Utolsó lélegzetvételéig játszott Tolnay Klári, a Madách Színház legendája

2024. október 27. 20:20 MTI

„Tud az angyalok nyelvén, de veszedelmes közelségből ismeri az ördög titkait” – írta a 26 éve, 1998. október 27-én elhunyt Tolnay Kláriról Müller Péter író. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, s a közönség hálás volt ezért, és mindvégig szerette.

A színésznő 1990-ben. (Kép forrása: Fortepan / Vimola Károly)

Korábban

A magyar színjátszás kiemelkedő alakja Budapesten született, de a Nógrád megyei Mohorán nevelkedett, ahol édesapja gazdálkodott. A kis település saját szülöttjeként tekint rá, emlékház, kápolna és szobor is őrzi itt emlékét. Születésekor a Rózsi nevet kapta, a Klárit csak 1934-ben, a Meseautó bemutatója után vette fel. Az olvasás és a zene szeretetét a családból hozta, édesanyja tanította zenére, éneklésre, a mohorai kúriában gyakoriak voltak a családi kamarazenélések.

A színházi világba a család rokona, Bókay János író vezette be. Kisebb filmszerepek után az első sikert a Meseautó című vígjáték hozta meg számára, ekkor szerződtette a Vígszínházba Jób Dániel. A direktor azt is előírta neki, hogy minden nap figyelje a nagyokat: Somlai Artúrt, Csortos Gyulát, Gombaszögi Ellát, Rajnay Gábort.

A fiatal színésznőt 1938-ban Deval vígjátéka, a Francia szobalány tette népszerűvé, ezután sorra jöttek az egyre nagyobb és egyre jobb szerepek, a közönség szívébe a „Katyi-dalokkal” is belopta magát. Tolnay Klári 1934-től közel száz filmben és tévéjátékban játszott, olyan emlékezetes művekben, mint a Déryné, a Rokonok, a Pacsirta és a Legato.

Tolnay Klári (jobbra) jóízűen étkezik a Hazafias Népfront művészeknek szervezett találkozóján 1961-ben (Kép forrása: Fortepan / Kotnyek Antal)

1936-ban feleségül ment Ráthonyi Ákos filmrendezőhöz, aki a második világháború után kivándorolt, és 1956 után lányuk is követte Londonba. Tolnayt romantikus barátság, afféle mester és tanítvány kapcsolat fűzte Márai Sándorhoz, az író 1945-ben hozzá írt Tíz vers (alcíme szerint Ismeretlen kínai költő Kr. u. a XX. századból) című szerelmes versgyűjteményét a színésznő csak Márai halála után hozta nyilvánosságra. 1946-ban a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, a legendás szerelemből házasság lett, amely 1958-ig tartott.

A Magyar Rádió stúdiójában Béres Ilonával 1963-ban (Kép forrása: Fortepan / Szalay Zoltán)

Tolnay Klári 1950-től haláláig a Madách Színházban játszott, itt kapta meg a világirodalom legnagyobb szerepeit, és aratta legnagyobb sikereit. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájának címszerepében, mint Irina a Három nővérben és Arkagyina a Sirályban, Giza a Macskajátékban és Blanche A vágy villamosában, mindezeket követte az Aranytó, végül a Nagymama című darab főszerepe.

Tolnay Kláry Andrew Bergmann „Társasjáték New Yorkban” címû vígjátékában (Székesfehérvár, 1989)

Élete utolsó évtizedében színészi pályájának újabb csúcsára jutott, 1990 és 1998 között volt olyan esztendő, amikor öt színmű főszerepében láthatta a közönség. Igazi jutalomjátékként 1993-ban Mensáros Lászlóval eljátszották Arbuzov Kései találkozásának öreg szerelmespárját. 1998 őszén a Nemzeti Színházban Szabó Magda Régimódi történetében egy kedves apácafőnök megformálására készült, amikor október 27-én álmában érte a halál.

Tolnay Klári (jobbra) és Törőcsik Mari (balra) a Színészkarnevál előestéjén a Blaha Lujza téren (1990, Kép forrása: Fortepan / Gábor Viktor)

A legjobb partnerekkel és rendezőkkel dolgozott és mindvégig az a természetes, jó humorú, kedves jelenség maradt, amilyennek felfedezték. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsen a közönséggel, s a közönség hálás volt ezért, mindvégig szerette. Tolnay Klári 1951-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott, 1950-ben lett érdemes művész, 1954-ben kiváló művész. 1996-ban lett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 1997-ben Budapest díszpolgára és a Magyar Örökség díj tulajdonosa. 1998. október 27-én hunyt el Budapesten.