Egy különleges mongol vaspajzsot vizsgáltak meg Szibériában
Egy kivételesen ritka, mongol kori vaspajzsot vizsgáltak meg a Hakasz-Minuszinszk régióban, Dél-Szibériában. Ahogy az az Archaeology, Ethnology and Anthropology of Eurasia című folyóirat 2026-os számából kiderül: az Alekszandr Poszeljanyin és Oleg Mityko orosz kutatók által elemzett, 2019-ben egy pásztor által az Ujbat-sztyeppén véletlenül megtalált védőfegyver egy közel-keleti fegyverműhelyből származhat.
- Egy dél-szibériai pásztor által megtalált, ritka mongol kori vaspajzsot vizsgáltak meg orosz régészek.
- A 65 centiméter átmérőjű, tizennégy vaslemezből szegecselt védőfegyver kialakítása közel-keleti eredetre utal.
- A lelet bizonyítja a fegyverek és felszerelések nagy távolságú áramlását a 13. századi eurázsiai katonai konfliktusok idején.
A Hakasz Helytörténeti Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került pajzs lapos és kör alakú, átmérője mintegy 65 centiméter. A testet tizennégy azonos méretű, egyenként több mint egy milliméter vastag, szegmens alakú vaslemezből építették fel, amelyeket szegecsekkel rögzítettek egymáshoz. A jelenleg 2,8 kilogrammot nyomó töredékes tárgy eredeti tömege a kutatók becslése szerint meghaladta a négy kilogrammot.
A pajzs közepén egy húsz centiméter átmérőjű, kétrészes vasdudor található, amelynek belső oldalára egy szíjat rögzítettek, míg külső felületét téglalap alakú kivágásokkal és félhold alakú, áttört mintákkal díszítették. A fegyver külső peremén egy finom fogazattal díszített vaskötés futott körbe, amely esztétikai funkciót is ellátott.
A felfedezés leginkább figyelemre méltó aspektusa, hogy az ilyen szerkezetű vaspajzsok nem tartoztak a mongol harcosok jellegzetes felszerelései közé. Az egyetlen ismert, ehhez hasonló kialakítású párhuzamot közel hetven évvel ezelőtt tárták fel a középkori Bestam-Kala településen, a Zsana-Darja folyó mentén, az Aral-tó vidékén.
Azt a települést a mongol seregek a 13. század elején, Horezm északkeleti peremének meghódításakor pusztították el, a pajzsot pedig a védőfal közelében, egy feltételezett harctéri zónában találták meg a régészek. A most elemzett dél-szibériai lelet jelenléte arra utal, hogy a fegyverek és a mesteremberek hatalmas távolságokat tettek meg a középkor folyamán Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között.
Bár a pajzs pontos régészeti kontextusa a szakszerűtlen kiemelés miatt elveszett, a kutatók a tárgyat a Dzsingisz kán utódai közötti belső konfliktusok időszakához kötik. Ezek az összecsapások a Szaján-Altaj régió népeit is bevonták a szélesebb körű politikai és katonai konfrontációkba.
Ez is érdekelhet
A tanulmány szerzői valószínűsítik, hogy a pajzs tulajdonosa egy kirgiz vagy mongol harcos lehetett, aki Tutuha jüan tábornok seregében szolgált. Ennek a seregnek az erői 1293-ban hódították meg a jenyiszeji kirgizek törzseit Kubiláj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítójának uralkodása alatt. Az események célja Dél-Szibéria népeinek szigorúbb ellenőrzése volt.
A Közel-Keleten gyártott védőfegyver több ezer kilométerre történő eljutása bizonyítja a mongol korszakban létező, Eurázsiát átfogó társadalmi és gazdasági kapcsolatrendszerek kiterjedtségét.
