Lebontották a berlini dominófalat

Amilyen világra szóló esemény volt 20 évvel ezelőtt a hírhedt berlini fal leomlása, olyan, az egész világnak üzenni kívánó ünnepséggel emlékeztek hétfőn a német fővárosban az 1989 november 9-én történtekre. A megemlékezés legfőbb üzeneteként jelképesen ismét ledöntötték a fal dominóból készült mását, és az első dominót - akárcsak 20 évvel ezelőtt az első téglát - Magyarország, illetve Németh Miklós volt magyar miniszterelnök "ütötte ki" a falból.

A szabadság ünnepe

A házigazda, az egykori NDK-ban felnőtt Angela Merkel kancellár a szabadság ünnepére meghívta mindazokat, akik annak idején közreműködtek a fal leomlásához vezető eseményekben, így mindenekelőtt Mihail Gorbacsov volt szovjet vezetőt, továbbá Németh Miklós mellett Lech Walesát, a volt lengyel Szolidaritás szakszervezet hajdani vezetőjét. Nicolas Sarkozy francia elnökkel, valamint Gordon Brown brit miniszterelnökkel az élen jelen voltak az Európai Unió állam-, illetve kormányfői, köztük Bajnai Gordon magyar miniszterelnök is. Az Egyesült Államokat Hillary Clinton külügyminiszter, Oroszországot pedig Dmitrij Medvegyev államfő képviselte.

A szakadó eső ellenére tízezrek ünnepelték a hajdani fal leomlását, ami egy évvel később lehetővé tette Németország újraegyesülését, illetve az európai egység megvalósulását. A politikai, kulturális - és főként jelképes - eseményekben bővelkedő program hivatalosan is a szabadság ünnepe elnevezést kapta, és az ünnepi koncerttel kezdődött: a berlini Staatsoper zenekara Daniel Barenboim vezényletével Richard Wagner, Arnold Schönberg és Ludwig van Beethoven műveiből adott elő, és fellépett a világhírű spanyol operaénekes, Plácido Domingo is. A koncert után a meghívott magas rangú külföldi vezetők átvonultak a kapun Berlin keleti feléből a hajdani Nyugat-Berlinbe, jelképesen felidézve a két évtizeddel ezelőtt történteket, amikor a határátkelők megnyitása után a keletnémetek százezrei mentek át a város nyugati felébe.



Ezt követően a német kancellár, valamint Oroszország, továbbá a nyugati szövetségesek jelen lévő vezetői, Dmitrij Medvegyev orosz államfő, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, Nicolas Sarkozy francia államfő és Gordon Brown brit miniszterelnök mondott ünnepi beszédet. Clinton magával hozta a belpolitikai teendői miatt a megemlékezéstől távol maradó Barack Obama elnök videoüzenetét, amelyet egy hatalmas kivetítőn láthattak a résztvevők.

Az orosz államfő azt hangsúlyozta, hogy a 20 évvel ezelőtti események Európa számára a szabadságot és a haladást eredményezték. Emlékeztetett arra, hogy fal leomlását nagymértékben elősegítették a hajdani Szovjetunióban történt változások is. Kiemelte, hogy a fal leomlása a konfrontáció végét jelentette, és hangsúlyozta, hogy Európának és a világnak ezen az úton kell tovább haladni.



Hillary Clinton amerikai külügyminiszter azt emelte ki, hogy a fal leomlása nemcsak Németország, hanem Európa és az egész világ számára új fejezetet jelentett. Clinton tolmácsolta az amerikai elnök üdvözletét, majd a kivetítőn maga Obama "vette át a szót". Az amerikai elnök emlékeztetett elődeinek hozzájárulására a 20 évvel ezelőtti eseményekhez, és gratulált a német népnek, illetve a berlinieknek. Obama hangsúlyozta: a berlini fal leomlásának legfőbb üzenete az, hogy a szabadságért folyó harc soha nem érhet véget. Nicolas Sarkozy francia elnök és Gordon Brown ugyancsak a fal leomlásának történelmi jelentőségét méltatta, és egyben köszönetet mondott a berlinieknek akkori bátorságukért és példamutatásukért. Mindketten kiemelték, hogy a 20 évvel ezelőtti események hasonló magatartásra köteleznek.

A házigazda Angela Merkel kancellár élete egyik legboldogabb napjáról, egy álom megvalósulásáról beszélt. A kancellár köszönetet mondott a hajdani keletnémet ellenzékieknek, és köszönetet mondott a kelet- és közép-európai szomszédoknak, köztük Magyarországnak is a fal leomlását elősegítő akkori szerepvállalásért. A kancellár külön kiemelte az 1968-as prágai tavaszt, a lengyelországi Szolidaritás szakszervezet megalakulását és a magyarországi határnyitást, továbbá a volt szovjet elnök, Mihail Gorbacsov szerepét.



Az ünnepség tetőpontjaként hétfő este jelképesen ismét leomlott a berlini fal, pontosabban annak hatalmas dominókból készült hasonmása. A két évtizeddel későbbi faldöntés a jubileumi ünnepség tetőpontját jelentette, mégpedig magyar főszereplővel. Az első dominókövet az akkori magyar miniszterelnök, Németh Miklós és az egykori lengyel Szolidaritás szakszervezet volt vezetője, Lech Walesa döntötte le. Mindez elismerését jelentette annak a magyar, illetve lengyel szerepvállalásnak, ami elősegítette az eredeti fal 20 évvel ezelőtti leomlását és a német egység megvalósulását. A volt magyar miniszterelnök rövid beszédet is mondott. Ebben - mint az MTI-t tájékoztatta - a magyar nép nevében büszkeségét fejezte ki az akkori hozzájárulás lehetőségért, és egyben köszönetet is mondott mindazoknak, akik közreműködtek ebben.

A dominófal az eredeti keletnémet építmény vonalát követve húzódott a Brandenburgi kapui előtt, és pontosan 1000, egyenként 2 és fél méter magas, különleges műanyagból készült dominóból állt. A különleges köveket mintegy 15 ezer német és külföldi diák rajzolta, illetve írta tele az egykori fallal kapcsolatos gondolataival. Az ünnep záróaktusát egy újabb koncert jelentette, ezúttal a "könnyebb műfajban", az amerikai rocksztrár Jon Bon Jovi és a német Scorpions részvételével. Az utóbbi világhírű dalát, a The Wind of Change-t hétfő este szinte egész Berlin énekelte.

A berlini évfordulós ünnepséget tüzijáték zárta.

Németh Miklós: A fal lebontásakor még senki nem gondolt a német újraegyesülésre

Az 1989 szeptemberi határnyitással azt reméltük, hogy több tízezer Magyarországon rekedt NDK-s turistának megadjuk a szabadságot - jelentette ki hétfő este Berlinben a volt magyar miniszterelnök, Németh Miklós, aki szerint akkor még senki nem gondolt a német újraegyesülésre. "Semelyikünk, sem Helmuth Kohl akkori kancellár, sem George Bush akkori amerikai elnök, sem én nem gondolta, nem tudta azt, hogy a fal leomlása elvezethet a német egység megvalósulásához" - fogalmazott a sajtó képviselői előtt a volt kormányfő, hangoztatva: "Aki mást mond, az hazudik". "Nem igaz, hogy tudtuk, mindez milyen dominóhatást vált ki" - jelentette ki a volt kormányfő, aki meghívott vendégként Lech Walesával együtt az első dominót döntötte le az évfordulóra épített, eleve lebontásra ítélt, különleges dominó-téglalapokból épült berlini falon.



Németh Miklós visszaemlékezett a Helmut Kohl volt kancellárral és Hans-Dietrich Genscher akkori külügyminiszterrel 1989. augusztus 25-én Gymnichben folytatott megbeszélésekre, emlékeztetve arra, hogy akkor a későbbi újraegyesítésre még senki nem gondolt. "Minden magyar nevében, felemelt lélekkel és örömmel a szívemben megtisztelőnek tartom, hogy Lech Walesával együtt közösen dönthetjük el az első dominót" - jelentette ki.

Németh Miklós hangsúlyozta: Magyarországnak büszkének kell lenni az akkori szerepvállalásra, örülni kell annak, hogy a sors ezt lehetővé tette számunkra. "Ezúttal is szeretném megköszönni annak a sok-sok embernek - ellenzéki pártoknak, civil szervezeteknek, egyházaknak a hozzájárulását, ami nélkül ebben a tekintetben nem lehettünk volna olyan eredményesek, mint amilyenek lettünk". "Köszönet minden magyarnak" .

Az ünnepségen jelen volt Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere is, aki arra emlékeztetet, hogy a berlini fal leomlása nemcsak Európa térképét változtatta meg, hanem a 20. századi történelem egyik legfontosabb mérföldköve volt. Berlinben annak idején a két szuperhatalom szembenállásán alapuló világrend omlott össze, és egy új történelmi korszak kezdődött - emlékeztetett a főpolgármester, hangsúlyozva, hogy nemcsak a német egységről van szó, hanem annak a kettéosztottságnak a megszűnéséről is, amely egész Európát jellemezte. "Számunkra a fal leomlása a Magyar Köztársaság kikiáltásával együtt az európai szabadság és önrendelkezés megvalósulásának két meghatározó dátuma" - vélekedett a Demszky, hangsúlyozva: a berlini fal leomlásának évfordulója a magyarok számára is nagy ünnep.

A berlini fal évfordulója más jelent Keleten, mint Nyugaton

A berlini fal leomlásának huszadik évfordulóját az érzelmek zavara jellemzi: 1989. november 9. Nyugaton a hidegháború végét, Keleten viszont a szovjet rendszer és a kommunizmus összeomlását szimbolizálja; annak a folyamatnak a beteljesülését, amely 1956-ban Budapesten kezdődött, 1968-ban Prágában folytatódott, majd 1980-81-ben a lengyel Szolidaritásban teljesedett ki - hangsúlyozta Jacques Rupnik, Kelet-Európa-kutató a Le Monde című napilapban hétfőn közölt elemzésében.



A párizsi Politikai Tudományok Intézetének kutatója szerint a megemlékezés körüli ambivalencia abból a különbségből fakad, ami az 1989-es eufóriában született remények és az elmúlt húsz év hosszú átmenetének nehézségei, azaz a mai valóság között tapasztalható. Véleménye szerint a jugoszláv háborút leszámítva a pesszimista forgatókönyvet mindenhol sikerült elkerülni: a kommunista országok lakosainak óriási várakozása ellenére a nyugati elemzők ugyanis kételkedtek abban, hogy lehetséges egyszerre a diktatúrából való átmenet a demokráciába és a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba.

Rupnik úgy véli, hogy Közép-Európa egyértelműen a demokratikus átmenet "sikertörténete", mert a választások Budapesten vagy Prágában ma már nem rendszer-, hanem csak kormányváltást jelentenek, és valamennyi kelet-európai ország megtalálta a helyét az Európai Unióban. A példás átmenet ünneplése helyett azonban úgy tűnik, hogy Közép-Európa idő előtt kifáradt, aminek jelei a 2004-es uniós csatlakozáskor mutatkoztak meg először a populista és nacionalista politika megerősödésével.

A populisták - mint Rupnik fogalmaz - nincsenek a demokrácia ellen (éppen ellenkezőleg, folyamatosan a nép szuverenitására hivatkoznak), hanem az elit liberális konszenzusát vitatják, amely 1989 óta lehetővé tette a szükséges reformokat az Európai Unióba és nemzetközi piacba való integrálódáshoz. A korrupcióellenes harc, az átvilágítás átpolitizálása és a nacionalizmus a populista kampányok legfőbb összetevői az átmenetben elhasználódott elit ellen - hangsúlyozza az elemző.

A populisták az 1989-es "eredendő bűnt" is kárhoztatják: azt, hogy az új elit egy része kompromisszumot kötött a kommunista vezetőkkel. S miközben az egykori ellenzékiek öröksége marginalizálódott, az ex-kommunisták hagyatéka is eltűnőben van, mert ők a demokratikus átmenetet, a piacgazdaságot és a NATO-tagságot elfogadva, szociáldemokraták lettek, kivételt csak a cseh kommunisták jelentenek. A politológus szerint a tervgazdálkodást Kelet-Európában felváltó liberális piacgazdaság modelljét először a populista mozgalmak kérdőjelezték meg, majd a gazdasági válság miatt mindenhol visszatért az 1989-ben elvetett vita arról, hogy a kelet-európai országoknak esetleg egy másfajta kapitalizmusra lenne szükségük.

Mindez a régióban eddig megfigyelt ellentmondásos megosztottságot - miszerint a kulturális baloldal gazdaságilag a piacgazdaságot támogató jobboldali, míg a kulturális jobboldal és a nemzeti konzervatívok (mint például a Kaczynski-fivérek Lengyelországban vagy a Fidesz Magyarországon) gazdaságilag etatista baloldaliak - felboríthatja, és a kapitalizmus változatairól szóló vita a közeljövőben a politikai térkép átalakulásának egyik legfőbb összetevője lehet Kelet-Európában - véli Rupnik.

