2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: június  •  Nap: 29
37 találat
[1]

67. június 29.

Szent Péter vértanúhalált szenved

Betszaidában (Genezáret tava mellett) született, eredeti neve Simon volt. Bátyjával, Andrással halászattal foglalkozott a galileai-tengeren. Jézus első követői és tanítványai közé tartozott (a csodálatos halfogás után csatlakozott hozzá). Végül apostol lett, akiknek sorában az első helyen állt ő az apostolok fejedelme, az az erős kőszikla, melyre Krisztus egyházát építette, ő kapta a mennyország kulcsait, őrá bízta a hívek és az apostolok igazgatását. Ő alapította meg az első keresztény hitközösséget, és elsőként hirdette az igét. Térített, szervezett Antiokhiában, Jeruzsálemben Rómában, Ázsiában, Galatiában, Kappadókiában, Dél- és Észak-Itáliában, Szardínián és Szicíliában. A Néró római császár uralkodása alatt kitört az első keresztényüldözés alatt Péter is kereszthalállal halt meg, de kérelmére fejjel lefelé, mert nem találta méltónak magát arra, hogy mesteréhez hasonlóan szenvedjen. Relikviái a róla elnevezett bazilika főoltára alatt lehetnek Rómában.

[2]

67. június 29.

Kivégzik Szent Pált

Tarzus-ban előkelő zsidó családban született a Benjamin törzsből, akiktől a római polgárság jogát is örökölte, s így a Saul mellett már születésekor megkapta a latin Paulus nevet is. A Jézus Krisztusban hívők ellensége volt, mígnem 37-38-ban Damaszkuszba menvén az odamenekült keresztényekért, az úton megjelent neki az Üdvözítő, és a városba érve megtért, s megkeresztelkedett. (Ennek ünnepe a Pál fordulása január 25.) Ezután csak a Paulus nevet használta. Nagy jártasságot szerzett a görög irodalomban és a tudományokban, így az apostolok és tanítványok közül kiemelkedett műveltségével. Előbb bizonyos időt töltött igehirdetőként, talán remeteként valahol a szíriai sivatagban, s térített Szíriában, szülőföldjén, Kilikiában. Három apostoli útján bejárta Ciprust, Kis-Ázsiát, Makedóniát, Görögországot, megfordult Korinthoszban. 58 körül Jeruzsálembe ment, ahol elfogták és Cezareába, majd két évi fogság után Rómába vitték, ahonnan legtöbb apostoli levelét írta. 66-ban Rómában újból börtönbe vetették, s a következő évben az ostiai úton, az Aquae Salviae nevű helyen lefejezték. Pál 14 levele az Újszövetségben olvasható. A görög és latin nyelvűek közt végzett sikeres munkája nyomán Pált gyakran nevezik a `pogányok apostolá`-nak. Temetkezési helyének a San Paolo Fuori le Mure római bazilikát tartják.

[3]

1116. június 29.

V. Henrik német-római császár és Velence hadai Zára mellett megverik a magyar sereget. Közép-Dalmácia Velence birtokába jut

[4]

1321. június 29.

Károly Róbert váraik visszaadásával jutalmazza a Balassákat

Biter fia Péter mester, valamint Biter fia Miklós meser fia György személyesen járultak a király elé, és kérték, hogy az uralkodó juttassa vissza a Zólyom és Hont megyékben fekvő Kékkő, Gyarmat, Szucsány, Varin, Budetin, Lietava, Hricskó és Hídvége nevű birtokaikat. Ezeket még Csák Máté sajátította ki. Károly Róbert megfontolta a kérelmezők érdemeit, és oklevelében gondoskodott a jogtiprás helyreállításáról.

[5]

1367. június 29.

I. Lajos király a nagyszebeni polgároknak Buda kereskedelmi szabadságjogait adományozza

A városok kialakulása az Árpád-kori Magyarországon több tényezőre vezethető vissza. Szerepet játszott ebben egyrészt a kedvező kereskedelmi-gazdasági helyzet: egy-egy nagyobb út, folyó közelsége, vagy találkozása kedvezően hatott a városok kialakulására. Nem elhanyagolható a király, főúr, vagy főpap jelenléte sem. A városi szabadságjogok többségét a 13. században adományozták. A városok fejlődése még az Anjouk alatt is folytatódott. Különböző kiváltságokat kaptak. Ezek egyrészt gazdasági (vásártartási jog, vámmentesség, árumegállító jog, a földesúri jogok gyakorlása, a szabad ingatlan forgalom engedélyezése), másrészt jogi (saját városjog használata, bíró- és esküdtválasztás szabadsága) és egyházi (plébánosválasztás, kegyúri jogok gyakorlása) kiváltságok voltak. Az 1351. évi törvény a fallal övezett városokat felmentette a kilenced fizetése alól. Igazi várossá csak királyi tulajdonban lévő, önkormányzattal rendelkező település válhatott. Jogaikat több évtizedig tartó `gyűjtögetéssel`(Kassa, Bártfa) vagy alapított város esetében (Körmöcbánya) akár egyszerre is megkaphatták. I. Lajos privilégiumaival igyekezett az erdélyi, és a visszaszerzett dalmát városokat bekapcsolni az ország vérkeringésébe. A század végén, Magyarország területén mintegy két tucat valódi város volt. A legjelentősebbek fellendülésüket a távolsági kereskedelemnek köszönhették. E szempontból földrajzilag kedvező fekvésű város volt, pl. nyugaton Sopron, Pozsony, északon Bártfa, Eperjes, délkeleten Brassó, Nagyszeben. Az országban haladó valamennyi út Budára tartott. A kereskedővárosok mellett három régióban alakultak az országban bányavárosok: Selmecbánya, Gölnicbánya, illetve Nagybánya vezetésével. A városiasodás magas fokát mutatja az erdélyi szász városok esetében, hogy viszonylag kis területen jóval nagyobb volt a városlakók aránya az országos átlagnál. A felsorolt városok nemegyszer többnapi járóföldre feküdtek egymástól, a városhálózat hiányosságainak pótlására a mezővárosok voltak hivatottak. Feladatuk elsősorban saját szűkebb piackörzetük igényeinek ellátása volt, egy részük korábban jelentős szerepet játszott (Nagymaros, Óbuda). Lesüllyedésük a kereskedelmi útvonalak átrendeződésének vagy a város eladományozásának következménye volt. A mezővárosok többsége piachelyből, uradalmi központból épp ebben az időben indult fejlődésnek. A mezővárosok felső rétege és a városok között nem volt még nagy különbség. A városok nélküli Dél-Dunántúl gazdasági-kereskedelmi központja, a fallal körülvett, gazdag Pécs, méltó volt arra, hogy ott egyetemet alapítsanak, pedig mint püspöki város, magánföldesúri kézen volt.

[6]

1440. június 29.

Az ország rendjei Budán hűséget esküsznek I. Ulászlónak és érvénytelenítik V. László megkoronázását

[7]

1456. június 29.

III. Calixtus pápa közös imár buzdít

III. Calixtus pápa kihirdette `Imabulláját`, amelyben elrendelte: minden templomban mondjanak imát a pogányok ellen, délben pedig háromszor kongassák meg a harangokat, amellyel `jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a török ellen harcolnak`. A déli harangszó elrendelésére a pápát végső kétségbeesése sarkallta. A megválasztása óta eltelt egy évben szinte kizárólag a Konstantinápoly visszafoglalására indítandó keresztes hadjárat tervével foglalkozott. Európa uralkodóinak közömbössége miatt azonban vállalkozása kudarcba fulladt. Az Imabulla kiadása után néhány nappal, a II. Mehmed szultán közel százezres serege megkezdte Nándorfehérvár ostromát. Nem állja meg a helyét, tehát a közhiedelem, miszerint a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékére szól. A tévedés alapja az volt, hogy Európa városaiba szinte egyszerre érkezett meg a győzelem híre és a korábbi pápai felszólítás. Mindenesetre a déli harangszó ez időtől általános lett Európában. A nándorfehérvári diadal emlékére egyébként Calixtus pápa új rendelkezést hozott: augusztus 6-át, az Úr színeváltozásának napját ünneppé nyilvánította. (E napon értesült a pápa a győzelemről.)

