"Fehér forradalom" a tejfogyasztás elterjedése

I.e. 5300 körül Közép-Európában szinte mindenki mezőgazdasággal és állattenyésztéssel kezdett el foglalkozni, háromszáz év alatt pedig a letelepedett életmód egészen Párizsig utat tört magának. Sok kutató elvetette azon elméletet, miszerint a mezőgazdaságot feltaláló közel-keleti népek voltak azok, aki „találmányukkal” széltében-hosszában bejárták volna Európát, Skandináviától a Boszporuszig. Jens Lüning őstörténész pontosan ezt állítja: szerinte egy kisszámú csoport vezette be a közép-európaiakat a veteményezés és a tejkészítés rejtelmeibe. „A tudás gyorsan terjedt, majd lelassult, majd a ’békés együttműködés’ szellemében folytatódott” – fogalmazott Lüning.

A Törökországban talált régészeti leletek, valamint a háziállatok genetikai elemzései és más kőkori emlékek vizsgálata során egy teljesen új kép bontakozott ki: ezek szerint i.e. 6000 körül egy óriási exodus vette kezdetét a Közel-Kelet felől Európa irányába - az emberek disznókat és marhákat hoztak magukkal, viszont érdekes módon nem keveredtek össze a helyiekkel.

A keletről érkezett bevándorlók olyan tejet állítottak elő, amely már nagy mennyiségben is alkalmas volt emberi fogyasztásra. Hét európai ország tizenhárom kutatóintézete a Leche (tej) projekt keretében a vaj, a tej és a sajt genetikai összetevőjét vette alaposabban szemügyre. Ezt annak köszönhetően sikerült megvalósítani, hogy a Homo sapiens eredetileg nem volt képes a tejet megemészteni, így az emberi test olyan enzimet állított elő, amely le tudta bontani a laktózt – ez a helyzet állt elő az ázsiai és afrikai népeknél, az európaiak (különösen a britek és a skandináv népek) laktóz-intolerancia szintje viszont sokkal magasabb volt.

Ekkor jöttek a képbe a biológusok, akik rengeteg neolitkori csontot vizsgáltak meg. Az áttörés tavaly történt meg, amikor a kutatók beelentették, hogy az első tejivók a mai Magyarország, Ausztria és Szlovákia területén éltek, pontosan a vonaldíszes agyagkultúra területén. A szakemberek – akik a legújabb kutatások eredményeit novemberben a svédországi Uppsalában vitatják meg – szerint az már bizonyított tény, hogy a közel-keleti telepesek egy nagyobb része egyszer valamikor Közép-Európába érkezett, a keveredés azonban elmaradt.

Ez egyáltalán nem meglepő, mivel a halászó-gyűjtögető életmódhoz szokott helyiek nem akarták feladni szokásaikat, azonban szembeszökő volt a két eltérő kultúrájú populáció közötti különbség, amely komoly feszültséget szült közöttük. A bevándorlók falvakat gyújtottak fel, mire a helyiek palánkokat építettek településeik védelmére, a természetes határt pedig sokáig a Rajna jelentette. A két populáció bizonyítottan kereskedelmet folytatott egymással, azonban szexuálisan nem érintkeztek – Joachim Burger, a mainzi egyetem régésze szerint ezt ugyanis a vezetők megtiltották. Sőt,a helyiek még attól is óvakodtak, hogy lábasjószágaik nehogy keveredjenek a közel-keleti állatokkal.

Az első farmerek először a búzatermesztést sajátították el, majd állattenyésztésbe kezdtek, Iránban például i.e. 9000-ben került sor a kecske, majd Anatólia déli részén a disznó és a juh domesztikálására. Mindeközben hatalmas területek váltak a Termékeny Félhold részévé, köztük Çatal Hüyük, ahol mintegy ötezren éltek. Az egyik legnagyobb kihívást a marha háziasítása jelentette: az emberek később rájöttek, hogy ha kiherélik őket, az egyenként egy tonnás állatokat könnyedén meg lehet szelídíteni és járomba hajtani.

Burger mezopotámiai csontok vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy ezek az emberek még nem ittak tejet. „Ha fogyasztottak volna, megbetegedtek volna tőle” – állítja a kutató, aki szerint a Közel-Keleten élők csak erjesztett, kevés laktózt tartalmazó tejkészítményeket ettek: kefirt, joghurtot és sajtot. A kutatókat az is megdöbbentette, hogy a közel-keleti népek közel kétezer évig nem tették ki lábukat otthonaikból, s a Boszporuszon csak i.e.7000-6500 között keltek át. Nem volt diadalmenet a Balkán meghódítása sem, a Balaton elérése után pedig ötszáz évig nem tudtak továbbhaladni. A populációk közötti kulturális feszültséget húzza alá az is, hogy a németországi Talheimben eddig már 34 emberi maradvány tártak fel, bár a kutatóknak még nem sikerült a végére járni a történetnek, így azt sem lehet tudni, hogy a telepesek ölték meg a helyieket, vagy fordítva.

A bevándorlók végül felülkerekedtek, akik lábasjószágaik számára nyugatabbra buja növényzetet, északon pedig a tejnek hidegebb környezetet találtak. Burger szerint a tej ugyanúgy megváltoztatta a történelmet, mint a puskapor: „Fehér forradalom következett be” – állítja a kutató. A genetikai mutáció miatt az emberek sokkal könnyebben fogyaszthatták az italt, amely különösen a gyermekeken fejtette ki áldásos tevékenységét: kevesebben haltak meg közülük, az egészséges tej fogyasztásával pedig megindult az európai populáció növekedése.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2023

• Spanyolországba vitte az ókori Tróját El Greco
• A Beatrice megfigyelése
• Egy budai orvos kettős élete
• A nagyszentmiklósi Nákó-kastély
• A börtönbe zárt CPg 
• A Kex zenekar és a politikai rendőrség
• Hét híres tűzeset
• A zálogházak története
• Zilahy Ágnes és egyetemista kosztosai