Többnemzetiségű közösség élhetett egy spanyolországi vizigót faluban

Egy Madrid közelében fekvő vizigót temető genetikai vizsgálata során a kutatók szubszaharai Afrikából és Közép-Európából származó anyai vonalakat is azonosítottak a Kr. u. 7. századi leletanyagban. A multidiszciplináris kutatás során feltárt DNS-profilok alapján a korábban elzártnak hitt hegyvidéki település valójában egy többnemzetiségű, dinamikusan változó közösségnek adott otthont a késő ókorban.

A Madridi Autonóm Egyetem és a Madridi Complutense Egyetem szakemberei az El Boalo település határában fekvő El Rebollar régészeti helyszínén végeztek archeogenetikai vizsgálatokat. A Javier Salido Domínguez, Armando González Martín és Sara Palomo Díez által vezetett kutatócsoport öt egyén mitokondriális DNS-ét elemezte. A minták két felnőttől és egy tizenöt év körüli fiataltól származnak a Kr. u. 7. századból, míg két csecsemő maradványai a késő középkorra datálhatók. A vizsgálat a tisztán anyai ágon öröklődő genetikai markereket térképezte fel, amelyek generációkon keresztül változatlan formában adódnak tovább, így pontos képet nyújtanak a populációk eredetéről.

Az eredmények rendkívül sokszínű demográfiai összetételt mutattak ki az ókori településen. A legváratlanabb felfedezést a fiatal egyénnél azonosított L3h2 haplocsoport jelentette, amely Afrika szarván, a mai Etiópia, Szomália és Eritrea területén a leggyakoribb, a nyugat-európai populációkban pedig szinte teljesen ismeretlen ebből az időszakból.

A két felnőtt esetében a kutatók a H2a2 és a T1a haplocsoportokat mutatták ki, amelyek a közép- és északkelet-európai térség demográfiai folyamataihoz köthetők. A genetikai adatok egyértelmű hasonlóságot mutatnak a németországi Straubing és a magyarországi Hegykő korabeli lelőhelyeinek népességével.

A vizsgált felnőttekkel ellentétben a késő középkori csecsemők a HV0 haplocsoportba tartoztak, amely egy az utolsó jégkorszak óta az Ibériai-félszigeten gyökerező lokális genetikai vonal. Ez az eredmény bizonyítja, hogy a külföldi betelepülők jelenléte mellett az őslakos népesség biológiai folytonossága is fennmaradt a településen.

A kutatás egyúttal kizárta a közvetlen genetikai kapcsolatot azokkal a gótokkal, akik a 4. században a Balkánon telepedtek le, és szarmata vagy sztyeppei elemeket olvasztottak magukba. A szakemberek szerint a Sierra de Guadarrama lábánál fekvő falu lakosai szigorúan nyugat- és közép-európai, illetve transzmediterrán kapcsolatokkal rendelkeztek.

Az Ibériai-félsziget a Kr. u. 5. és 6. század folyamán mélyreható társadalmi és demográfiai átalakulásokon ment keresztül. A Nyugatrómai Birodalom összeomlását követően a vizigótok és a szvébek hoztak létre új államalakulatokat a térségben, átvéve a korábbi római adminisztrációs rendszerek jelentős részét. A vizigót királyság központja a 6. század közepétől Toledo lett, amely a félsziget politikai, vallási és gazdasági irányítását is ellátta. Az El Rebollarhoz hasonló települések a főbb kereskedelmi útvonalak mentén, stratégiai pontokon helyezkedtek el, így kulcsszerepet játszottak a vándorló populációk befogadásában és integrációjában.

A késő ókorban a Földközi-tenger továbbra is a kereskedelem és az emberi mobilitás legfőbb csatornájaként funkcionált. Észak-Afrika, a Közel-Kelet és Hispánia között folyamatos volt az áruk, az eszmék és az emberek áramlása, amelyet a vizigót elit politikai rendszere is fenntartott. Az afrikai felmenőkkel rendelkező fiatal jelenléte a madridi hegyvidéken jól példázza ezeknek a transzkontinentális hálózatoknak a kiterjedtségét és a korszak társadalmi mobilitását.

Mivel a mitokondriális DNS csupán az anyai vonalat mutatja meg, a kutatók hangsúlyozzák, hogy az idegen markerek nem feltétlenül első generációs bevándorlókat jelölnek. A származási vonalak generációkkal korábban is bekerülhettek a helyi társadalom szövetébe, ahol a bevándorlók az idők folyamán teljesen asszimilálódtak a hispániai őslakossággal.