Az első elnök, aki beköltözött a Fehér Házba

1800. november 1-én John Adams, az Egyesült Államok első alelnöke (1789–1797) és második elnöke (1797–1801) volt az első olyan államférfi az USA történetében, aki már a Fehér Házban (akkori elnevezése: Az Elnök Háza) hajthatta álomra a fejét. Adams átmenetileg a félig készen álló Capitolium mellett, a Tunnicliffe's City Hotelben lakott 1800 júniusától, amikor a szövetségi kormány úgy döntött, hogy Philadelphiából az új fővárosba, az első elnökről elnevezett Washingtonba helyezi át székhelyét.

Bár nagy erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a Fehér Házban minden készen álljon, mire Adams hintója begurul az elnöki rezidencia udvarára, az építkezés mégse fejeződött be teljesen időre, igaz, a bútorok már a helyükön voltak, s az elnök szobájában ott lógott a nagy előd, George Washington portréja. Bár Adams és felesége izgatottan várták a beköltözés pillanatát, a tél beköszöntével hamar kiderült, hogy az épület túl hideg és nyirkos.

Az elnök és a First lady, Abigail Adams által csak „nagy kastélynak” nevezett épület kényelmét (vagy kényelmetlenségét) azonban csupán öt hónapig élvezhették: az újraválasztásért küzdő Adamst Thomas Jefferson legyőzte, aki 1801. március 4-én lépett hivatalba. Adams és a költözés hírén fellelkesülő Abigail visszaköltöztek Massachusettsbe, ahol életük hátralevő részét egy farmon, távol a külvilágtól élték le.

…aki megkapta a béke Nobel-díjat

Talán senki, legfőképp a díjazott nem számított rá, hogy a világbéke megteremtésére tett erőfeszítéseit Nobel-díjjal jutalmazzák. Pedig ez történt: Theodore (Teddy) Roosevelt elnök 1906-ban a világ nagy meglepetésére béke Nobel-díjat kapott az egy évvel korábban zajlott orosz-japán háborút lezáró béke tető alá hozásában tett elévülhetetlen szerepéért.

Roosevelt örült a díjnak, amellyel azonban nem tudott mi kezdeni; Teddy leginkább azon aggódott, hogy mihez kezdjen az elismeréssel járó 40 ezer dolláros pénzjutalommal. Az elnök a súlyos dilemmát végül azzal oldotta fel, hogy a pénzt egy jótékonysági szervezetnek ajánlotta fel.

A Nobel-békedíj átvétele súlyos örökséget jelentett Roosevelt számára, az elnök ugyanis úgy gondolta, hogy a megtiszteltetés nem valaminek a vége, hanem a kezdete, s mostantól fogva mindenki majd azt fogja várni tőle, hogy mindenütt, ahol konfliktus van, beavatkozzon és felemelje szavát a béke érdekében.

A „békedíjas” beszéd csak négy évvel később hangzott el, amikor Roosevelt már nem a Fehér Ház lakója volt. A leköszönő elnök nagy ívű előadásában hitet tett a nemzetközi döntőbíráskodás és a kanti Békeliga mellett, ugyanakkor támadta Wilson elnököt a világ békéje felett uralkodni hivatott Népszövetség tervezete miatt.

Érdekesség, hogy Roosevelt mellett további három amerikai elnököt jutalmaztak béke Nobel-díjjal: Wilsont 1919-ben, Jimmy Cartert 2002-ben és Barack Obamát 2009-ben.

...aki merénylet áldozata lett

Szociológusok és kriminológusok egész sora foglalkozott már azzal, hogy a fejlett nyugati társadalmak közül miért éppen az Egyesült Államokban történik a legtöbb erőszakos bűncselekmény. Ennek bizonyítékaként elég csak néhány adatot felsorolni. Évente mintegy 12 ezer embert ölnek meg Amerikában, de ezek közül is kitűnik a sorozatgyilkosok és az ámokfutók, és azon belül az iskolai lövöldözések elképesztően nagy aránya.

Amíg a második világháború után Nyugat-Európában alig tudunk állam- és kormányfők ellen elkövetett merényletkísérletekről, illetve -tervekről (eltekintve a terrorszervezeteket), addig az Egyesült Államokban az utóbbi 60 év tucatnyi elnöke közül mindössze ketten (Dwight D. Eisenhower és Lyndon B. Johnson) töltötték ki úgy hivatali idejüket, hogy életük ilyen tekintetben nem forgott veszélyben.

