Thomas Woodrow Wilson
(1856 - 1924)
Thomas Woodrow Wilson, az USA 29. elnöke 1856. december 28-án született a virginiai Stauntonban. New Jersey államban, a Princetoni Egyetemen végezte jogi tanulmányait. Rövid ügyvédi praxis után visszatért az egyetemére, ahol politikai gazdaságtant és jogot oktatott, majd 1902-ben az egyetem elnöke lett.
1911-ben New Jersey állam demokrata párti kormányzójává választották, és haladó elképzelései, illetve korrupcióellenes hadjárata nyomán országos hírű politikussá vált. Az 1912. évi elnökválasztáson elsöprő fölénnyel, 2 millió szavazat előnnyel nyert a republikánus párt jelöltjével, Theodore Roosevelttel szemben, majd az 1916. évi választáson a győzelmét megismételve, két cikluson át, 1913-1921 között ő volt az USA 29. elnöke.
A belpolitikában a New Freedom (Új Szabadság) névre keresztelt elnöki programja alapján egy sor reformot valósított meg: többek között a szenátori posztot általános és közvetlen szavazójoghoz kötötte, 1920-ban pedig szavazati jogot biztosított a társadalom nőtagjainak is.
A külpolitikában az I. világháború elején (1914-1915) a hagyományos amerikai izolációs külpolitika híve volt, 1916-ban is e programmal választották újra. Wilson 1917. áprilisában, a német korlátlan tengeralattjáró-háború miatt az antant oldalán beléptette az USA-t az európai világháborúba. Wilson hangsúlyozta, hogy országa „nem a német nép, hanem annak felelős kormánya ellen lép hadba”. 1917 júniusától havonta 100 ezer amerikai katona érkezett Európába, a háború utolsó évében a nyugati fronton közel 1 millió amerikai katona harcolt (a világháborúban mintegy 100 ezer amerikai katona esett el).
Wilson elnök 1918 januárjában adta ki a háború utáni igazságos békerendszer alapjait megfogalmazó híres 14 pontját (wilsoni békepontok). A pontok között szerepelt a népek önrendelkezési jogának elismerése, különböző határrendezési tervek és a Népszövetség felállítása. Nyilatkozata a hadviselő népek, majd a vesztes kormányok körében rendkívül népszerűnek bizonyult, ám a győztes antantvezetés fanyalogva követte. Wilson részt vett az 1919-es versailles-i béketárgyalásokon, ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki személyesen Európába látogatott. Nagy szerepe volt a Népszövetség létrehozásában, ezért később elnevezték a Népszövetség atyjának; viszont más kérdésekben nem sikerült az elképzeléseit keresztülvinni, mivel az antanthatalmak képviselői a győzelemből elsősorban azonnali pénzügyi és területi előnyöket akartak elérni. A megromlott egészségi állapota miatt Wilson 1919 márciusában visszatért az USA-ba, s Versailles-ban a béketárgyalások végül kemény békediktátumba torkolltak.
1919 októberében Wilson egy trombózis miatt fél oldalára örökre megbénult, és ugyanakkor kudarcot vallott otthon, mert a Kongresszus nem ratifikálta a versailles-i békeszerződést. Az 1920-as elnökválasztáson alulmaradt a republikánus Thomas Harding ohiói szenátorral szemben, így 1921. januárban átadta a hivatalát. Wilson egyre betegebb lett, és 1924. február 3-án Washingtonban meghalt.
