Csehszlovákiai magyarság 56-ban
A csehszlovákiai magyarság körében az 1956-os magyarországi események jóval halkabb visszhangot váltottak ki, mint a környező országok kisebbségi magyarságában.
Szolidaritást vállaltak
|
Pozsonyi életkép, 1956 |
A magyar és szlovák történészek, kutatók előadásaiból kiderült, hogy a szomszédos államokban élő magyarok közül a csehszlovákiai magyarságot érintették legkevésbé az 1956-os forradalom eseményei. Simon Attila szerint erre magyarázat lehet Csehszlovákia korabeli helyzete.
Szlovákiát a környező országokkal ellentétben magasabb életszínvonal jellemezte, nem volt Magyarországhoz hasonló méreteket öltő szovjetellenesség. Sztálin halálát követően ugyanis nem játszódott le a szomszédos államokhoz (Lengyelországhoz és Magyarországhoz) képest a desztalinizációs folyamat, ennek egyik legjobb példája, hogy 1955-ben Prágában szobrot emeltek a generalisszimusznak. A szlovákiai magyarok távolságtartása pedig a II. világháborút követő kitelepítések, lakosságcsere és Benes-dekrétumok közelségével is magyarázható: az 1945-48 követő időszakot követően szinte teljesen értelmiségi vezetőréteg nélkül maradt a magyarság.
A történész a csehszlovák belügyminisztérium jelentéseit tanulmányozva arra jutott, hogy 1956 októberében a dél-szlovákiai magyarok lakta településeken alig végzett valaki munkát, mindenki a Magyar Rádió vagy a Szabad Európa Rádió adását hallgatta. Azt remélték, hogy a magyarországi események az ő életüket is pozitívan befolyásolják. "Gömörország" egyik városának Safarikovonak lakosai például azt remélték, hogy lakóhelyük a magyar események hatására visszakapja eredeti nevét, Tornalját. A pozsonyi magyar - Duna utcai - gimnázium diákjai szolidaritást vállalva a budapesti eseményekkel, fekete szalagot tűztek a kabátjukra. Számos magyarlakta településen pedig a kocsmákban a himnusz eléneklésével vállaltak közösséget a forradalmárokkal azokban az őszi napokban.
Kommunista elővigyázatosság: információáramlás és újságkiadás
A Csehszlovák Kommunista Párt (CSKP) ezt látva felhatalmazta a politikáját támogató magyarokat, hogy ők irányítsák a Magyarország elleni propagandát. A Csemadok 1956. október 29-én a magyar eseményeket elítélő határozatot fogadott el, továbbá a szlovákiai magyar napilap (Új Szó) példányszámának növelését és terjedelmének bővítésését határozták el. Többszörösére emelték a Dolgozó Nő és az Új Ifjúság példányszámát és bővítették az Új Szó terjedelmét illetve propaganda célzattal Magyarországra is továbbítottak a magyar újságokból.
Popély Árpád a somorjai Fórum Intézet kutatója előadásában az információáramlást vizsgálta. Kutatása során arra jutott, hogy az országban élő magyarok számára fontos információforrást jelentett a magyarországi sajtó, ugyanis 1956 októberéig Dél-Szlovákiában több ezres példányban adtak el magyarországi lapokat. A forradalom napjaiban az államrendre való veszély okával ezek behozatalát betiltották vagy minimálisra csökkentették.
A Nemzeti Emlékezet Intézetének (Ústav Pamäti Národa) munkatársa, Bukovszky László szerint a belügyi szervek operatív csoportok létrehozásával és járőrszolgálat gyakoribbá tételével készen álltak egy esetleges államellenes tevékenység elfojtására. A csehszlovák belügyi alakulatok magas készültségét november 9-én szüntették meg. Halko Jozef egyháztörténész azzal gazdagította a témát, ahogy elmondta: a pozsonyi szemináriumból kizárták azokat a kispapokat, akik ebben az időben az Új Ember katolikus hetilap számait olvasták.
A konferencia végén a résztvevők az 56-os Intézet Forró ősz a hidegháborúban című dokumentumfilmjét tekintették meg.
Kiss Balázs - Terra Recognita Alapítvány
