Ismét vitáznak Boleyn Anna végső nyughelyéről

Talán soha nem tudjuk meg, hol alussza örök álmát Boleyn Anna, a földi maradványairól szóló disputa ugyanis a tudomány és a mítosz szétszakíthatatlannak tűnő béklyójában vergődik.

Boleyn Anna (1501/1507 között – 1536) angol királynét, VIII. Henrik második feleségét a londoni Towerben végezték ki kétrendbeli házasságtörés és a bátyjával való vérfertőzés vádjával. Az igazi ok azonban a király újraházasodási szándéka és fiúörökösének megszületése volt.

Amikor VIII. Henrik érvénytelenítette első feleségével, Aragóniai Katalinnal kötött házasságát, szakított a katolikus egyházzal, mindezt azért, hogy feleségül vehesse első feleségének udvarhölgyét, Annát, amelyre 1533. január 25-én került sor. Boleyn Anna egy lánnyal, a későbbi I. Erzsébettel örvendeztette meg Henriket, házasságukból azonban nem született fiú. A király „gondoskodott” a megfelelő cseréről, ugyanis Henrik harmadik felesége, Jane Seymour végre fiút szült a örökösödési kérdést állandóan napirenden tartó király legnagyobb megelégedésére.

1536 áprilisában-májusában vette kezdetét a Boleyn Anna elleni rágalomhadjárat, május 2-án az asszonyt elfogták és a Towerbe zárták, május idusán pedig bűnösnek ítélték az ellene felhozott vádakban. Habár ezekért élve elégetés járt volna, VIII. Henrik lefejezésre „enyhítette” az ítéletet. Május 17-én Anna bátyját, Györgyöt és a házasságtörésbe belekevert két udvari apródot kivégezték, majd két nappal később az asszonyon volt a sor: Boleyn Anna nem érzett se félelmet, se bűnbánatot, bátran állt a hóhér elé, aznap reggel ki is végezték.

Ezeket mondta az utolsó szó jogán: „Jó keresztény emberek. Azért jöttem, hogy a törvény szerint meghaljak, ezért ez ellen semmit sem mondhatok. Senkit sem vádolok, senkiről sem mondok semmit, de imádkozom Istenhez azért, hogy mentse meg a királyt, s hogy sokáig uralkodjon felettetek (…)” S mielőtt a hóhér bárdja lesújtott volna, a következő mondatok hagyták el ajkait: „Jézus Krisztusnak ajánlom a lelkemet. Jézus Urunk kapja meg lelkemet”.

Boleyn Anna kivégzését a legnagyobb szakszerűség közepette rendezték meg, a temetésről és a holttest koporsóba helyezéséről azonban már nem gondoskodtak – végül a közeli Szent Péter királyi kápolnában temették el, Anna földi maradványainak kálváriája azonban ezzel még korántsem ért véget.

A 19. század közepén az egész Towert felújították, de az átépítések során az épületek szerkezetében – köztük a kápolnáéban – súlyos károk keletkeztek. Viktória királynő az itt található földi maradványok exhumálását és újratemetését rendelte el, azonban csak harminc személyt sikerült azonosítani; köztük volt Boleyn Anna, Jane Grey és Katherine Howard, VIII. Henrik negyedik felesége, akit szintén házasságtörés vádjával végeztek ki.

Sok vita folyt arról, hogy valóban Boleyn Anna csontjaira bukkantak-e, Frederic John Mouat sebészorvos viszont számos érvet talált ezen tézis védelmére: a csontokat György mellett találták meg, az áldozat nő volt, ráadásul a fejét vele együtt temették el, pontosan ott – magas oltár –, ahol a szemtanúk is feljegyezték. A csontokat azonban összekeverték, amelyeket egy kriptába, a főoltár baloldali fala alá helyezték.

Az egyik szakértő szerint a csontokat szándékosan olyan helyre tették, amely teljességgel megközelíthetetlen, a jelzéseket pedig sokkal távolabb helyezték, annak érdekében, hogy elejét vegyék a sírrablók támadásainak – köztük azokét, akik a 19. században a Towerben teljesítettek szolgálatot. Egy korabeli városi legenda szerint Anna holttestét az éj leple alatt a Boleyn-család sírhelyébe, a Salle Church-be helyezték át, amelyet két, a század közepén megjelent, népszerű könyv is alátámasztott, ám ennek elég kicsi a valószínűsége.