A kelet-európai országok kifáradása két ellentétes következtetéshez vezethet: lehet úgy értelmezni, hogy ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a nyugatiak, azaz befejezték a tanulóéveket. De azért is lehet aggódni, hogy az új demokráciák, ahol a társadalmi intézményrendszer még nem elég stabil, túl sérülékenyek a válság hatásaival szemben. Mindkét esetben az 1989-ben átvett liberális politikai és gazdasági modell válságát élik, amely azt jelenti, hogy a Nyugathoz hasonlóan ők is egy újfajta demokratikus paradigmát keresnek - írta Rupnik.

Kétségek Sarkozy 1989-es berlini falbontása körül

Több francia internetes portálon is vita alakult ki arról, hogy Nicolas Sarkozy bonthatta-e húsz évvel ezelőtt a falat Berlinben. A francia elnök a Facebook közösségi portálon azt írta vasárnap: "november 9-én reggel hallgatjuk a Berlinből érkező híreket, amelyekből úgy tűnik, hogy változások történnek Németország megosztott fővárosában. Alain Juppével úgy döntünk, hogy részt veszünk a várható eseményen ... Nyugat-Berlinbe érkezve a Brandenburgi kapuhoz sietünk, ahol már lelkes tömeg gyülekezett a fal megnyitásának hírére".



Elsőnként Alain Auffray, a Libération című napilap újságírója fejezte ki kétségeit Sarkozy története iránt. Szerinte november 9-én sem Párizsban, sem Berlinben senki nem sejthette, hogy a fal aznap megnyílik. Az internetezők mellett több francia történész és megfigyelő is arra emlékeztetett, hogy a nyugat-német televíziók és rádiók csak este 8 után számoltak be arról, hogy Günter Schabowski az NDK állampártja, a NSZEP szóvivője esti sajtótájékoztatóján bejelentette a határok azonnali megnyitását.

A francia elnök beszámolója mellé egy színes fotót is csatolt, amin az akkori jobboldali RPR párt 34 éves helyettes főtitkáraként kezében vésővel látható, állítólag a fal keleti oldalán, 1989. november 9-én este. A képen a fal tele van színes graffitikkel, márpedig Kelet-Berlinben tilos volt a falra bármit is festeni. Mindezek ellenére a francia elnöki hivatal megerősítette Sarkozy verzióját. Franck Louvrier, az államfő kommunikációs tanácsadója szerint "az RPR-hez 9-én olyan hírek érkeztek, hogy Berlinben kell lenni, mert valami készül". A tanácsadó szerint alig lehetett repülőjegyet találni, de a pártvezető Alain Juppének Sarkozyvel sikerült végül 9-én napközben elutaznia.


Az ominózus kép

Juppé egykori kabinetfőnöke, az utat állítólag szervező Philippe Martel is azt állította, hogy Sarkozyék 9-én napközben érkeztek Berlinbe, miután "egy barát", aki "a berlini szenátusban" dolgozott, telefonált, hogy "valami készülődik" és "a fal le fog omlani". Szerinte a pártvezetők különgépen este 11 körül érkeztek Berlinbe, és másnap repültek vissza Párizsba. Alain Juppé blogján szombaton még azt írta, hogy 9-én érkezett Sarkozyvel Berlinbe. A vita kirobbanása után hétfőn viszont módosította az RPR-küldöttség útjának dátumát: "9-én este vagy néhány nappal később, már nem emlékszem pontosan".

Néhány héttel ezelőtt a TV5 televíziónak adott interjúban Juppé még úgy emlékezett, hogy 10-én vagy 11-én érkezett "néhány barátjával" Berlinbe. Az 1993-ban megjelent visszaemlékezésében pedig november 16-át említett. Az AFP hírügynökség archívuma szerint Juppé november 17-én, rövid berlini útjáról hazatérve "történelmi eseménynek" minősítette a berlini fal leomlását.

A berlini fal lebontása Bukarestben

A berlini fal felépítését és lebontását egyaránt felidézi Varga Andrea magyarországi történésznek az a fényképkiállítása, amely az Európai Bizottság bukaresti székhelyén tekinthető meg. A februárig látogatható, Történet a szabadságról című tárlat az Európai Bizottság bukaresti kirendeltségének felkérésére és támogatásával készült. A magyarországi történész korabeli fényképek és újságcikkek segítségével idézi fel a kelet-közép-európai országokban 20 évvel ezelőtt történt rendszerváltás kulcsfontosságú eseményeit.



A fotók Horváth Ernő, Szilágyi Lenke, Pataky Zsolt, Zachár Ottó, Müller Judit, Martin Marencin, Harald Hauswald munkáját dicsérik. A kiállítás létrehozásában partnerként közreműködött a lengyel Karta Alapítvány, az Észt Filmarchívum, a Nyílt Társadalomért Alapítvány (OSA), a berlini Ostkreuz Agentur Fotografen, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományok Intézete.

A történész elmondta: a kiállított anyag nemcsak a romániai rendszerváltásnak kíván emléket állítani, hanem Kelet-Közép-Európa többi államában a szabadságért vívott harc főbb eseményeit dokumentálja. A történész azt vallja, hogy a rendszerváltás eseményeit nem lehet bemutatni csak egy ország eseményeire összpontosítva, hiszen az folyamat volt, amelynek legfőbb mozzanatai közé tartozik például az 1956-os magyarországi forradalom és az 1968-as csehszlovákiai diáktüntetés is. "A kelet-közép-európai kommunista diktatúrák olyanok voltak, mint egy nagy talapzat, amely nem tudta elkerülni összeomlását, miután megjelentek rajta az első repedések" - mondta Varga.

A kiállítás a téma tartalmi feldolgozásával, de a bemutatott anyag térbeli elhelyezésével is a kommunista diktatúrák dominóhatás-szerű összeomlását érzékelteti. A szabadság eszméje köré font tárlat Berlinnek a szovjet hadsereg általi elfoglalásával kezdődik, az 1953-as berlini munkástüntetéssel, az 1956-os magyar forradalommal, az 1968-as prágai megmozdulással, a lengyel Szolidaritás tíz éven át tartó ellenállásával folytatódik, majd a berlini fal lebontásával, Nagy Imre újratemetésével, a temesvári felkeléssel és a Balti államokban történt változásokkal ér véget.

A kiállítás egy nemzetközi sajtógyűjteményt is magában foglal, amely Nicolae Ceausescu volt román kommunista diktátor embertelen rezsimjének alapvető emberi jogokat sértő intézkedéseit dokumentálja a korabeli nyugati sajtó tükrében.

A berlini fal leomlására emlékeztek Székesfehérváron

A hidegháború és a német kettéosztottság jelképe, a berlini fal húsz évvel ezelőtti leomlására emlékeztek hétfőn Székesfehérváron; a rendezvényen jelen volt Dorothee Janetzke-Wenzel, Németország budapesti nagykövete is.

Herczog Edit (MSZP) európai parlamenti képviselő kezdeményezésére, Kocsis Balázs szobrász-restaurátor és több civil szervezet közreműködésével a város Fő utcáján hungarocellből jelképesen felépítették a német fővárost csaknem három évtizeden át kettéosztó "falat". Ezt graffitikkel, valamint a két egykori politikai vezető, Brezsnyev és Honecker emlékezetes "csókjelenetét" megörökítő plakátokkal díszítették. Két oldalán egykori keletnémet, illetve amerikai egyenruhát viselő "katonák" és "határőrök" teljesítettek szolgálatot. Az "áteresztőpontnál" több órán keresztül csak a régi útlevéllel, illetve alkalmi átlépési engedéllyel lehetett átmenni, majd hétfő délután megnyílt az út mindenki előtt a fal másik oldalára.

A megemlékezésen Németország magyarországi nagykövete azt hangsúlyozta, hogy a fal leomlásával nemcsak Berlin, hanem egész Európa megosztottsága szűnt meg. S miután a napokban "az utolsó szereplők is aláírták a lisszaboni szerződést, itt az ideje, hogy még nagyobb bátorsággal, energiával próbáljuk meg az európai egyesülést előrevinni" - fogalmazott Dorothee Janetzke-Wenzel.

Herczog Edit azt hangsúlyozta: a berlini fal leomlása ugyannak a folyamatnak a része, amelyhez a vasfüggöny lebontása, s a schengeni határok megnyitása is tartozik. Mint mondta, a 21. század politikusainak nem falat kell építeniük, hanem a még meglevőket is le kell bontaniuk. A rendezvény zárásaként Demeter Zsófia, a Fejér Megyei Múzeumok igazgatója méltatta a húsz évvel ezelőtti történelmi eseményeket, majd Kertész Ákos, Kossuth-díjas író szavalta el Arany János: A walesi bárdok című költeményét.

Azt követően egy motorkerékpár és az egykori népautó, egy világoskék Trabant száguldott neki a falnak, s törte azt ezernyi darabra. A hungarocell téglákból sok fehérvári vitt magával egy-egy töredéket.