Sztálin adott utoljára a székelyeknek autonómiát

103 év autonómia nélkül

A székely – mondhatni – autonómiához szokott nép volt mindig is, hiszen effajta különállásukat egészen a Magyar Királyság kezdeteire vezetik vissza. Bár előfordult, hogy az önkormányzathoz való jogukat a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek megnyirbálták, vagy nem tartották tiszteletben, de eltörlése szóba sem került. Amikor beköszöntött a Habsburg uralkodók (fejedelmek, illetve nagyfejedelmek) kora Erdélyben, a helyzet megváltozott. Székelyföld kezdte elveszíteni kiváltságait, s bár 1848-ig még az egyik erdélyi rendi nemzetként mondták ki az erdélyi országgyűlésen az (1868-ban megismételt) uniót, az új polgári Magyarországon már nem volt helye hasonló kiváltságoknak: Székelyföld három és fél vármegyébe tagozódott.

Miután a terület Romániához került, sorra láttak napvilágot a nemcsak Erdély, hanem az egységes etnikai tömböt alkotó székelyek autonómiáját megteremteni hivatott tervezetek, amelyek azonban Bukarestben süket fülekre találtak. Így hatalmas meglepetésként érte a romániai magyarságot a hirtelenjében megadott székely autonómia, amely éppen az erdélyi magyarság történetének egyik legviharosabb időszakában, 1952-ben vált valóra.

Holott a politikai helyzet ennek egyáltalán nem kedvezett: 1949-re megszűnt a romániai és az anyaországi magyarok közötti kapcsolat, ráadásul a magyar és román állampárt közötti párbeszéd is befagyott. A Román Munkáspárt a koncepciós perek révén nekikezdett a magyar értelmiség megfélemlítéséhez, igaz, már 1949 előtt is elítéltek több, a brit „MI6-nek dolgozó” unitárius papot, illetve „fegyveres felkelést előkészítő” ún. erdélyi partizánt.

A román vasfüggöny mögött került sor a hírhedt revizionista és transzszilvanista perekre, amelyek során 1949-1952 között letartóztatták a Magyar Népi Szövetség vezetőségét, a Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet vezetőit, az „erdélyi Rajknak” is nevezett Kurkó Gyárfást, a kolozsvári magyar színház igazgatóját és több magyar szociáldemokrata politikus mellett Márton Áron gyulafehérvári püspököt is. A letartóztatási hullám egyébként a „párton belüli ellenségekkel” szembeni leszámolás része volt, mely során Anna Pauker volt külügyminiszter és a korábban magyarellenes kirohanásairól ismert, székely származású Vasilie Luca (Luka László) pénzügyminiszter is a vádlottak padjára került.

A szocialista tömb titóista és cionista perei mellett Romániában tehát megjelentek az Erdély autonómiájáért vagy függetlenségéért küzdő transzszilvanista és Erdély, illetve a Partium visszacsatolásáért küzdő „revizionista összeesküvők” ügyei is. Ilyen körülmények közepette, 1952-ben született meg a székelyek autonóm tartománya, amire a fejedelemség kora óta nem volt példa (a perekről ld.: Fülöp Mihály-Vincze Gábor: Vasfüggöny keleten. Debrecen, 2007.).

1. 103 év autonómia nélkül
2. A Magyar Autonóm Tartomány
3. Az autonómia ára
4. Mindeközben Magyarországon
5. A Maros-Magyar Autonóm Tartomány

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról