A Felvidék talán egyik legismertebb és legvadregényesebb területén, a Szepesség szívében, Lőcsétől pár kilométerre és Késmárktól alig fél órára terül el Szepesgörgő. A település hírnevét Mikszáth Kálmán Fekete város című regénye teremtette meg, az itt álló kastély azonban a klasszikus írótól függetlenül is izgalmas utazásra csábít, merthogy önmagában is építészeti remekmű. 

A település históriája a régmúltba nyúlik vissza: 1280-ban két Görgő is létezett, az egyik Tótgörgő, amely a Görgey család ősi fészke volt, a másik a tatárjárás után németekkel betelepített Németgörgő. Az 1300-as években aztán a nemesi família kezében a két település egyesült, és hosszú évszázadokig, egészen a XIX. század végéig a birtokában maradt.

„Ebért ebet!”

Görgey Benedek 1583 körül kőből készült udvarházat húzott fel, amelyet talán még a későbbi tulajdonosok is felhasználtak a XIX. század végén felépített kastélyukhoz. A XVI. század végén itt épült a Szepesség legrégebbi nemesi evangélikus iskolája, ahol a nemesek és a szabad gazdák gyermekei tanulhattak. A Görgey család ősi fészkének tekintette Görgőt, szívvel és vérrel védték a várost és a polgárait. A XIV. századtól már a magyar nemesség egyik legmódosabb családjának számítottak. A família sarja volt az 1848–1849-es szabadságharcos tábornok, Görgei Artúr is.

A történet, amelyről igazán nevezetes lett Görgő, egy, a krónikák által 1550-ben feljegyzett és Görgey István A Görgey nemzetség története című cikkéből megismert hírhedt vadászat. E szerint Görgey Pál alispán és a lőcsei polgármester is éppen egy időben vadászott a saját és az egymással szomszédos területen. Amikor Görgey kutyája átszaladt a lőcsei területre, a polgármester agyonlőtte az ebet. Mire a felbőszült Görgey puskájával a polgármestert küldte a másvilágra. A lőcsei polgárok a halálos vadászat után a lelőtt elöljáró vérével kijelöltek egy területet a görgői határban, és a véren szerzett területet – annak minden jogával – meg is tartották maguknak,. A hosszú pert és annak kimenetelét Mikszáth Kálmán szinte forrásértékű, a Fekete város című regényéből ismerhetjük meg, az apró különbség, hogy a históriát az író a kuruc korba helyezte át. E regény egy csapásra ismertté tette a települést s annak „bástyás váracsszerű kúriáját”. Egyébként ez volt az író utolsó nagy regénye, amelyet a betegsége miatt éppen csak be tudott fejezni. Mikszáth műve, abban Otrokócsy Rozália és a fiatal lőcsei bíró, Fabrícius Antal romantikus szerelme máig feledhetetlen.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. ősz számában olvasható.