A Szovjetunió szétbomlasztói

Akik a Birodalom szétrobbantását megkezdték

A balti nemzetek 1918-ban, az első világháborút követően vívták ki maguknak a függetlenséget, amelyet azután a Molotov-Ribbentrop-paktum számolt fel: a Szovjetunió 1940 folyamán több lépésben (katonai megszállás, Moszkva-barát bábkormányok létrehozása) magához csatolta a balti térséget. A szovjet berendezkedés bevezetése egyben a szabadság és a függetlenség elvesztésével járt, ennek megfelelően bevezették az egypártrendszert, a gazdaságot államosították, a mezőgazdaságot kollektivizálták, közvetlenül a második világháború befejezése után pedig több százezer baltit deportáltak. A társadalmi élet minden szegmensét a politikai rendőrség (Államvédelmi Hatóság, azaz KGB) ellenőrizte.

Így nem kell csodálkozni azon, hogy a balti térségben nem alakult ki olyan, a fennálló hatalommal élesen szemben álló ellenzéki mozgalom, mint Közép-Európában. Ennek ellenére a baltiak voltak azok, akik 1985-öt követően, Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár megválasztása után „mozgolódni” kezdtek, hiszen erre lehetőséget biztosított az új pártvezető által meghirdetett peresztrojka (átalakulás) és a glasztnoszty (nyilvánosság).



A rendszerváltás, ami esetünkben egyet jelentett a Szovjetunióból való kiválással és egy új nemzetállam létrehozásával, szinte párhuzamosan haladt a három balti tagköztársaságban. Az 1980-as évek végén megjelenő kisebb ellenzéki szervezetek nem játszottak komolyabb szerepet a folyamatban, ellenben az 1988 folyamán megalakuló Népfrontok a kompromittálódott kommunista párt helyére kívántak lépni, és a peresztrojka támogatására jöttek létre (azaz megalakulásukkor nem fogalmazták meg az elszakadást a Szovjetuniótól, hanem egy új szovjet szövetségi szerződés megkötését kívánták). A Népfrontok ernyőszervezetek voltak, azaz különféle orientáltságú embereket fogtak össze (például a tagok egyúttal a kommunista pártnak is a tagjai lehettek).



1989-ben közel két millióan tiltakoztak a Molotov-Ribbentrop-paktum ellen, közel 600 kilométeres élőláncot hozva létre a fővárosok, Vilnius, Riga és Tallinn között. Az akció nem csak a baltiak szabadságvágyát demonstrálta, hanem felhívta világ közvéleményének a figyelmét ezen kis nemzetek helyzetére is. A helyzet 1991 tavaszára egyértelművé vált, hiszen az akkor megtartott népszavazások azt mutatták, hogy a balti államok el akarják nyerni a teljes függetlenséget. Ez az 1991. augusztusi puccs elbukása után vált lehetővé, amikor is a világ közvéleménye megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy a Szovjetunió óhatatlanul és visszafordíthatatlanul a széthullás küszöbére jutott. A világ első állama, amely elismerte a balti országok függetlenségét, Izland volt (augusztus 26.).

1. Akik a Birodalom szétrobbantását megkezdték
2. Ellenzéki mozgolódások Litvániában
3. Környezetvédő rendszerváltók Észtországban
4. Népfrontos Lettország
5. Összegzés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye