„Szelídebben ölhetett” a justinianusi pestisjárvány, mint eddig gondoltuk

A justinianusi pestisjárványt, amely Kr. u. 541-től egészen 750-ig bezárólag rendszeres időközönként felbukkant a Bizánci Birodalomban, illetve a Földközi-tenger medencéjében, a történelem legpusztítóbb járványai között tartják számon. Egy nemrégiben napvilágot látott, matematikai modellekre alapozott tanulmány szerint azonban a történettudomány mindezidáig jócskán túlértékelte a Justinianus császárról (527-565) elnevezett, gyilkos járvány súlyosságát és annak halálozási rátáját.

Lauren White és Lee Mordechai, a Marylandi Egyetem kutatói matematikai modellek felhasználásával próbálták felmérni a justinianusi pestis valós hatását a Bizánci Birodalomra. A modern járványkutatás eredményeire támaszkodva új modelleket dolgoztak ki azon célból, hogy azok alkalmazásával és a járványról szóló elsődleges források felhasználásával megvizsgálják a járvány valódi súlyosságát. Eredményeiket a Plos One tudományos portálon publikálták.

A modellek alkalmazásával arra a következtetésre jutottak, hogy a járvány terjedési útvonalai nem támasztják alá az elsődleges forrásokban leírt katasztrófa paramétereit, sem a halálozási ráta nagyságát, sem a járvány időtartamát tekintve. White kihangsúlyozta, munkájuk úttörőnek mondható, mivel a justinianusi pestis kutatása során a matematikai modellek használata elsődleges szerepet töltött be.

„Mivel a justinianusi pestisről szóló elsődleges forrásokban kevés a kvantitatív információ, ezért egy izgalmas lehetőség volt arra nézve, hogyan tudjuk a járvány kóroktanához köthető mai ismereteinket összekapcsolni a történelmi forrásokban leírtakkal” – magyarázta.

White és Mordechai a Bizánci Birodalom fővárosára, Konstantinápolyra koncentrált, mivel a városra Kr. u. 542-ben lecsapó járvány a történelmi forrásokban jól dokumentált. Egyes feljegyzések szerint a bubópestis a város félmillió lakosából 300 ezer emberrel végzett. Máshol azt olvashatjuk, hogy a járvány a Bizánci Birodalom lakosságának a felét megölte.

Egészen mostanáig sok tudós hitelt adott ezeknek a forrásoknak. A tüdőgyulladással járó kór és a bubópestis, illetve a kettő kombinációja terjedési útvonalainak összehasonlítása után a tanulmány szerzői viszont arra jutottak, hogy egyetlen terjedési útvonallal sem igazolható a járvány forrásokban lefestett dinamikája.

A korábbi elemzések szerint a justinianusi járvány a Mediterráneum minden területén hasonló pusztítást végzett. White és Mordechai kutatásai szerint ez az állítás nem állja meg a helyét, mivel az ökológiai és a társadalmi mintákat alapul véve – úgymint a klimatikus viszonyok, népsűrűség – kizárt, hogy a pestis a Bizánc Birodalom minden régióját hasonlóan érintette.

„Az eredményink azt mutatják, hogy a justinianusi pestis a késő antikvitás időszakában a különböző városi területeken más-más arcát mutatta” – nyilatkozta Lee Mordechai környezettörténész, a tanulmány társszerzője.

White és Mordechai rájött arra, hogy több, korábban nem igazán vizsgált paraméter is fontos lehet az alkalmazott matematikai modellek eredményeinek kialakításában. White szerint ilyen tényező például a fertőzés bolhákról emberre történő átviteli aránya. Ezek a nagy fontosságú, minimális információval bíró változók az empirikus adatgyűjtés jövőbeli irányaira mutatnak.

„A járványhoz kapcsolódó matematikai modellekkel való munka különösen izgalmas volt, mivel lehetővé tette számunkra, hogy a vitatott történelmi téziseket egy új lencsén keresztül vizsgáljuk” – mondta Mordechai.