Tudományos kísérletekre használják fel a Halál Angyala maradványait

A sors furcsa fintoraként az ezrek megkínzásáért és meggyilkolásáért felelős náci orvos, a „halál angyalaként” is ismert Josef Mengele maradványait – mintegy 70 évvel a doktor borzalmas tetteim után – tudományos kísérletekre fogják felhasználni.

Amikor a hóhért akasztják

A náci háborús bűnös exhumálását és maradványainak igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát 1985-ben lefolytató brazil orvos nyerte el a jogot, hogy orvosi kísérletekre használja fel Mengele csontjait. Dr. Daniel Romero Muniz egy brazíliai TV-műsorhoz készülő helyszíni riport kedvéért nyitotta fel a náci orvos maradványait tartalmazó műanyag zsákot, és 30 év alatt először kivette Mengele koponyáját (ezt a még nagyobb védelem érdekében egy másik műanyag zacskóban is elhelyezték), valamint egyéb maradványait. A Sao Pauló-i Egyetem orvosprofesszora azt tervezi, hogy orvostanhallgatóknak számára fogja rendelkezésre bocsátani a csontvázat. Mint Muniz elmondta, a maradványok különösen a kórbonctani tanulmányokat folytató diákok számára bizonyulhatnak majd hasznosnak. 

Bár a brazil rendőrség többször is felajánlotta Mengele családjának, hogy átvehetik a náci hóhér maradványait, senki sem jelentkezett a Wolfgang Gerhard álnéven bujkáló férfi csontjaiért. Mengele az 1970-es években náciszimpatizáns német barátja, Wolfgang Gerhard nevét vette fel, aki 1971-ben betegsége miatt Brazíliából visszautazott Németországba. A Halál Angyala 1979. február 7-én, úszás közben – feltehetően infarktus következtében – vesztette életét egy Bertioga nevű kisvárosban. A holttestre egy Expedito Dias Romao nevű nyugdíjazott rendőr talált rá, de fogalma sem volt róla, hogy valójában kiről van szó.

Mengele hat éven át Wolfgang Gerhard neve alatt feküdt a sírban, mígnem a német hatóságok elfogtak egy levelet, amelyben a házaspár, amellyel Mengele Brazíliában együtt élt, közölte a hóhér családjával annak halálhírét. A német hatóságok értesítették a brazil kormányt, amely aztán elrendelte Mengele maradványainak exhumálását. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat során megállapították, hogy valóban a náci orvos csontjai fekszenek a sírban. A maradványokat nem helyezték vissza a föld alá, hanem egy kék műanyagzsákba tették, majd 30 éven át a Sao Pauló-i rendőrség törvényszéki orvosi intézetében tartották azokat. Eduardo de Menezes Gomes, az intézet munkatársa a Globo TV-nek kifejtette, hogy senki sem érdeklődött a maradványok iránt.

A Mengele maradványait a televízió kamerái előtt bemutató Muniz a „valaha volt egyik legfontosabb brazíliai igazságügyi orvosszakértői vizsgálatnak nevezte” a náci hóhér exhumálását, miközben a bal arccsonton található egyik kis lyukra mutatott. „Ez a lyuk mutatta meg, hogy Mengele arcüreggyulladástól szenvedett, amelynek következtében az évek során egy fertőzés alakult ki, és egy kis lyuk kialakulását eredményezte a csontokon. Ez segített azonosítani.”  Az orvos szerint Mengele csípőcsontja erősítette meg, hogy valóban a Halál Angyaláról van szó, mivel az Auschwitzban elszenvedett motorbalesetet nyomai látszottak a csonton.

 

A náci hóhér második élete

Mengele auschwitzi haláltáborban végzett tevékenysége közismert: 1943-tól fogadta a rabokat, kesztyűben és fehér köpenyben várta az emberszállítmányokat, és döntött arról, hogy kinek van joga élni és kinek nem. Előbbiek orvosi kísérleteihez szolgáltak alanyként, míg a halálra ítélteket kivégzésük után felboncolta. Főként az ikrek érdekelték: háromezrükön folytatott kísérleteket, melyeket közülük végül csak 285-en élték túl. Laboratóriumában, Auschwitz 10-es blokkjában rendszeresek voltak az altatás nélkül végzett operációk, csonkítások valamint a lepra- és tífuszbaktériummal történő oltások. Mengele keresztezett vérátömlesztéseket hajtott végre, emberek összevarrásával sziámi ikrek létrehozására tett kísérletet, szemükbe különféle folyadékokat csepegtetett, hogy megváltoztassa azok színét, kasztrálást, sterilizálást végzett, és embereket fagyasztott le.

Bár Mengelét 1945-ben az angol-amerikai csapatok letartóztatták, és Auschwitz felszabadítása után börtöntáborba zárták, nem tudták azonosítani, mert – az SS többi tagjával ellentétben – Mengele nem tetováltatta karjára vércsoportját. Szabadulását követően Olaszországba ment, ahol magát dél-tirolinak kiadva új útlevelet kapott, majd az argentin titkosszolgálat segítségével 1949. július 28-án hajóra szállt Argentína felé, ahol egy évtizeden át a saját nevével élt – igaz, túl sok munkát nem kapott, és főként abortuszműtéteket hajtott végre.

Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad ügynökeinek 1960-ban Adolf Eichmann-nal egyetemben – akit elraboltak, Izraelben perbe fogtak és két évvel később kivégeztek – Mengelét is sikerült azonosítani, a náci doktornak azonban hűlt helyét találták, miután 1959-ben előbb Paraguayba, majd egy évvel később Brazíliába szökött. Ezt követően közel húsz éven át, egészen haláláig Sao Paulo állam különböző településein élt. A magát német családoknál meghúzó Mengele átlagos életet élt: kerti partikra és különböző ünnepségekre járt. A Halál Angyala megvetette a brazilokat. Naplóiból tudjuk, hogy úgy vélte, a dél-amerikai ország lakói „félállati” lények. 

Az 1960-as években Mengele egykori áldozata, Cyrla Gewertz éppen egy kis brazil városban, Serra Negrában nyaralt, amikor megtudta, hogy a náci orvos a szomszédságában lakik. Amikor megtudta, hogy a városban lakik egy Mengele nevű férfi, azonnal elhagyta Serra Negrát. Gewertz öt testvérét, szüleit és több rokonát is elvesztette Auschwitzban. Őt magát Mengele arra kényszerítette, hogy forró vízben fürödjön meg, amitől kihullott a haja, és komoly bőrkárosodást is szenvedett. Amikor a kislány szóvá tette, hogy túl forró a víz, a Halál Angyala megfenyegette: ha nem marad csöndben, megöli. Az „orvos” ezt követően a forró vízből hideg vízbe tette át a gyermeket. Az idős túlélő hozzátette, hogy egy alkalommal szemtanúja volt, amint a hóhér dühében egy újszülöttet vágott a plafonhoz. „Azt a sok embert gondolkodás nélkül ölte meg. Halálom napjáig velem fog élni a neve” – mondta  Cyrla Gewertz.

A náci hóhér fia, a Münchenben ügyvédként dolgozó Rolf 1986-ban, a Phil Donahue Show-ban bevallotta, hogy 1977-ben, két évvel annak halála előtt meglátogatta az apját. Annak ellenére, hogy a nevét Jenckelre változtató fiú sohasem árulta volna el apja hollétét, nem volt hajlandó szülei maradványainak eltemetésére. A fiának írt levelekben kifejtette: depressziós amiatt, hogy egy általa megvetett országban kell élnie, és hogy kacérkodik az öngyilkosság gondolatával.