Többször is visszalépett a házasság küszöbéről a szerelem realista ábrázolója, Jane Austen

2022. december 16. 11:20 Múlt-kor

247 éve, 1775. december 16-án született Jane Austen, az egyik leghíresebb angol írónő. Hat híres regényében korának társadalmi viszonyait – különösen a nők társadalmi státuszának és házasságuktól való függését – maró iróniával, humorral és korát meghaladó realizmussal mutatta be, amivel a kritikusok és az olvasók szeretetét a mai napig elnyeri. Életének egyes aspektusai meglehetősen homályosak: egy titokzatos betegség és egy rejtélyes körülmények között felbontott eljegyzés máig kérdéseket vet fel.

Jane Austen arcát csak testvére, Cassandra rajzaiból ismerjük; ezek alapján alkotta James Andrews ezt a vízfestményt

Korábban

A szegény sorsú tehetség

A délkelet-angliai Hampshire-ben fekvő Steventon nevű faluban született, egy hónappal később, mint szülei várták. Édesapja, George Austen a falu, illetve a közeli Deane község anglikán plébániáinak rektora volt.

Habár előkelő gyapjúkereskedői sorból származott, a családban nemzedékről nemzedékre mindig az elsőszülött fiúgyermek kapta a szülői örökséget, így George és testvérei már szegénységben nőttek fel, amin csak keveset javított a prominens családból származó Cassandra Leigh-vel kötött házassága.

A pár az egyik rokonuktól átvett rektori megbízás miatt költözött Steventonba, ahol a gyermekek rendszerint csak a jobb sorsú rokonok látogatásaival értesültek a külvilág dolgairól. Ezek a beszámolók óriási hatással voltak a fiatal Jane Austen világnézetére.

1783-ban, amikor Jane hétéves volt, nővérével együtt Oxfordba küldték egy tanítónőhöz, aki aztán Southamptonba is magával vitte őket. Innen még az ősszel hazaküldték mindkét lányt, miután elkapták a tífuszt, amely majdnem végzett Jane-nel.

Néhány évi otthoni taníttatást követően a két lányt egy readingi bentlakásos iskolába küldték, ahol vélhetően írni, szőni-fonni, táncolni, énekelni, illetve francia nyelvre tanították őket a korabeli női ideálnak megfelelően. Innen még 1786 vége előtt hazakerültek, miután az iskola díja túl magasnak bizonyult a család számára.

Édesapja ekkorra már magántanítóként dolgozott, de földjük műveléséből is jutott némi extra bevételhez, azonban a család körülményei továbbra is szűkösek maradtak. Életrajzírói valószínűsítik, hogy a náluk tanuló fiúk könyveiből Jane is meglehetősen sokat olvashatott, ami tovább növelte a korabeli lányokhoz képest egyébként is szokatlan műveltségét.

Édesapja és idősebb fivérei az ő tanítására is fordítottak időt, továbbá az írással tett próbálkozásait sem hátráltatták, annak ellenére, hogy a 18. század végén szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nőből „valódi” író legyen – legfeljebb hobbiként volt elképzelhető a nők számára az irodalom.

Fontos elemei volt még Austen gyermekkorának a házi színelőadások, amelyeket testvéreivel a birtok csűrében rendeztek. E darabok közt igen sok volt a komédia, ami valószínűleg hatással volt Jane későbbi írói munkásságára. 12 éves korától kezdve a drámaírással is megpróbálkozott, kamaszévei során három művet készített el.

Bizonyos, hogy írni – elsősorban verseket – már ennél korábban elkezdett. E műveiben a mindennapi élet részletei eltúlozva jelennek meg, a női hatalomról és önálló cselekvésről szőtt fantáziákkal együtt. Jane a véglegesnek tekintett változatokat gondosan összegyűjtötte egy végül háromkötetes mű, a Juvenilia formájában.

Tizennégy évesen már regénykezdeményeket szerzett, ezek közül a Szerelem és barátság volt az első 1790-ben. Ebben már a korabeli szentimentális irodalmat parodizálta. Nem sokkal e mű elkészítése után dönthetett úgy, hogy megélhetést próbál építeni tehetségéből.

Az episztoláris formában felépített Lady Susan után az Értelem és érzelem (1811), a Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814) és az Emma (1816) végül korának nagyjai közé emelték – azonban, mint kiadásuk éve is jól jelzi, e regények születésük után jóval később jelentek csak meg, és akkor is névtelenül.

A névtelenség a korabeli női írók számára arra is eszköz volt, hogy fenntartsák az „úri hóbort” látszatát – az olyan írónőre, aki valódi irodalmi babérokra tört, a korban úgy tekintettek, mint aki feladja nőiességét.

Habár már édesapja is megkísérelte a századfordulón kiadókhoz eljuttatni lánya kéziratait, Jane Austen stílusának sokáig ellenálltak. Végül bátyján, Henryn keresztül sikerült – saját anyagi kockázatára – kiadatni Thomas Egerton könyvkiadójánál.

következő oldal 1 / 3