Papírmasé lótetemből és acél fatörzsből is figyelték egymást az első világháború katonái

Ártatlan áldozatnak álcázva

Habár a „Nagy Háború” csataterei az utókor számára az egyre korszerűbb fegyverek bevetéséről híresek, a harcoló egységeket ellátó hadtápvonalak jobbára a letűnt korok háborúihoz hasonlóan állati igaerővel működtek.

A nagyobb távolságokat gyakran vasúton tette meg az emberanyag, a felszerelés, illetve az ellátmány, a frontvonalban azonban a tüzérségi eszközöket, a lőszert és az élelmiszert mind lovak vontatták célba, és ők vitték biztonságos helyre a sebesülteket is.

Gyakran előfordult tehát, hogy a hűségesen szolgáló állatok is az ellenséges tűz célpontjává váltak, és a szembenálló felek lövészárkai között húzódó „senki földjének” ugyanolyan jellegzetes elemei voltak az elhullott állatok tetemei, mint a bombatölcsérek vagy a végeláthatatlan szögesdrótmezők.

Az egyenetlen, nehezen átlátható terep két oldalán a katonák napjaik nagy részét lövészárkaik rejtekében töltötték, így ritkán voltak láthatók az ellenség számára. Mind a központi hatalmak, mind az antant csapatai folyamatosan dolgoztak különféle módszereken arra, hogy kifigyeljék a velük szemben állók szándékait.

A franciák már 1915-ben előálltak a papírmasé felhasználásának gondolatával: valódinak tűnő fejreplikákat állítottak elő, amelyeket aztán rohamsisakkal ellátva egy bot végén kinyújtottak a lövészárok pereme fölé, hogy az esetleg figyelő ellenséges orvlövész rájuk lőjön, ezzel elárulva hollétét. Az ismert helyen lévő orvlövész ezáltal könnyen célba vehetővé vált akár a saját kézifegyverek, akár aknavetők számára.

E bábuk sikere arra sarkallta a franciákat, hogy egyéb kreatív módokon vessék be a papírmasét. Megfigyelték, hogy a „senki földjén” elhullott állatok tetemeivel nemigen törődik senki, akkor sem, ha azok az állásaikhoz igen közel fekszenek.

Egy éjszaka folyamán a francia katonák elhurcoltak egy lótetemet, amely napok óta egy német lövészárokhoz közel hevert, és egy papírmasé másolattal helyettesítették, amelynek a francia állások felőli oldala nyitott volt.

Az ezt követő éjszakák leple alatt egy francia katona bele tudott mászni a műtetembe, és a nap folyamán az oda kivezetett telefon segítségével hírt adni az ellenség mozgásairól. Az első csel három napig működött, mígnem a németek meg nem pillantották a katonát kimászni sajátos rejtekhelyéről, amelyet aztán megsemmisítettek.

Mindazonáltal a franciák az akciót sikerként könyvelték el, és folytatták a papírmasé lótetemek előállítását. A háború késői szakaszában az amerikaiak is átvették a módszert, a feljegyzések alapján azonban ők elsősorban orvlövészeik rejtekhelyeként alkalmazták.

1. Ártatlan áldozatnak álcázva
2. Acélból fát

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták