Adtak magukra a 19. századi bostoni bordélyház örömlányai

2011. február 10. 13:45

A város ütőerén végighúzódó Big Dig építészeti projekt során számos 19. századi régészeti lelet került elő egy bostoni bordély külső épületéből, ahol többek között hajkefére, orvosságokra és fecskendőkre bukkantak a kutatók. A Bostoni Egyetem oktatói és diákjai most azt próbálják felvázolni a kiásott eszközök segítségével, hogy miként működött a város egyik nagy hírben álló multifunkciós szalonja.

Korábban

Az épület a Nort End közelében, a Endicott Street-en állt, két utcasarokra a város hírhedt piroslámpás negyedétől. A több mint háromezer tárgy és megannyi írásos feljegyzés áttanulmányozásával a kutatók reményei szerint hamarosan teljes képet kaphatunk a városban megfordult örömlányok és kuncsaftjaik életéről az 1852 és 1883 közötti időszakból.

Elsőre kevés információ állt az archeológusok rendelkezésére a kiásott eszközökkel kapcsolatban. „A munka kezdeti szakaszában csak azt tudtuk, hogy egy érdekes, 'alternatív' háztartással van dolgunk” – nyilatkozta a kutatásban résztvevő Mary Beaudry, a College of Arts & Sciences professzora. Az elemzés során szembeötlő volt, hogy a nőknek mennyire fontos volt személyes higiéniájuk, amire a közelben talált szépítkező szerek és orvosi alkalmatosságok utalnak.

Az autópálya-építkezés során feltárt Mill Pond-ot akkor kezdték benépesíteni a 19. század első harmadában, amikor a város területe ugrásszerűen megnőtt. Ekkor egy faárnyékszék került elő, amelyet a jelzett periódusban nemcsak vécének használtak, hanem egyéb háztartási hulladékot is tároltak benne. A kutatás az állami jogi útvesztők miatt csak 2008-ban kapcsolhatott magasabb sebességi fokozatba. Ekkorra azonban a szakembereknek sikerült kideríteni, hogy az árnyékszék az Endicott St. 27-29. szám alatti épülethez tartozott, amely egy bizonyos Mrs. Lake tulajdonában volt. Lake egy „homeopata doktorral” kötött házasságot, aki felettébb szokatlan gyógymódokat írt elő nemi beteg pácienseinek.

„A madámnak sikerült egy olyan atmoszférát varázsolnia, amely a középosztályi miliőre hajazott” – magyarázta Beaudry. A bordélyház különféle szórakozási lehetőségeket kínált vendégeinek, szerencsejátékokat rendeztek, ételeket szolgáltak fel, míg a „különleges szolgáltatásokra” egy magánszobában került sor, extra felár fejében. A széleskörű kutatásoknak köszönhetően sikerült rekonstruálni a bordélyház „állandó lakóinak” listáját, ezek szerint többnyire 20-21 éves örömlányok fordultak meg Madam Lake keze alatt – ők főképp vidékiek voltak, akik a városba való költözéstől életük jobbra fordulását várták, de sokuknak egyszerűen nem maradt más választásuk, csak az utca, így ott voltak kénytelenek dolgozni.

A kutatók számára a legnagyobb meglepetéssel a nők tisztálkodási szerei szolgáltak. Találtak például fogporra utaló nyomokat, ami azért is érdekes, mivel akkoriban még nem ismerték a fogkrémet, a prostituáltak viszont mindent megtettek annak érdekében, hogy tisztán tartsák magukat. Volt ott Copaiba olaj is, amelyet abban az időben gyomorrákra és fekély ellen használtak, de Richard Laursen kémiaprofesszor szerint nemi betegségeket is gyógyítottak vele. Katrina Eichner pedig egy korábban injekciós fecskendőnek vélt eszközről megállapította, hogy azt a nők tisztálkodásra és terhesség-megszakításra használták.