Több mint pillanatkép – A fotó, mint a történetírás forrása és eszköze
A fénykép mint történeti forrás kutatásában és felhasználásában számos lehetőség rejlik. Jelen forrásközlésünkkel ízelítőt kívánunk adni a Magyar Nemzeti Levéltár Gazdasági Levéltári Osztálya keretében működő Gazdasági Szervek Csoportja páratlan forrásértékű és mennyiségű vizuális forrásainak sokszínűségéből.
Kiss András: Népies modern – vidékies modern: válogatás az 1945–1960 közötti falutervezés levéltári dokumentumaiból című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
A képi információk – legyen szó vizuális vagy audiovizuális forrásokról – elsöprő erővel hatnak egy-egy esemény, helyzet, csoport bemutatásakor, szerepük megkerülhetetlen. A honi közgyűjteményi szakmák művelői – így a levéltárosok is – különböző szempontok alapján tették vizsgálat tárgyává az őrizetükben lévő fényképanyagot, jelen írásunkban mi is kiemelünk néhány megközelítési lehetőséget.
„A fénykép […] egyszerre lehet forrása és eszköze is a történetírásnak. Forrása, amennyiben információit felhasználják, eszköze, amennyiben magát a képet közlik.” A fényképek egykori felhasználásának egyik célja lehetett az érdeklődés felkeltése az olvasóban (illetve a nézőben).
Erre példa a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. fondjába tartozó fényképgyűjteményéből származó, alábbi fényképválogatás. Ezen képek kísérőlevelében arról olvashatunk, hogy a Vasmegyei Mezőgazdasági Takarékpénztár Rt. rávilágított a bank cégjegyzőjének arra, hogy nem a fényképek hatnak a nézőre, hanem az, ha inkább személyesen tekintik meg a bank újonnan vásárolt berendezéseit és a bank átalakított épületeit (nyilvánvalóan a fekete-fehér fényképfelvételek nem adhatták vissza a felújított banképület pompáját): „Átalakított székházunkról mellékelten küldök 5 drb felvételt. Megjegyzem, hogy a képek nem tudják megfelelően visszaadni kiválóan szép berendezésünket, amelyek a valóságban a szemlélőre impozánsan hatnak.”
A fénykép – ahogy a többi médium is – egyszerre alkalmas hiteles és manipulatív információ átadására. Politikai célzatú manipulációval a vállalati fényképanyagban nem találkoztunk, mindazonáltal a propagandisztikus beállításokkal és az emblematikusnak tartott személyek középpontba helyezésével az üzemi fényképészek is előszeretettel éltek.
Fontos kiemelni, hogy a fényképek hitelességének kérdését a kép elemzése során kell megállapítani (pl. mennyire volt manipulatív a beállítás, a fénykép tükrözi-e a készítésekor fennálló állapotokat, viszonyokat). A történészeknek olykor csak interjúk bevonásával nyílik lehetősége erre, valamint kiegészítő információk gyűjtésére.
Ez is érdekelhet
A Gazdasági Szervek Csoportja őrizetében található 18 kilométernyi irat számos fényképet rejt. A képek elhelyezkedése az egyes irategyüttesekben meghatározza azok feldolgozását, használatát és természetesen a kutathatóságát is. A felvételek leggyakrabban szervesen kapcsolódnak az iratokhoz, de szép számmal megtalálhatók külön tételekbe rendezett, önálló fényképalbumok is egy-egy levéltári törzsegységben.
Kiss András: Népies modern – vidékies modern: válogatás az 1945–1960 közötti falutervezés levéltári dokumentumaiból című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 5-6. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
