Aki nincs ellenünk, az velünk van
2012. május 22. 10:17
Mit gondolt Kádár János – aki a napokban lenne száz éves – a szocializmus reformjának politikai, ideológiai határairól, a baloldaliság tartalmáról, a nem nyilvánosságnak szánt kulisszák között?
Korábban
A Kádár-korszak történeti megközelítésének fő tartalmának népszerű, eladható figyelemfelkeltésre alkalmas területei – 1956 utáni megtorlások, állambiztonság tevékenysége, szerepe a „társadalmi béke” ellenőrzésében – mellett érdemes olyan mozzanatokra is fókuszálni, amelyek árnyalják a rendszer működését ill. névadójának szerepét (az erkölcsi felelősség kérdésének megkerülése nélkül).
Kádár János születésének centenáriuma óhatatlanul – ellentétes tartalmú – indulatokat, érzelmeket gerjeszt személyével és a korszakkal összefüggésben. A „nemzetáruló bolsevik” jelzős összetételtől, az „atyáskodó, békét teremtő, megfontolt kompromisszum kereső”-ig széles lehet az értelmezéseket megjelenítő skála. Az erkölcsi felelősség alóli felmentés igénye, a „békés építőmunka” relatív jólétét hangsúlyozó, ill. a morális, politikai felelősséget soha meg nem kérdőjelező, elítélő attitűd, megközelítés együtt jelentheti egy korszak megítélésének kereteit.
Mit gondolt Kádár János a „szocializmus„ reformjának politikai, ideológiai határairól, a baloldaliság tartalmáról, a nem nyilvánosságnak szánt kulisszák között? A felszínre bukkanó gondolatok néha meghökkentő nyers őszintesége teszik érdekessé ezeket a találkozókat ill. a róluk készült összefoglalókat. Természetesen vezető testületi (KB, PB) üléseken gyakran elmondta véleményét Kádár egyes aktuális témához kapcsolódva, de terjedelmi okokból is egy rövidebb dokumentum érzékletesen rögzíthet elvi megfontolásokat. A hatvanas évek közepétől – párhuzamosan a felülről irányított társadalmi kegyezésre alapuló konszolidálódó rendszer kiépülésével – több olyan négy vagy több-szemközti találkozóról készült összefoglaló feljegyzés, amely az MSZMP és más nyugat-európai baloldali pártdelegációk megbeszélésén elhangzottakat rögzítette.
Ezeken a megbeszéléseken több (nyugati) tárgyalópartner hangsúlyozta azt az oldott légkört, amelyben – Kádár közvetlenségre törekvő személyiségéből is következően – valódi, őszinte véleménycsere erősítette a (keleti blokk többi országaihoz képest eltérő) a kádári hatalomgyakorlás jellegéről kialakult benyomásokat.

Simon István cikke a kapcsolódó dokumentumokkal a Magyar Országos Levéltár oldalán
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Az istenek zenéje visszhangzik az ókori Szelinoszban 20:47
- A Lavau-i herceg sírja: a kelta főméltóság utolsó nyomai 19:03
- Batthyány Gyula koncepciós pere 18:05
- Európai típusú őskori eszközöket találtak Kínában 16:13
- Kultúrák metszéspontjában – Spanyolország mesés mór öröksége 15:14
- Felvirágoztatta Egyiptomot Hatsepszut, Ámon leánya 15:04
- Eger oroszlánjaitól a „lámpás hölgyig” – hét híres önfeláldozó nő 14:20
- A Selyemút „Vörös Hercegnője” 13:34