Őrült uralkodók

Az én 89-em

2019. június 16. 15:36 Tóth Eszter Zsófia

Ebben az évben az általános iskola 8. osztályába jártam. Nem tanultuk az 1956-ról szóló leckét, mert a tanárunk azt mondta, nem tudja, mi a hivatalos állásfoglalás, mi is történt valójában: forradalom vagy ellenforradalom? Félt, hogy baja lesz abból, ha ellenforradalomként oktatja nekünk az eseménysort. 1989 őszén lettem gimnazista, és a KISZ-szoba már üresen árválkodott. De nemcsak ez az egy változás volt abban az évben: már nem november 7-én, hanem október 23-át mentünk fehér blúzban.

1989

A mi családunk tartott a változástól: mivel a nagyszülők generációja megélt már kitelepítést, és hadifogságot is, úgyhogy az első dolgunk az volt, hogy 25 kilogramm cukrot, lisztet és némi arany ékszert vásároltunk, ki tudja, mit hoz a jövő? Az arany bármikor eladható, ez igaz, a cukor viszont kőtömbökbe állt össze évekkel később. Lakótelepen éltük, de feles művelésben kivettünk Árpádföldön egy kertet, és zöldséget, gyümölcsöt termesztettünk, mi, addigra már ízig-vérig városi emberek. Abban az évben rengeteg karalábé termett, úgyhogy 1989-ről az is eszembe szokott jutni, milyen sokféleképpen ettük akkoriban a karalábét. Aznap, amikor Nagy Imrének és társainak az újratemetése volt, az árpádföldi kertben kezdtük a napot, utána otthon a televízión néztük a közvetítést.

Ekkor történt meg az is, hogy fellelkesülve korábbi sikeres NDK-utazásunkon, befizettünk egy repülős kelet-berlini utat a következő évre is. Azonban az ország időközben megszűnt, az utazási iroda pedig írt, hogy ha nem bánjuk, akkor a befizetett pénzből egy München–Salzburg utazást ajánlanak fel. Nagyon örültünk neki, életemben ott ettem először Haribo gumicukrot és ott, München főterén úgy éreztem, ez a szabadság, hogy itt lehetünk.

1989 karácsonya elsősorban Erdély és a román forradalom miatt volt más. Leveleztem korombeli erdélyi magyar lányokkal, és egyikük azt kérte karácsonyra, hogy szaloncukorba csomagolva szivart küldjünk az édesapjának. Ezt meg is tettük, és a küldemény célba ért. Másrészt 1989-ben volt apám 50 éves, így nagy ajándékkal készültünk: festményárverést szerveztek az erdélyi menekültek megsegítésére, amelyre anyámmal titokban elmentünk, és meg is vásároltuk Burza János egy alkotását. Nagy volt az öröm. Utána azonban jóformán a tévé képernyője előtt töltöttük a napokat: a romániai forradalom híreit követtük. Az év végén édesapám legjobb barátja, aki újságíró volt, eltűnt. Apám hiába hívogatta telefonon, majd ment el a Rákóczi úti lakásához, nem találta sehol. Már csak az új év elején, 1990-ben derült ki, hogy hiába kerestük: segélyszállítmányokat vitt Erdélybe a forradalom alatt. Az 1990-es év bizakodással és reményekkel indult.

Karády hazatérése

Karády Katalin kultusza már az 1970-es évek végén is virágzott, ugyanis a Filmmúzeum mozi újra bemutatta a Halálos tavaszt, a Hungaroton pedig a színésznő nagylemezét is megjelentette. A munkásnők is Karádyt hallgattak: azt a letűnt világot, polgári jólétet szimbolizálta nekik, amelyre törekedtek.  A lemez 90 Ft-ba került, óriási volt a kereslet rá. Árkus József a Népszabadság 1979. december 16-i számában ezt némi iróniával nyugtázta: „Viszik, mint a cukrot, mégsem fogy el, könnyedén pótolják a készletet, még a legöregebb eladók sem emlékeznek hasonló csodára. Mármint, hogy valaha is ekkora példányszámban adtak volna ki magyar hanglemezt. Elégedetten mondogatják is azoknak a vevőknek, akik színes televíziót, magnetofont, hűtőszekrényt, lemezjátszót vagy egyéb haszontalanságokat keresnek mostanában, hogy azért nem kell üres kézzel távozniuk az üzletből, mert Karády-nagylemezt viszont korlátlan számban vásárolhatnak.(…) Ha Karády Katalin meggondolja magát, és egyszer majd tényleg hazalátogat, a repülőtértől a szállodáig nagylemezeivel rakhatjuk ki az útját, csakhogy sár ne fröccsenjen a cipőjére.”

Miben állt Karády varázsa? A Népszabadság 1979. december 16-i száma szerint erotikus kisugárzásában: „Az idősebbek, akik annak idején láthatták a Halálos tavasz főszerepében, azt állítják, hogy sem azelőtt, sem azóta nem született hozzá hasonlítható magyar filmszínésznő, mert Karády nyakig begombolkozva is perzselően erotikus légkört árasztott, a férfiaknak kiszáradt a torkuk, ha csak megpillantották a filmvásznon, a tisztességes nők pedig annyira megvetették, hogy kétségbeesetten próbálták utánozni a mozgását, frizuráját, bűnös titkokat sejtető hanghordozását.” Másrészt persze a fiatalságukat sírták vissza a Kádár-kor nyugdíjasai.

Hazatérésének híre időről időre felröppent a pesti flaszteren. Mindig volt egy „jól értesül” figura, aki „biztos forrásból” hallotta, hogy Karády Budapestre látogat. A New York-i kalapüzlet-tulajdonos, egykori magyar díva utoljára 1989-ben, Vitray Tamás műsorában egy telefoninterjúnak köszönhetően hallatta összetéveszthetetlen hangját magyarországi rajongóival. De már csak halála után ért haza: 1990. február 9-én hunyt el, 1990. február 15-én indult el az USA-ból utolsó útjára, a Farkasréti temetőbe. Hazatérése szintén a rendszerváltás szimbóluma lett: vége annak a szocialista időszaknak, amikor nem lehetett a színésznőért önfeledten rajongani.

A vasfüggöny utolsó keletnémet áldozata

1989. szeptember 11-én nyitotta meg Magyarország a határait az NDK-menekültek előtt, így lehetővé téve számukra, hogy a nyugati, szabad világba mehessenek. Ez az esemény meggyorsította a két német állam, az NDK és az NSZK egyesülését. Az NDK-sok Magyarországról a nyugati világba tett határátlépései „tiltott határátlépési kísérletként” az 1978. évi IV. tv. 218§ értelmében bűncselekménynek számítottak. A keletnémet állampolgárok mozgástere Lengyelországtól Bulgáriáig terjedt, így alapesetben 3 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtották ezt a tevékenységet. A tetten ért határsértőket – az 1969. június 20-i, Magyarország és az NDK között megkötött egyezmény értelmében – átadták a kelet-német titkosszolgálatnak, a Stasinak. 1989 nyarán több mint ötvenezer NDK-s várakozott Magyarországon a határnyitásra. Akiknek nem volt türelmük kivárni az ekkoriban már igencsak magas fordulatszámon pörgő politikai háttéralkudozások eredményét, azok a továbbra is érvényben lévő tiltás ellenére próbáltak átjutni az úgynevezett “zöldhatáron”. Közülük a szerencsésebbek élve megúszták a próbálkozást – akár átjutottak, akár nem. A pechesebbek sajnos az életükkel fizettek: a vasfüggöny utolsó keletnémet áldozata Kurt Werner Schulz volt. Őt 1989. augusztus 21-én lőtte le egy magyar határőr dulakodás közben. Felesége, Gundula Schafitel és hatéves fia átjutottak a szabad világba.

Habsburg Ottó hazatér

Az 1989-es év szenzációja volt Bokor Péter Habsburg Ottóról szóló filmje, az Isten akaratából. Egy izgalmas tabukérdés feloldásának számított a mozifilm, hiszen a 40 évnyi államszocializmus alatt jóformán kiejteni sem lehetett Habsburg Ottó nevét, nemhogy filmet forgatni róla. Habsburg Ottó először magánemberként 1988. július 13-án lépett magyar földre. 1989 tavaszán a Páneurópai Unió elnökeként viszont már hivatalosan látogatott Magyarországra. Ezeken a tárgyalásokon döntöttek a páneurópai piknikről, amelyen az NDK-állampolgárok először juthattak át tömegesen a szabad világba. 1989 őszén felmerült a gondolat, hogy Habsburg Ottó köztársasági elnök legyen. 100 ezer aláírás össze is gyűlt, azonban Habsburg Ottó a felkérést nem vállalta el. Nem vállalhatta, hiszen – ahogyan a Kritika c. folyóirat 1989. évi 3. számában is írtak róla – „ (Habsburg Ottó) olyan ember, aki – polgári foglalkozást választván – az agrárproblémákról írt doktori disszertációt, aki a század európai és világtörténelmének legnagyobb alakjaihoz volt bejáratos, akit a politikusok éppúgy számontartottak, mint a legitimizmus hívei Ausztriában és Magyarországon egyaránt, ám aki éppen műveltsége, széles történelmi és politikai látóköre miatt egész élete során jól tudta, érzékelte: a monarchia Közép-Európában restaurálhatatlan.”

Az eltűnt kézilabdázó lányok

1989-ben élénken foglalkoztatta a közvéleményt Elekes Csilla és Kiss Éva eltűnése is. A válogatott kézilabdások valójában Németországba távoztak, vagyis a kor szóhasználata szerint disszidáltak. Ez azt jelentette, hogy e tettükért eltiltották őket az itthoni szerepléstől. A Mai Nap cikke találgatta az okokat: szerelmesek lettek, nyaralni mentek, vagy csupán elegük lett a kézilabdából a lányoknak? Egyik sem. 1989. július 12-én Elekes Csilla írt a Magyar Kézilabda-szövetségnek, hogy pályáját más országban, más klubban folytatja, és kéri a szövetség megértését.

Szent Jobb-körmenet

40 év szünet után 1989. augusztus 20-án volt újra Budapesten Szent Jobb-körmenet. Az üveghenger ereklyetartóban őrzött, pecsétekkel lezárt ereklyét a Szent István-bazilikában tekinthették meg egész évben az érdeklődők. 17 órakor Paskai László bíboros tartott főpapi szentmisét. 18 óra 15 perckor indul a körmenet. Ez az esemény volt az újraéledő vallásszabadság nyitánya. És ez volt az első lépés ahhoz is, hogy augusztus 20-a ismét Szent István ünnepe lehessen, és ne az 1949-es Alkotmányé. Ebben az évben került újra egyházi kézbe a Gellért-hegyi sziklatemplom is, ahol 1989. augusztus 27-én tartották az első szentmisét.

2019. nyár: Őrült uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A köztársaság kikiáltása hatalmas tömegeket vonzott BudapestenAz 1951-ben disszidáló Karády Katalin bűnös titkokat sejtető hangját, erotikus kisugárzását és gyönyörű arcát nem felejtette el az ország népeHabsburg Ottó Bokor Péter filmrendezővel beszélget az Isten akaratából című film vetítése után

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!