Miért nem volt elszámoltatás a rendszerváltás után?

Magyar vonatkozású levéltári források külföldön

Váradi Natália Kárpátaljai iratfeltárási, kutatási projektek a rendszerváltozás előtti évtizedek bemutatása céljából című előadásában Kárpátalja kommunizmus kori történetének levéltári kutatását vizsgálta. Váradi Natália aláhúzta: igazi iratfeltárásról ma még nem beszélhetünk. Az Ungvári Megyei Levéltárral csak 2005-ben kötöttek szerződést, de ez csak a korábbi évszázadok anyagaiba enged betekintést. A magyar kultúra minden eseti és intézményes formája megszűnt 1944. október után, aminek az lett a következménye, hogy a pártkapcsolatokon kívül semmi információt nem kaphattunk Kárpátaljáról a kommunizmus éveiben. Fordulat egy évvel a magyar forradalom után, 1957-ben ment végbe, ekkor elkezdték behozni a magyar tudományos munkákat, az áttörés azonban csak Gorbacsovval és a rendszerváltással köszöntött be.

Ukrajna levéltárainak anyagai még mindig feltáratlanok, a helyi levéltári dokumentumokhoz szinte lehetetlen hozzájutni – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve: ha engedélyezik is az ukrán hatóságok a kutatást, a dokumentumok egy része titkosított, de például bizonyos megkötésekkel ma már lehet kutatni az Ukrajna Állambiztonsági Hivatalának Archívumában is. Az egyik ilyen projekt a KGB-levéltárban folyik, s a Szovjetunióba szállított 56-os magyar forradalmárokkal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban a kutató elmondta, hogy a szovjet adatbázisban 848 fő szerepel, de a legújabb kutatás több mint ezer főt nevez meg. A kárpátaljai tudomány azonban nem tud lépést tartani más térségekkel, az értelmiség zöme elhagyja az országot, aki viszont otthon marad, az vállalja a nehézségeket és magyarságát – közölte Váradi Natália.

Popély Árpád, a komáromi Selye János Egyetem adjunktusa (Magyar vonatkozású levéltári kutatási lehetőségek Csehországban és Szlovákiában) a felvidéki magyarsággal kapcsolatos kutatásokat taglalta. Popély Árpád szerint a rendszerváltás utáni években a csehországi és szlovákiai levéltári kutatások érdeklődésének középpontjába az elhallgatott évek, így például a felvidéki magyarság meghurcolása (lakosságcserék, reszlovakizáció) került. Mint arra a kutató rámutatott, ez az időszak vált a legfeldolgozottabb témává, igaz, a Szlovák Telepítési Hivatal és a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság anyagai még nem teljesen kutathatók, így az erőszakos lakosságcserék folyamata sem rekonstruálható teljes mértékben.

Mezei Zsuzsanna (Vajdasági Levéltár) az 1941 és 1948 közötti időszak civil áldozatainak forrásfeltárásáról a szerbiai levéltárakban címmel tartotta meg előadását. Mint azt a kutató felvázolta, Milosevics bukása után hozták létre a Tartományi Igazságfeltáró Bizottságot (népszerű nevén Ankét Bizottság), amely nyolc évig állt fenn, s ezen idő alatt az 1941-45 közötti áldozatokat vette számba. Ebből végül egy kilenckötetes munka született, amelyet mindössze tíz (!) példányban nyomtak ki. 2009-ben a szerb kormány határozatára jött létre az Állami Bizottság az 1944. szeptember 12. után kivégzettek tömegsírjainak feltárásáról és megjelöléséről (röviden Sírfeltáró Bizottság). Ez a bizottság az áldozatok nevét írta össze; a sírok feltárása és az elhunytak exhumálása még hátravan. Később született meg a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság, azzal a feladattal, hogy írják össze az 1941 és 1945 közötti civil áldozatok listáját. A két bizottság egy évig lényegében csak papíron létezett, a munka forráshiány miatt nem indult meg – mutatott rá a bizottságok munkáját belülről ismerő Mezei Zsuzsanna.

Mint azt a kutató felidézte, a szerbiai polgárok ma már mindent kutathatnak, egyedül a belügyminisztérium anyagai nem nyilvánosak, de csak azért, mert azok rendezetlen állapotban vannak. Eddig 32 500 áldozat nevét írták össze – az elhunytaknak körülbelül a fele származott a Vajdaságból –, s létrehoztak egy adatbázist is; ez egyelőre magyar nyelvű rész nélkül működik. A kutató hangsúlyozta, hogy még a munka elején járnak, a vegyes bizottság pedig csak kétszer ült össze, de a Vajdaságban például egyetlen sírt sem tártak fel. A kutató sorolta az előttük álló feladatokat: további emlékhelyeket kell létesíteni, létre kell hozni a tömegsírok katalógusát, fel kell dolgozni az eredményeket, s külön kiemelte a fiatal kutatóknak és az egyetemeknek a munkafolyamatba történő bekapcsolódásának fontosságát.

1. Ne legyenek a diktatúra áldozatai a demokráciáé
2. Magyar vonatkozású levéltári források külföldön
3. Ügynökközpontú történetírás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. A modern demokráciák 17–18. századi gyökerei
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A lámpásokból kifogyó olaj mentette meg Whitehaven kikötőjét a „rebellis” amerikaiaktól
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Bibliáját és sakk-készletét vitte magával a vesztőhelyre I. Károly angol király
• Nem tartotta tiszteletben az angol alkotmányosság alapját Földnélküli János
• 10 tény az amerikai függetlenségi háborúról
• 10 arcpirító adónem a brit történelemből – a gyufaadótól a tudásadóig
• Mániákusan igyekezett kijavítani műveltségbeli hiányosságait az első amerikai elnök
• Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
• Ilyenek voltak Amerika pajzán alapító atyái