Az első amerikai elnök, aki merénylet áldozata lett, az Egyesült Államok 16. elnöke, a Republikánus Párt első elnöke, Abraham Lincoln volt. Lincoln ügyvédként a Whig Párt aktív tagjaként tevékenykedett, majd 1854-ben a Republikánus Párthoz csatlakozott, és nagy feltűnést keltő hadjáratot indított a rabszolgaság eltörléséért. 1860-ban az Egyesült Államok elnökévé választották, ami a tizenegy déli állam elszakadását és öt éven át tartó véres polgárháborút eredményezett. A polgárháború 1865. április 9-én a déliek fegyverletételével végződött.

Újraválasztása után öt nappal Lincoln egy színházi előadáson vett részt, ahol végzetes merénylet áldozata lett. Merénylőjét, John Wilkes Booth-t, a déliekkel szimpatizáló színészt 12 nappal később, üldözés közben megölték, három társát pedig nem sokkal később felakasztották.

...akit vád alá helyeztek

Az Egyesült Államok történetében két olyan elnök akadt, aki ellen hivatali ideje alatt indítottak úgynevezett impeachment eljárást. Az első a demokrata párti Andrew Johnson volt, aki az Egyesült Államok 17. elnökeként (1865-1869) Abraham Lincolnt követte a hatalom csúcsán. Őt a képviselőház héjái azzal vádolták meg, hogy a Tenure of Office Act pontjait megszegve, a szenátus hozzájárulása nélkül próbálta eltávolítani hivatalából hadügyminiszterét. A szenátus színe előtt zajló tárgyaláson ugyan már szorult a hurok Johnson nyaka körül, de a felsőház végül – egyetlen árva szavazattal ugyan, de – felmentette a vádpontok alól.

A másik, jól ismert eset Bill Clintoné (Richard Nixon ellen azért nem indulhatott meg az eljárás, mert a Watergate-botrányba belebukó politikus lemondott hivataláról), akinek politikusi pályafutását majdnem a Fehér Házi gyakornokával folytatott viszony törte derékba. Bár önmagában a Clinton és Monica Lewinsky közti szexuális kapcsolat nem volt bűncselekménynek tekinthető – legfeljebb erkölcsileg –, Clinton politikailag nehéz helyzetbe került, mert a vádak szerint hazudott a kapcsolatról. Jóllehet a washingtoni alsóház 1998 decemberében megszavazta kongresszusi vád alá helyezését, az eljárás mégsem indult meg, mert a szenátusban 1999 januárjában megbukott a javaslat.

... aki agglegényként lett megválasztva, de nem nősült meg

James Buchanan elsősorban azért írta be magát az Egyesült Államok történelmébe, mert ő volt az első és egyetlen elnök, akit miután 1857-ben agglegényként megválasztottak, sosem házasodott meg. Fiatal korában eljegyezte ugyan egy gazdag gyáros lányát, de az nem sokkal később meghalt, s Buchanan ekkor megesküdött, hogy soha nem nősül meg. A First Lady teendőit a Fehér Házban unokahúga, a közszeretetnek örvendő Harriet Lane látta el. Elnöki mandátuma előtt évekig élt együtt William Rufus King szenátorral, de homoszexualitásukra sosem találtak bizonyítékot. Egy 2012-es esszéjében Jim Loewen szociológus azt állította, hogy akkoriban mindenki előtt nyílt titok volt Buchanan mássága, ő maga pedig nem ismer olyan mérvadó történészt, aki úgy vélekedne, hogy az elnök heteroszexuális lett volna.

Bár halála előtt egy nappal Buchanan azt mondta: „a történelem igazol majd”, nem lett igaza: elnökségének megítélése ma is egyöntetűen katasztrofális. Egy pár évvel korábbi, tudósok és történészek bevonásával végzett felmérés szerint valamennyi amerikai elnök közül ő követte el a legnagyobb hibát, amiért nem tanúsított kellő határozottságot a fenyegető polgárháború megakadályozására, amikor azt még el lehetett volna kerülni.

Buchanan tehetetlenül szemlélte, ahogy 1860. december 20-án Dél-Karolina, majd nyomában még hat déli állam kimondta elszakadását s megalakult a déli Konföderáció. Az Unió helyzetéről elmondott utolsó beszédében ugyan úgy vélekedett, az államoknak nincs joguk az elszakadásra, de azt is beismerte, hogy ezt a szövetségi kormány nem tudja megakadályozni. Elnöksége utolsó percéig reménykedett a kompromisszumban, de erről a déli Konföderáció vezetői hallani sem akartak.

...aki filmben szerepelt

Grover Cleveland lapszerkesztői munkája mellett végezte el a jogi egyetemet, majd ügyvédként kezdett el dolgozni. 1881-ben lépett a politikai porondra, amikor Buffalo város polgármesterévé választották. 1883-85 között New York állam kormányzója volt, s ebben a minőségében határozottan kiállt a közigazgatási reform mellett és sikeresen szembeszállt a korrupcióval.

Cleveland a polgárháború után az első demokrata párti jelölt volt, aki elnökválasztást nyert. Első elnöki periódusa 1885-1889-ig tartott. Ezalatt hatalmas földterületeket vett vissza a vasúttársaságoktól, mert úgy érezte, hogy azok nem jogosultak rájuk. Határozottan ellenzett mindenféle segélyt, még a rászorultaknak is. Elnökségének első négy éve után elvesztette a választásokat Benjamin Harrisonnal szemben és New Yorkba költözött. Amikor újra megválasztották 1893-ban, az ország gazdasági recessziótól szenvedett. Ezt a helyzetet már nem tudta kezelni, ezért második mandátumának lejártakor, az 1897-es elnökválasztáson már saját pártja sem támogatta.

Cleveland volt az első az amerikai elnökök sorában, akit 1895-ben filmre vettek, amint éppen aláír egy törvénytervezetet. De egyike volt azon három elnöknek is, aki a Fehér Ház lakójaként házasodott meg, s Cleveland az egyetlen olyan államférfi, akinek házassági ceremóniáját az elnöki rezidencia falai között tartották meg. Cleveland abból a szempontból is kilóg az amerikai államfők sorából, hogy ő volt az egyedüli elnök, aki két ciklust szolgált, de a két hivatali terminus (1885-1889, 1893-1897) nem egymást követte.

...aki hivatali ideje alatt hunyt el

Nagy reményekkel indult, de nem tudta beteljesíteni küldetését William Henry Harrison, akit 1841-ben az Egyesült Államok 9. elnökének választottak. Az 1812-es indián hadsereg felett aratott győzelmével nemzeti hőssé váló elnök 1841. március 4-én tartott beiktatási beszédében mindent elkövetett azért, hogy bebizonyítsa: ő még mindig a tippecanoe-i győző. Harrison úgy tudta két óra alatt felolvasni beszédét, hogy a szöveget egyik politikustársa, a whig Daniel Webster meg is rövidítette. Az elnök a sarki hideg és nyirkos időjárás ellenére parádézott hintóján, aminek meg is lett a veszte: Harrison 1841. április 9-én, elnökségének első hónapjának végén tüdőgyulladás következtében meghalt, így ő lett az Egyesült Államok legkevesebb ideig kormányzó elnöke.

Harrison mellett összesen hét elnök hunyt el hivatali ideje alatt. Mint ismert, Abraham Lincolnt, James. A. Garfieldot, William McKinley-t és John F. Kennedyt meggyilkolták, Zachary Taylor, Warren G. Harding és Franklin Delano Roosevelt pedig természetes halállal halt meg. Taylorról a tudósok ma már úgy gondolják, hogy gasztroenteritiszben hunyt el, de a halál pontos okát sokáig nem tudták megmondani. Harding váratlan halála okot adott az összeesküvés-elméletek gyártására, miszerint megmérgezték vagy öngyilkos lett, orvosai szerint azonban szívelégtelenségben hunyt el. Az utolsó amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt távozott az élők sorából, az összesen 12 évig regnáló FDR volt, ő stroke-ot kapott és már nem épült fel.

...aki először kapott szolgálati autót

A Presidential state car az Egyesült Államok elnöke által használt hivatalos állami jármű. Az 1930-as évek óta az amerikai kormány különmegbízottja felel az elnöki szállítóeszköz használatáért, amely fejlett kommunikációs eszközökkel, speciális kényelmi funkciókkal, páncélzattal, az aktuális elnök vércsoportjának megfelelő vérkészítménnyel és védelmi felszerelések sorával van felszerelve.

William McKinley volt az első amerikai elnök, aki automobilt választott fő utazási eszközeként. Az őt követő elnök, Theodore Roosevelt pedig már az első állami tulajdonú autót vette használatba, a fehér színű Stanley Steamer-t. Utóda, William Howard Taft a White Motor Company Steamer M-modelljét vásárolta meg hivatali gépkocsijának, amely számára a Fehér Ház istállóját alakította át garázzsá.