A vasút mint érv a trianoni tárgyalásokon

Apponyi Albert érvei

Természetesen elhangzottak érvek a magyar békedelegáció részéről is.Apponyi Albert, a küldöttség több nyelven folyékonyan beszélő vezetője 1920 januárjában Neuilly-ben Magyarország történelmi jogalapjaira, és etnikai elvekre való hivatkozás mellett gazdasági indokkal is érvelt, mégpedig a következőképpen. Ha az előzetes tervek alapján Csehszlovákiához csatolnák a szóban forgó területeket, az megbénítaná a vidék közlekedését, ti. egyetlen transzverzális vonal fut arra, amely az ország északi településeit kapcsolja össze.

Kassa-Oderberg között, egy vágányon, nehéz terepen futott ez a vasút, ami nem elég ahhoz, hogy több tízezer négyzetkilométernyi terület személy-, élelmiszer-, és kereskedelmi forgalmát lebonyolítsa. Hiábavaló próbálkozás volt az övé, hiszen az elvett területeken futó vonalak által oldották meg a közlekedést a kérdéses helyeken. Ennél az esetnél is világosan látszik, az érdek milyen mértékben kerekedett felül az érveken: Nyugat felé, Németország irányába már létezett egy cseh fővonal Kassa-Oderberg-Prága-Pilsen-Égeren keresztül, s a már említett Kassa-Királyháza vasútvonal biztosította ennek a cseh fővonalnak az összeköttetést a románnal - Szatmárnémeti és Nagyvárad révén.51
A szintén Csehszlovákiához csatolandó kétvágányú vasútvonal elvágásával -, amely Pestet Pozsonnyal, illetve Béccsel köti össze — megszakítja „Magyarország legfőbb összeköttetését a külvilággal, elvágja kohóinkat, vashámorainkat egyrészt a délvidéken fekvő bányáktól, másrészt a vasáruk eddigi vevőitől".

Az etnikai elv nagyfokú megsértésének tartotta a 96%-ban magyar lakosú Beregszász cseh határon belülre kerülését azért, hogy kapcsolatot teremtsen az Alfölddel, illetve a Romániához csatolt Máramarossziget állomásával. Elhangzott egy újabb érv a magyar gazdaságot sújtó határmegvonások ellen: a Debrecen-Érmihályfalva-Nagykároly vasútvonal Romániához kerülése elvágná az összeköttetést a Börvely község határában működő kenderfeldolgozó gyárral és burgonyaszállító teleppel, amely a lecsapolt Ecsedi láp terményeit dolgozza fel. Végül nemhogy a vasútvonal — Debrecen kivételével — nem maradt meg Magyarországnak, de a gyár, a településsel együtt a román gazdaság tulajdonába került.

A román-jugoszláv határ kijelölését arra vonatkozóan tartotta igazságtalan¬nak és gazdasági képtelenségnek, hogy Temesvár és Buziás között elvága a vasútvonalat, „az egyetlent, amely a Maros völgyét a Dunával összeköti". Érvel Temesvár gazdasági szempontból fontos szerepével, ahol nyolc vasútvonal ta¬lálkozik, és élénk kereskedelem bonyolódik: gabonát szállít nyugat felé,

A román-jugoszláv határ kijelölését arra vonatkozóan tartotta igazságtalannak és gazdasági képtelenségnek, hogy Temesvár és Buziás között elvága a vasútvonalat, „az egyetlent, amely a Maros völgyét a Dunával összeköti". Érvel Temesvár gazdasági szempontból fontos szerepével, ahol nyolc vasútvonal találkozik, és élénk kereskedelem bonyolódik: gabonát szállít nyugat felé, fát Krassó-Szörényből az Alföldre, valamint állatkereskedelme és külföldre irányuló gyümölcspálinka kivitele is számottevő.

Az önrendelkezési elvre való hivatkozása is kudarcot vallott abban a tekintetben, hogy az elcsatolandó területek népeinél népszavazás döntsön a hovatartozásról. Javasolták a népszavazást a Kárpátalján, Máramaros vidékén, illetve a Temesközben, de ezeket — minden bizonnyal félve az eredmények kimenetelétől — elvetették, csak Sopron esetében tettek eleget Wilson „kérésének", ebben a városban tarthatták meg csupán a népszavazást.

A feltétel nélkül visszakövetelt területek természetesen a színtiszta magyar lakta települések voltak, s sok esetben járásszékhelyekről, vásárhelyekről van szó, tehát a köztük húzott határ gazdasági kapcsolatok szétrombolását jelentette. Apponyi szót emel a megmentésük érdekében: ha ezek a magyarok a határon túlra kerülnek, az etnikailag kevert népesség között övék lesz a kisebbségi státusz. Ha mindezt figyelembe vették volna a döntéshozók, a magyarlakta területek megmaradtak volna, s ezáltal a rajtuk futó vasútvonalaink is.

Apponyi elmondhatta „védőbeszédét", ami állítólag meghatottságot váltott ki a konferencián résztvevőkből, de akaratukat mindenáron keresztül szándékoztak vinni. A küldöttség által beadott dokumentumokat azonban nem vizsgálták meg, a másik fél ilyetén „meghallgatása" tehát nem történt meg, amit a wilsoni pontok pedig előírtak.

1. Bevezetés
2. A magyar-román és a magyar-csehszlovák határkérdés
3. A magyar-jugoszláv határ kérdései és a vasút
4. Az osztrák-magyar határ
5. Apponyi Albert érvei

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2021

• Ókori emberáldozatok 
• A magyar könnyűzene a hetvenes években
• Az MSZMP-tömegszervezetek mindennapjai
• Piranesi rézkarcbörtönei
• Itt a szép, itt a jó, itt a parázs gesztenye!
• A szepesgörgői Görgey–Csáky-kastély
• Magyar konyha a gulyás előtt
• A háztáji gazdálkodás kialakulása és szerepe
• Az Én évtizede a rockzenében