[8]

1459. június 29.

A török elfoglalja az al-dunai Szendrő várát, a szerb királyok egykori székhelyét

[9]

1602. június 29.

A kolozsvári országgyűlés meghódol Basta generálisnak

Az ún. `tizenöt éves` háború során Erdély a Habsburgok mellé állt. A kezdeti sikerek után azonban a hadiszerencse megfordult, ráadásul Báthory Zsigmond fejedelem lépései végzetesnek bizonyultak. Mindezek Erdély tragikus sorsához vezettek: az országrész a zsoldosok prédájává vált. A hatalmas éhínséget a természeti csapások (sáskajárás, járványok, szárazság) tovább növelték. A lakosság nem tudta a földet művelni. Az események egyik fő szereplője Basta hadvezért volt. Giorgio Basta (1544-1607), a korabeli zsoldos katona felemelkedésének tipikus útját járta be. Pályája atyjáét követte, aki Itáliában és Flandriában szolgálta a császárt. Basta végigharcolta a németalföldi, majd 1597-től a "tizenöt éves háborút", a főhadparancsnok-helyettesi és erdélyi kormányzói tisztségig emelkedve. Javaslata szerint, amelyet I. Rudolf császár felé intézett, szükséges lenne Erdély elnémetesítésére. Ennek ellenére ő sem volt képes a századfordulón az Erdély feletti császári fennhatóság huzamosabb biztosítására Miután Erdélyből kiszorult, váltakozó sikerrel harcolt Bocskai ellen.

[10]

1613. június 29.

Leég a londoni Globe színház

[11]

1793. június 29.

Megszületett Edvi Illés Pál költő, evangélikus lelkész

Az egyházi író Rétiben látta meg a napvilágot. A soproni evangélikus líceumban és a jénai egyetemen tanult. 1863-ban megvakult, ezért lemondott 1831-től viselt nemesdömölki lelkészi hivataláról és Pestre költözött. Egyházi vonatkozású és nevelő jellegű munkáin kívül számos verse, prózai dolgozata ismert. Szorgalmazta a népdalok, népszokások és néphagyományok gyűjtését. Tevékenyen részt vett az evangélikus népiskolák kiépítésében. 1833-ben az Akadémia egy elemi tanítói kézikönyv megírására pályázatot írt ki, amit ő megnyert, s könyvét felekezetre való tekintet nélkül használhatták, az Akadémia négy alkalommal adta ki. Kéziratban maradt Dömölki krónika című munkája, amelyet a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt. Az Első oktatásra szolgáló kézikönyv mellett főbb műve a Keresztyén ábécé és az Edvi Illés Pál elszórt költészetei. Pesten hunyt el 1871. június 22-én.

[12]

1798. június 29.

Megszületett Giacomo Leopardi olasz költő

Beteges gyermekként többnyire a könyvtárban töltötte az idejét, s húszéves korára már kiváló klasszika-filológussá képezte magát, s a tudományos sajtóban nemzetközi hírnevet szerzett. Életműve mindössze 34 vers, hét töredék, huszonnégy filozófiai dialógus, egy szatirikus politikai eposz és jegyzetfüzete. Leopardi a pesszimizmus, a világfájdalom költője, s egyben a forradalmi hazafiság, a jobb életre vágyó szenvedő ember érzéseinek is megfogalmazója. Tudományos igényű és filozófiai munkái, remek lírája a XIX. századi írók nagyjai közé emelik. Nápolyban hunyt el 1837. június 14-én.

[13]

1818. június 29.

Megszületett Angelo Secchi olasz csillagász

1833-ban belépett a Jézus-társaságba, 1839-ben a fizika és matematika tanára lett a Loretói Jezsuita Kollégiumban. 1844-ben tért vissza Rómába, hol teológiai tanulmányainak befejezése után a Collegio Romanóban tanított. 1848-ban - miután a jezsuitákat elűzték Rómából - Secchit meghívták az angliai Lancashire-ba a Stonyhurst College-ba, majd Amerikába, a washingtoni Georgetown Egyetemre. Tudományos hírnevének köszönhetően 1849-ben visszaengedték Rómába, a Collegio Romano csillagvizsgálójának igazgatója, s a csillagászat professzora lett. Itt új obszervatóriumot építtetett, ahol csillagászati színképelemzést, földmágnességi és meteorológiai kutatásokat végzett. A színkép-vizsgálatok alapján a csillagokat négy osztályba sorolta. Ezen alapult a csillagok későbbi, sokkal részletesebb, harvard-osztályozásnak nevezett, színképek szerinti csoportosítása. Kutatta a Nap fizikáját, kimutatta, hogy a napfogyatkozások idején látható protuberanciák, gázkitörések a Naphoz tartoznak, s leírta ezeknek, valamint a kisebb gáznyúlványoknak, a szpikuláknak a viselkedését. Bolygó-, ködfolt- és kettős csillag-megfigyeléseket is végzett. Rómában hunyt el 1878. február 26-án.

[14]

1844. június 29.

Ullmann Móric elnökletével megalakul a Magyar Középponti Vasúttársaság

Magyarország vízi úthálózata csak korlátozott lehetőségeket kínált a szállításra, ezért a szállítás főleg szárazföldön folyt. Szekereken viszont lassú és drága volt a fuvar. Viszontagságai (mindössze 1770 km út volt kövezve) komolyan veszélyeztették a magyar mezőgazdaság hagyományos piacait. Az országgyűlés már 1836-ban felismerte a vasút korszakos jelentőségét. Kijelölték a vasútépítés fő irányait, a vállalkozóknak adómentességet biztosítottak, és lehetővé tették a szükséges terület kisajátítását.
Az elsőnek megépítendő Bécs-Pest vonalra ketten is jelentkeztek: az Ullmann Móric által vezetett Középponti Vasúttársaság a Duna bal partján, Rothschildék a jobbparton, Győrön keresztül akarták vezetni. Elhúzódó versengés után csak 1844-ben kötött szerződést a Helytartótanács az első társasággal a Pozsony-Pest-Debrecen vonal építésére.
A munkát Pesten kezdték meg, egyszerre két irányban. 1846-ban nyílt meg a váci, 1847-ben a szolnoki szakasz. Az Alföldet a tengerrel összekötő fontos vukovár-fiumei vasút csak az előkészítésnél tartott 1848-ban. Eddig az időpontig 178 km hosszúságú vasút épült az országban.

[15]

1848. június 29.

A horvát szábor diktátori hatalommal ruházza fel Josip Jellačić horvát bánt

[16]

1849. június 29.

A minisztertanács Szeged környékét jelöli ki a honvédsereg főerőinek összpontosítására

[17]

1868. június 29.

Megszületett George Ellery Hale amerikai csillagász

A korszerű napcsillagászat egyik megalapítója Chicago-ban látta meg a napvilágot. 1895-1905 között a chicagói Yerkes Observatórium igazgatója volt. A napfoltok színképében ő fedezte fel a Zeeman-jelenséget, s kimutatta a naptevékenység és a földi mágneses zavarok összefüggését. Ő találta fel a modern napkutatás számos eszközét, például: 1891-ben a spektro- heliográfot. A Mount Wilson Obszervatórium igazgatójaként 1,52 és 2,54 méter átmérőjű távcsöveket készített. Pasadena-ban hunyt el 1938. február 22-én.

[18]

1878. június 29.

Az 1875 - 78. évi országgyűlés utolsó ülését tartja

[19]

1880. június 29.

Franciaország annektálja Tahitit

[20]

1886. június 29.

Megszületett Robert Schumann, az `egyesült Európa atyja`

Az európai integrációs folyamat egyik kezdeményezője Luxembourgban született. Szülei korai halálát követően a hívő katolikus lotaringiai fiatalember először pap akart lenni, de barátai meggyőzték, hogy rátermett laikusokra a mindennapi világi életben is szükség van, ezért jogot tanult. Az első világháborúban - az 1871 óta Németországhoz csatolt területeken élő, sok fiatal honfitársához hasonlóan - ő is a német hadseregben szolgált. 1918-ban Metzben telepedett le, ahol ügyvédként praktizált. Politikai pályafutását 1919-ben Thionville nemzetgyűlési képviselőjeként kezdte. Már az 1920-as évektől szoros kapcsolatot ápolt olyan európai formátumú kereszténydemokrata politikusokkal, mint az olasz Alcide de Gasperi (későbbi külügyminiszter) és a német Konrad Adenauer (Köln főpolgármestere, majd 1949-től az NSZK első kancellárja több mint tizennégy éven át). Schumant a menekültügyben képviselt álláspontja miatt 1940 szeptemberében letartóztatta a Gestapo. 1942 augusztusában sikerült megszöknie, a bencéseknél talált menedéket és országa 1944-es felszabadulásáig tevékeny részt vállalt a francia Nemzeti Ellenállásban. A II. világháború után a kereszténydemokrata irányultságú MRP (Köztársasági Népi Mozgalom) egyik meghatározó alakja lett, 1947 novemberétől 1948 júliusáig, majd 1948 augusztusától szeptemberéig miniszterelnök, 1948 júliusától 1952 decemberéig külügyminiszter volt, 1955-1956 között igazságügy-miniszterként tevékenykedett. Nemcsak Franciaország, hanem Nyugat-Európa politikai életében is meghatározó szerepet játszott. 1958 és 1960 között az Európai Parlament első elnöke volt, 1963 februárjáig francia nemzetgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Schuman 1961 telén egy esti sétán szívinfarktust kapott, amiből soha nem épült fel teljesen.

[21]

1897. június 29.

Ferenc József szentesíti az 1897: XXIII: törvénycikket a honvéd tisztképzés szabályozásáról

Meghatározza a honvéd nevelő és tisztképző intézeteket, szabályozza költségvetésüket s azt, hogy kiket vehetnek fel.

[22]

1898. június 29.

A király szentesíti az 1898: XIV. törvénycikket a lelkészi jövedelmek állami kiegészítéséről, a kongruáról.

[23]

1912. június 29.

Megnyitják a stockholmi olimpiai játékokat

[24]

1913. június 29.

A Balkán ismét lángba borul

1912 elején Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia részvételével megalakult a Balkán-Szövetség, amely Törökország uralma ellen, Macedónia elszakítására irányult. Októberen kitört a háború, amelynek során a török csapatok súlyos vereségeket szenvedtek Kirk Kilisszénél, Lüleburgasznál és Drinápolynál a bolgároktól, Kumenovónál a szerbektől, majd december elején fegyverszünetet kötöttek. Diplomáciai síkon a nagyhatalmak is bekapcsolódtak: Oroszország támogatta Szerbia törekvését egy adriai kijáratra. Ez sértette az olaszok érdekeit, akik Albániát akarták annektálni. Görögország is tiltakozott a Dodekanészosz olasz megszállása ellen, az Osztrák-Magyar Monarchia a szerbek és olaszok ellenében a bolgárokat támogatta. Németország és Anglia támogatásával végül 1913. május 30-án Londonban Törökország és a balkáni államok képviselői aláírták az első Balkán-háborút lezáró békeszerződést, amelyben Törökország csaknem valamennyi európai területéről lemondott. Albánia független lett, Macedóniát a győztesek felosztották egymás között. Ezzel véget ért a balkáni török feudális uralom.
Alig egy hónap múlva kitört a második Balkán-háború, mert Szerbia, Görögország és Románia összekülönbözött Bulgáriával a területek elosztása miatt. 1913. június 29-30-a éjszakáján Ferdinánd bolgár király parancsot adott a macedóniai görög és szerb csapatok megtámadására. A törökök is a szerbeket támogatták, a bolgárok vereséget szenvedtek, a békeszerződést 1913. augusztus 10-én írták alá Bukarestben. E szerint Macedónia nagy részét a görögök és szerbek osztották fel egymás között, s Bulgária csak egy kis területet tarthatott meg. Dobrudzsát a románok, Krétát Görögország kapta meg. A két háború eredménye egy csalódott Szerbia lett, amelyet megakadályoztak a tengerhez jutásban. A Balkán, "Európa puskaporos hordója" végül egy év múlva kirobbantotta az első világháborút, amelynek e háborúk a közvetlen előzményei és főpróbái voltak.

