UNESCO-védelmet kérnek az ukrán régészek a Dnyepernél
Ukrán történészek, régészek és ökológusok kezdeményezték az UNESCO-nál a Dnyeper folyó menti, a Nova Kahovka-i gát 2023-as megsemmisülése után felszínre került terület világörökségi védelem alá helyezését. Ahogy arról a The Guardian című brit napilap helyszíni riportja beszámolt, a szakemberek a természeti és kulturális értékek megóvása érdekében ellenzik az ukrán kormánynak a víztározó újjáépítésére vonatkozó terveit. A harci cselekményekhez közel eső zónában már megkezdődött a felszínre került régészeti leletek feltárása és mentése.
- Több mint száz ukrán civil szervezet és tudós kéri az UNESCO-t a Nova Kahovka-i gát felrobbantása után felszínre került területek világörökségi védelmére.
- A Dnyeper leapadt medrében a szakemberek egyebek mellett bronzkori, szkíta, bizánci és 18. századi leleteket, köztük egy épen maradt fatörzscsónakot tártak fel.
- A kutatók ellenzik a víztározó újjáépítését, mivel a lecsapolt területen gyorsan regenerálódik az ökoszisztéma, a vízszint csökkenése pedig jelentős történelmi emlékeket tett kutathatóvá.
A Zaporizzsja közelében fekvő Horticja-sziget térségében zajló kutatások során a szakemberek jó állapotban fennmaradt leleteket dokumentáltak. Olena Dzneladze, az Ukrán Nemzeti Régészeti Intézet munkatársa a lapnak elmondta, hogy a felszínre került tárgyak között bronzkori csontszerszámok, szkíta kerámiatöredékek, bizánci amforák darabjai és 18. századi horgonyok is szerepelnek.
A legjelentősebb felfedezések közé tartoznak azok a több száz éves, egyetlen fatörzsből kivájt csónakok, amelyeket az iszap és a víz évezredes jelenléte konzervált. Valerij Nyefedov víz alatti régész csapata emellett már korábban is tárt fel 18. századi hadihajókat a térségben, amelyek a sziget hajózási múzeumába kerültek.
A több mint 2100 négyzetkilométeres egykori víztározó medrében a 2023. június 6-i gátrobbantás óta jelentős átalakulás ment végbe. A lecsapolt területen az elmúlt három évben gyors regenerálódás indult meg, Pavlo Olijnik biológus mérései alapján az új fák magassága helyenként a hét métert is eléri.
Bár az állami Ukrhidroenergo vállalat az öntözés érdekében az újjáépítést szorgalmazza, a civil szervezetek által támogatott kezdeményezés ezt ökológiai szempontból károsnak tartja. A tudósok szerint a gát eredeti megépítése és későbbi felrobbantása után egy újabb építkezés végérvényesen megsemmisítené a visszatérő árteres ökoszisztémát és a rajta lévő lelőhelyeket.
A Nagy Rétként (Velikij Luh) ismert történelmi régió már a Kr. e. 5. században élt Hérodotosz leírásaiban is szerepelt, mint a Fekete-tenger felől hajózható folyószakasz északi határa. A mocsár- és szigetvilág a 16. században a zaporizzsjai kozákok menedékévé és kvázi-demokratikus államalakulatuk, a Szics központjává vált.
Ez is érdekelhet
Kulturális jelentősége a 19. században, többek között Tarasz Sevcsenko költészetén keresztül fonódott össze az ukrán nemzeti identitással. Szerhij Plohij, a Harvard Egyetem történészprofesszora szerint a térség felszínre kerülése ritka lehetőséget teremtett a korábban láthatatlan történelmi táj tanulmányozására.
A régészeti munkálatokat jelenleg nem csupán a folyó áramlása miatt mozgó homoktömegek, hanem az aktív háborús zóna közelsége is nehezíti. Anatolij Volkov régész, aki a szigeten bronzkori kőépítményeket tár fel, kiemelte, hogy a terület folyamatos tüzérségi fenyegetettség alatt áll. A szakemberek szerint a leletmentés és a terület jogi státuszának rendezése az UNESCO bevonásával sürgős feladat, mielőtt a természeti erők vagy a lehetséges emberi beavatkozás újra eltüntetné a történelmi nyomokat.
