Levéltári iratok tisztázzák Kissinger szerepét Ciprus lerohanásában
Új megvilágításba helyezik a ciprusi konfliktust azok az amerikai levéltári dokumentumok, amelyeket Kosztasz Venizelosz és Mihail Ignatiu publikált a Rizes kiadónál megjelent új kötetében. A kutatás egyértelműen bizonyítja Henry Kissinger egykori amerikai külügyminiszter irányító szerepét Ciprus 1974-es török lerohanásában és a szigetország kormánya elleni katonai puccsban, rámutatva arra, hogy a sziget máig tartó megosztottsága tudatos nagyhatalmi tervezés eredménye.
- Újonnan feltárt amerikai levéltári dokumentumok világítják meg Henry Kissinger egykori külügyminiszter kulcsszerepét az 1974-es ciprusi válságban.
- Egy friss kötet szerint a washingtoni vezetés kifejezett utasítására történt a legitim ciprusi elnök elleni puccs, amelyet egy CIA-ügynök közvetített.
- A források bizonyítják, hogy az amerikai diplomácia tudatosan szabotálta a békéltető üzeneteket, és előzetesen jóváhagyta a török partraszállást.
A Fehér Ház archívumaiból származó iratok tisztázzák az 1974-es események pontos washingtoni hátterét. A most megjelent kötet - amely a szerzők 2002-ben megjelent The Secret Files of Kissinger című munkájának frissített, bővített verziója - szerint a Makariosz érsek, ciprusi elnök megbuktatására irányuló parancsot közvetlenül az amerikai vezetés adta ki. Ezt egy görög származású CIA-ügynök, Gust Lascaris Avrakotos továbbította Athénba Dimitrisz Joannidisznek, a görög katonai junta vezetőjének. Az adat bizonyítja, hogy a július 15-i államcsíny nem pusztán az athéni vezetés önálló akciója volt, hanem az amerikai külpolitikai stratégia szerves része.
A kutatók részletesen dokumentálták azt a diplomáciai szabotázst is, amely megnyitotta az utat a török invázió előtt. Richard Nixon amerikai elnök egy levélben próbálta visszatartani Bülent Ecevit török miniszterelnököt a beavatkozástól, azonban William Macomber ankarai nagykövet ezt soha nem adta át. Hasonlóan járt el Henry Tasca athéni nagykövet is, aki a puccsot ellenző washingtoni figyelmeztetést tartotta vissza. A diplomáciai iratok alapján a parancsmegtagadások mögött közvetlenül Kissinger állt, aki szándékosan blokkolta a békéltető lépéseket.
A lehallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint Kissinger az invázió előtt telefonon egyeztetett Ecevittel, és gyakorlatilag jóváhagyta Ciprus egy részének megszállását. A felek megállapodtak egy hídfőállás kialakításában Kerínia és Nicosia között, amely a későbbi tárgyalások során nyomásgyakorlási eszközként szolgált. A külügyminiszter ezt követően aktívan dolgozott Makariosz visszatérésének megakadályozásán és a kétközösségű föderáció kikényszerítésén, miközben saját diplomáciai stábját is megtévesztette a valós szándékait illetően.
A feltárt dokumentumok a hidegháború egyik legmélyebb válságának hátterét tisztázzák. Az 1974-es események idején a Watergate-botrány miatt lemondásra készülő Nixont teljesen lekötötték a belpolitikai csatározások, így a külpolitikai irányítás szinte kizárólag Kissinger kezébe került.
A külügyminiszter reálpolitikája közvetlenül hozzájárult a görög junta összeomlásához és Ciprus máig tartó megosztottságához. A szerzők rámutatnak, hogy bár Kissingert soha nem vonták nemzetközi bíróság elé, az új bizonyítékok egyértelműsítik történelmi felelősségét a szigetország tragédiájában.