[25]

1917. június 29.

A király kinevezi Mihalovich Antalt horvát bánná

[26]

1919. június 29.

A Forradalmi Kormányzótanács utasítja a Vörös Hadsereg főparancsnokságát a Felvidéknek a június 13-i jegyzékben megszabott vonalig történő kiürítésére

Lemond Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. A Szövetséges Központi Bizottság népbiztos-helyetteseket nevez ki az ügyek vitelére.

[27]

1929. június 29.

Életbe lép a közigazgatás rendezéséről szóló törvény

Intézkedik az önkormányzati testületek újjászervezéséről, a jogorvoslat módjáról, a közigazgatási tisztviselők és egyéb alkalmazottak személyi és szolgálati viszonyairól.

[28]

1933. június 29.

Meghal Pauler Ákos filozófus

A két világháború közötti időszak egyik legkiemelkedőbb idealista gondolkodója Budapesten született 1876. április 9-én. Határozott rendszeralkotásra törekedve, az ún. `tiszta logika` magyar képviselője volt. Érett műveinek világnézeti tartalma a vallásos (katolikus) jellegű objektív idealizmus. Műveiben nagyívű, teljességében összefüggő, a gondolkodás objektív törvényeit vizsgáló önálló rendszert épített ki, amely a teológia felé haladt: a hitet a lelki életben alapvetőbbnek tartotta a megismerésnél. Legjelentősebb műve Bevezetés a filozófiába címmel 1920-ban jelent meg. 1930-ban Corvin-koszorúval díjazták.

[29]

1937. június 29.

Hivatalos látogatásra Budapestre érkezik W. E. Blomberg tábornok, német birodalmi hadügyminiszter.

A tárgyalások során Németország segítséget ígér a magyar hadsereg felfegyverzéséhez.

[30]

1939. június 29.

Megalakul a Nemzeti Parasztpárt Makón

[31]

1940. június 29.

A kormány szervezkedési szabadságot ad a magyarországi németek szervezetének, a Volksbund-nak

[32]

1941. június 29.

A csendőrség, a rendőrség és a katonai elhárító szervek az észak-erdélyi kommunista szervezetek több mint 800 tagját elfogják és bíróság elé állítják

[33]

1941. június 29.

Meghal Ignacy Jan Paderewski lengyel zongoraművész

1860. november 18-án született Kurglówka-ban. 1872-től a varsói konzervatórium növendéke, majd 1878-tól zongoratanára volt. 1884-87 között Bécsben folytatta tanulmányait, közben maga is tanított Strasbourgban. Szólistasikereit Bécsben, Párizsban, Londonban és New Yorkban kezdte 1887-91 között. Előadói stílusa a liszti hagyományokat folytatta. Személyisége, elődjéhez, Liszthez hasonlóan misztikus rajongást váltott ki a koncerttermekben. Repertoárján főleg Chopin, Bach, Beethoven és Schumann szerepelt. Korának egyik legismertebb pianistája lett. 1898-ban Svájcban telepedett le. Manru című operáját Drezdában mutatták be 1901-ben, B-moll szimfóniáját Bostonban adták elő 1909-ben, s ebben az évben kinevezték a varsói konzervatórium igazgatójává. Az I. világháborúban tagja volt a Lengyel Nemzeti Bizottságnak, majd az Egyesült Államokban Wilson elnökkel tárgyalt a lengyel függetlenségről. A háború után Pilsudski megbízott államfő felkérte, hogy alakítson pártoktól független szakértői kormányt. Az 1919 januárjában megalakult kormányban a külügyeket is magának tartotta fenn. Működése nem volt sikeres, 1919 novemberében lemondott, elhagyta Lengyelországot, és soha többé nem tért haza. 1921-től ismét fellépett, jótékonysági koncerteket adott Európában és Amerikában a háború áldozatainak javára. A II. világháború elején, 1939-ben a párizsi ideiglenes lengyel kormány elnöke, a Lengyel Nemzeti Tanács elnöke lett. Franciaország kapitulációja, 1940 júniusa után az Egyesült Államokba ment, ott halt meg nem sokkal később.

