Újra láthatóvá válhat a toszkánai víztározó mélyére süllyesztett középkori falu

Az elárasztott Fabbriche di Careggine falu az 1994-es lecsapolás során

A toszkánai regionális kormányzat jelenleg is tárgyalásokat folytat a gátat üzemeltető Enel Green Power vállalattal a mintegy 35 millió köbméter vizet befogadó mesterséges tó lecsapolásáról. A műveletet a tervek szerint a vízi erőmű koncessziós szerződésének 2028–2029-es lejártához igazítanák. Bár a megegyezés még előkészítő szakaszban van, a felek szerint reális esély mutatkozik a projekt megvalósítására.

Az elmúlt években több kísérlet is történt a karbantartási célú lecsapolásra: az üzemeltető 2020-as tervei alapján a munkálatokat eredetileg 2023 tavaszán végezték volna el, ám az Olaszország jelentős részét sújtó, a luccai síkság vízellátását is fenyegető súlyos aszály miatt a kormányzat elhalasztotta a beavatkozást.

A Vagli-tó vizével elárasztott Fabbriche di Careggine történelme a 13. századig nyúlik vissza, amikor a Brescia vidékéről származó kovácsmesterek megalapították a települést. A falu az évszázadok során a vasmegmunkálásnak köszönhetően folyamatosan gyarapodott, és a régió fontos kézműves központjává vált. A Garfagnana történelmi régióban, az Apuanai-Alpok szívében fekvő település sorsát a 20. század közepén lezajló olaszországi iparosítási hullám és az egyre növekvő energiaigény pecsételte meg.

Az Edron-patak felduzzasztására szolgáló völgyzáró gátat Ignazio Prinetti Castelletti mérnök tervezte. A kivitelezési munkálatok 1941-ben kezdődtek meg, ám a második világháború eseményei miatt csak 1947-ben fejeződtek be a SELT Valdarno (a mai Enel elődje) felügyelete alatt. A vízi erőmű kapacitásának növelése érdekében a gátat 1951 és 1953 között további harminc méterrel megmagasították, így az elérte a 88–92 méteres magasságot. A duzzasztás következtében létrejött Toszkána legnagyobb, hidroelektromos energiatermelésre használt víztározója, amely magába nyelte Fabbriche di Careggine évszázados épületeit és a völgy több kisebb települését is.

A mesterséges tó teljes lecsapolása rendkívüli és költséges mérnöki beavatkozás, amelyre kizárólag a gátrendszer átfogó karbantartása esetén kerülhet sor. A tározó története során eddig mindössze négy alkalommal – 1958-ban, 1974-ban, 1983-ban és legutóbb 1994-ben – ürítették le a medret. Az 1994-es lecsapolás során a hetekig látható középkori faluromok mintegy egymillió látogatót vonzottak. A 2028-ra tervezett újbóli feltárás több mint három évtizedes szünetet törne meg, ezáltal a modern energiatermelés és az elpusztult kulturális örökség történelmi szimbólumaként szolgálna a szakemberek és az érdeklődők számára egyaránt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén