Külön negyedben élhettek az angolszászok Rómában a korai középkorban
Tizedik századi angolszász ezüstpénzeket tártak fel a Vatikán közelében, amelyek a kora középkori római angolszász negyed első fizikai bizonyítékainak számítanak, mutatja be a felfedezést és annak történelmi jelentőségét a Rome and the Others: Foreigners in the City between Conflicts and Integration című, újonnan megjelent kötet számolt be a Cambridge-i Egyetem és a Baszkföldi Egyetem kutatóinak bevonásával. A leletegyüttes megerősíti a korabeli írásos források beszámolóit a Brit-szigetekről érkező zarándokok és kereskedők állandó római jelenlétéről.
- A Vatikán közelében végzett régészeti feltárások során húsz darab, a 10. századból származó angolszász ezüstérmét azonosítottak a kutatók.
- A leletek az írásos forrásokból már ismert, de fizikailag eddig nem bizonyított kora középkori római angolszász negyed első tárgyi emlékei.
- A szakemberek szerint a zarándokok és kereskedők külön pápai engedéllyel használhatták saját fizetőeszközüket a város ezen elhatárolt területén.
A Palazzo della Rovere falakkal körülvett kertje alatt zajló régészeti leletmentés során a szakemberek összesen húsz érmét, tizenkilenc ezüst pennyt és egy félpennyest hoztak a felszínre. A vizsgált pénzdarabokat Kelet-Angliában, Kentben, Londonban és a West Midlands régióban verték.
Az érmék kora a 10. század első felére tehető, keletkezésük Nagy Alfréd fiának, Idősebb Eduárdnak (899–924), valamint unokáinak, Æthelstannak (924–939) és Eadrednek (946–955) az uralkodási idejére esik. Tizennégy érme az évezredes földben töltött idő alatt deformálódott és egymáshoz tapadt, míg további hat darabot a közelben, szétszóródva találtak meg a régészek.
Rory Naismith, a Cambridge-i Egyetem kora középkori angol történelemmel foglalkozó professzora a kötetben kifejtette, hogy a szórványleletek elhelyezkedése egy aktív kézműves és kereskedelmi központra utal. A szétszóródott pénzeket valószínűleg a helyi műhelyekben dolgozó mesteremberek és vásárlók hagyták el.
Francesca Tinti, a Baszkföldi Egyetem középkorkutatója hangsúlyozta, hogy eddig semmilyen tárgyi bizonyíték nem támasztotta alá az angolszász közösség fizikai jelenlétét a városban. A jelentős mennyiségű idegen valuta egy helyen történő felbukkanása felveti annak lehetőségét, hogy az angolszászok pápai kiváltságként engedélyt kaptak saját fizetőeszközük használatára a számukra kijelölt negyedben.
Ez is érdekelhet
A történelmi források már a 8. század végétől említést tesznek a Schola Saxonum létezéséről Rómában. Ezt az intézményt és a köré épülő negyedet a Brit-szigetekről érkező zarándokok, kereskedők, valamint egyházi és világi méltóságok befogadására hozták létre a Szent Péter-bazilika közelében.
A több mint ezer kilométeres, viszontagságos utat túlélő angolszászok kivételezett helyzetben voltak a pápai udvarnál, a területen saját temetkezési hellyel is rendelkeztek. A most feltárt érmék bizonyítják, hogy a közösség nemcsak ideiglenes szálláshelyként funkcionált, hanem egy több száz fős, állandó lakossággal rendelkező angolszász városrészként működött a középkori Róma szívében.
