55 éve halt meg Almásy László, a homok atyja

Ötvenöt éve, 1951. március 22-én hunyt el Salzburgban Almásy László Ede Szahara-kutató, pilóta és katona, akinek életét Az angol beteg című nagysikerű film dolgozta fel.

Abu Ramla, a homok atyja

Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született 1895. augusztus 22-én nemesi, bár nem grófi családban, magyar apától és olasz anyától. Apja, Almásy György nemzetközi hírű Belső-Ázsia kutató, tudós volt, ám fiát jobban vonzotta a modern technika: szenvedélyesen érdeklődött az autók és a repülőgépek iránt. Angliában, Eastbourne-ben tanult és itt szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben, s több kitüntetést is kapott. A háború után royalistaként a lemondásra kényszerült IV. Károly király híve maradt, mindkét királypuccs alkalmával ő vitte autóján Budapestre. Ekkor ragadt rá a grófi cím is, mert az ex-uralkodó következetesen így szólította.

A húszas évek közepén az osztrák Steyr autógyár szombathelyi képviselője lett, a gyár termékeivel több versenyen diadalmaskodott. 1926-ban a Steyr-túrakocsik megbízhatóságát bizonyítandó a Nílus mentén egész Szudánig vezetett, s a következő években többször visszatért a sivatagba, olykor csak vadászni. 1929-ben végigjárta az ősi Darb el-Arbain karavánutat: a 12 ezer kilométeres expedícióról készült filmfelvétel nemrég került elő, és Ausztriában be is mutatták. Almásy a sivatag szerelmese lett, feléledt az apai örökségként benne lappangó felfedezői hajlam. Komoly kutatókkal kötött ismeretséget, főként a Líbiai-sivatag titkai foglalkoztatták. Az elsők között hasznosította az új technikai eszközöket, igaz, ennek voltak kockázatai is: 1931-ben repülőgépe Szíriában viharba került és lezuhant, de túlélte a kalandot.

1932-ben indult el expedíciója a legendás Zerzura oázis keresésére, három angol kutatóval közösen. A gépkocsik és a repülőgépek összehangolt alkalmazása révén sikerült az oázis három völgyéből kettő fekvését meghatározniuk. A következő évben azonban az expedíció pénzügyi támogatója meghalt, a már felfedezett két völgyet korábbi társa, most vetélytársa, Patrick Clayton térképezte fel. Almásy anyagi nehézségei miatt később indult, de egy öreg bennszülött leírása alapján megtalálta a harmadik völgyet, Almásy véleménye szerint a legendás Zerzurát.

Sokkal nagyobb jelentőségűnek bizonyult, hogy a Gilf Kebir és Uweinat régióban őskori sziklarajzokat talált és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben felfedezte az Egyiptom déli határvidékén, a Nílus szigetén élő, a XVI. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottait, a magyarabokat. A következő években Leo Frobenius német etnográfus társaságában több expedíciót vezetett és hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, avagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.

Pilóta, Afrika-kutató és Zerzura oázis felfedezője

A második világháború kitörésekor hiába ajánlotta fel szolgálatait a briteknek és az olaszoknak is, mindkettő azzal gyanúsította, hogy a másiknak kémkedik, ezért haza kellett térnie Magyarországra. Itthon a magyar hadsereg tartalékos főhadnagya lett, de hamarosan kikérte a náci Wehrmacht és századosi rangban Rommel Afrika hadtestéhez vezényelték. Sivatagi szakértőként több titkos akcióban is részt vett, megpróbálta például a németbarát el-Mazri pasát Berlinbe juttatni. A legkalandosabb a Salaam hadművelet volt, amelynek során Líbiából két német ügynököt juttatott saját térképvázlatai alapján, több ezer kilométeres sivatagi repülés után Egyiptomba, mélyen az ellenséges vonalak mögé. Teljesítményéért Rommel Vaskereszttel tüntette ki és őrnaggyá léptette elő. Az Afrika Korps veresége után Törökországban dolgozott az Abwehr számára.

Állítólag a háború végén Almásy felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek is, ennek ellenére letartóztatták és Magyarországra szállították, ahol hosszú hónapokat töltött kegyetlen körülmények között a börtönben. Háborús bűnösként népbíróság elé állították, ahol a vádat háborús élményeiről írott könyvének részleteivel támasztották alá. A nagy hírű orientalista, Germanus Gyula kétórás védőbeszédének hatására végül minden vád alól felmentették. 1947-ben visszatért Egyiptomba, 1949-ben harmadmagával egy vitorlázó repülőgépet Párizsból Kairóba vontatott, ezzel távolsági világrekordot állítottak fel. Élete utolsó éveiben egy sivatagkutató intézet felállításán fáradozott, hiába kapta azonban kézhez igazgatói kinevezését, 1951. március 22-én Salzburgban belehalt korábban szerzett fertőzéseibe. Itt temették el, sírján arabul "A homok atyja", alatta németül a "pilóta, Afrika-kutató és Zerzura oázis felfedezője" felirat áll.

Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje Az angol beteg című, 1992-ben megjelent regényét, amelyből 1996-ban minden idők legsikeresebb, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit filmje készült. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre. A film kapcsán ismét az érdeklődés előterébe került az ellentmondásos megítélésű, kalandos sorsú gróf, akiről több könyv is megjelent. Ezek megerősítették, hogy Almásy nem volt meggyőződéses nácibarát, inkább konzervatív királypárti. A Szahara utolsó fehér foltjait eltüntető felfedezőről születésének századik évfordulóján bélyeget és könyvet adtak ki, s felavatták mellszobrát.