16. századi akasztófát tártak fel Grenoble-ban

Egy 2024-ben végzett régészeti feltárás során az Institut national de recherches archéologiques préventives (Inrap) szakemberei hátborzongató leletegyüttesre bukkantak. A francia állam megbízásából zajló ásatások egy eddig ismeretlen igazságügyi építményhez kapcsolódó temetkezési komplexum maradványait tárták fel.

A frissen közzétett kutatási jelentés szerint az építményhez egy olyan akasztófa is tartozott, amelyet nemcsak kivégzésekre, hanem az elítéltek holttestének nyilvános kiállítására is használtak. A felfedezés új megvilágításba helyezi Grenoble városának kora újkori igazságszolgáltatási rendszerét.

Tömegsírok egy kőépítmény körül

Az Anne-Gaëlle Corbara régész–antropológus által vezetett kutatócsoport egy négyszögletes alaprajzú, kőből emelt épület maradványait tárta fel. Ez még önmagában nem is feltétlenül lenne érdekes, azonban az építmény területén talált sírok számos kérdést vetettek fel a régészekben.

A feltárt sírok többsége a 16. században keletkezett és sokszor több holttestet is tartalmazott: egy-egy nyughelyen akár nyolc emberi test is nyugodhatott. Az elhunytakat szorosan egymás mellett helyezték el. Bár a többségük férfi volt, női tetemeket is találtak.

A szokatlan leletegyüttes kapcsán kezdetben több elmélet is felmerült: egyesek úgy vélték, hogy az épület esetleg ispotály lehetett, a tömegsírokba pedig a fertőző betegségek áldozatait helyezték. Más kutatók viszont katonasíroknak gondolták a különös nyughelyeket – a valóság azonban még ezeknél a feltevéseknél is kegyetlenebb volt.

A döntő fordulatot a korabeli építési iratok elemzése hozta meg. Ezek alapján a régészek az építményt a Port de la Roche mellett álló, történeti forrásokból ismert grenoble-i akasztófával azonosították.

Az igazságszolgáltatás építészete

A kutatóknak sikerült rekonstruálniuk az akasztófa és az ehhez kapcsolódó kőépítmény építési fázisait 1544 és 1547 között. A létesítmény nyolc kőoszlopból állt, amelyek egy nagyjából 8,2 méteres falazott alapra épültek. Egy különösen beszédes részletre is fény derült: az oszlopok száma valószínűleg a joghatóság rangját tükrözte. A korban a földesúri bíróságok esetében kettőtől hat oszlopig, míg a párizsi Montfaucon királyi akasztófa esetében tizenhat oszlopig terjedt ez a szám.

Büntetés a halálon túl

Az akasztófát a reformáció elleni fellépések csúcspontján állították fel, és a források szerint a 17. század elejéig használták. Az igazságügyi levéltárak vizsgálata alapján több kivégzett személyt is sikerült azonosítani. Köztük volt:
– Benoît Croyet protestáns férfi, akit 1573-ban végeztek ki egy Grenoble elleni támadásban való részvétel miatt;
– valamint Charles Du Puy-Montbrun, a hugenották egyik vezetője, akit 1575-ben végeztek ki.

„Male mort” – a „rossz halál” régészete

A feltárt temetkezési gyakorlat a kutatók szerint a halálon túli büntetés kiváló példája. Az elítélteket még a méltóságteljes temetéstől is megfosztották: a holttesteket egymásra dobálták, bármiféle temetkezési rítus nélkül.