[34]

1942. június 29.

Konferencia kezdődik Balatonszárszón több mint 300 fiatal értelmiségi részvételével

Előadók: Darvas József, Féja Géza, Gulyás Pál, Németh László, Veres Péter és más népi írók.

[35]

1966. június 29.

Az amerikaiak Hanoit és Haiphongot bombázzák

[36]

1976. június 29.

A Seychelle-szigetek elnyeri függetlenségét

Az Indiai-óceánban Madagaszkártól északra fekvő, 115 tagból álló szigetcsoport Afrika legkisebb országa (455 négyzertkilométer). A szinte lakatlan területet 1502-ben a portugálok fedezték fel, majd 1742-ben a franciák foglalták el. Lazare Picault francia kapitány Labourdonnaye-szigeteknek keresztelte el és a francia király nevében birtokba vette a szigetcsoportot, amely mai nevét XV. Lajos pénzügyminiszteréről, Moreau de Seychelles-ről kapta. A napóleoni háborúk idején Nagy-Britannia annektálta a szigeteket, amelyek az 1814-es párizsi béke után brit gyarmattá váltak. A terület 1964-ben tett szert stratégiai jelentőségre, amikor az Egyesült Államok brit jóváhagyással Mahé szigetére telepítette zanzibári műhold-megfigyelő állomását. Egy évvel később Aldabra, Farquhar és Desroches szigetét a Mauritiushoz tartozó Chagos-szigetcsoporttal Brit Indiai-óceáni Terület néven egyesítették, majd ötven évre átengedték az Egyesült Államoknak katonai célokra. A szigetek 1976. június 29-én lett önálló állam a brit Nemzetközösség tagjaként. 1979-ben egypárti, szocialista rendszert vezettek be. A demokratizálás 1991-ben kezdődött Franciaország és Nagy-Britannia nyomására: a két fő hitelező ugyanis a többpártrendszer bevezetésétől tette függővé a pénzügyi támogatás további folyósítását. 1993 júniusában népszavazáson szentesítették az új alkotmányt, amely bevezette a többpártrendszert, majd 1993. július 23-án 16 év után először tartottak többpárti elnök- és parlamenti választásokat.

[37]

2003. június 29.

Meghal Kathrine Hepburn filmszínésznő

Hartford-ban született 1907. május 12-én. Egyetemi tanulmányait a pennsylvaniai Bryn Mawr College hallgatójaként folytatta. Már egyetemi évei alatt tagja volt egy amatőr színjátszó együttesnek. 1928-ban egy baltimore-i társulathoz szegődött, de még ugyanebben az esztendőben New Yorkban is debütált. Hamarosan a Broadwayre került és a hollywoodi szabványszépségektől eltérő karakterével, életszerűségével, szenvedélyességével hitelesen és sikeresen formálta meg a rá bízott szerepeket. Nagyszerű játéka a filmgyártók figyelmét sem kerülte el. 1931-ben filmezett először George Cukor megbízásából, majd összesen 44 filmben játszott, és alakításaival négyszer nyerte el a legrangosabb elismerést, az Oscar-díjat. A legjobb női főszereplőnek odaítélt kitüntetést 1934-ben a Hajnalka (Morning Glory), 1968-ban a Találd ki, ki jön vacsorára (Guess, Who,s Coming to Dinner), 1969-ben Az oroszlán télen (The Lion in Winter), 1982-ben pedig Az aranytónál (On Golden Pond) című filmekért vehette át. A filmezéstől 1994-ben vonult vissza. (Sokszor megírt életrajzának egyik homályos pontja születésének napja, amely egyes források szerint 1907. november 8-ra vagy november 12-re, esetleg 1909-re is tehető.)

Bezár