2016. tél: A magyar történelem rejtélyei

Kádár János és az ő Piroskája

Murányi Gábor

Ez az évődős, némiképp feminista beütésű szópárbaj az Asszony a viharban című 1974-ben forgatott tévéfilmben hangzott el a Mihályt alakító Avar István és az Annát megszemélyesítő Piros Ildikó között. „A háború pusztító vihara adja a komor hátteret ahhoz a tragikus kimenetelű szerelemhez, amely két illegális kommunista között szövődött az 1940-es évek elején” – ekként ajánlotta a nézők figyelmébe egy rövid tartalmi ismertető a parádés szereposztású, Málnay Levente rendezte „filmballadát”. Azt feltételezni lehetett, hogy Döme Piroska – aki az 1960-as években a Fény és árnyék című „szépirodalmi eszközökkel megformált” memoárjával lépett úgymond írói pályára – az Asszony a viharban című 1969-es regényének nőalakját, Annát önmagáról mintázta. Azt viszont csak a legbeavatottabbak sejthették, hogy az írónő Mihály figuráját is az illegális kommunista mozgalom hús-vér alakjából, Kádár Jánoséból gyúrta.

Vita II. Lajos király haláláról

Farkas Péter Farkas

II. Lajos magyar és cseh király halálának körülményei, földi maradványainak sorsa közel fél évezrede áll a viták kereszttüzében. Már a mohácsi csatavesztést követő menekülés közepette kérdezgethették egymástól a túlélők: hol van a király, és mi történt vele? A kérdésre máig nem tudunk megnyugtató választ adni.

Párizs, a bűn fővárosa

Edward Collins

Párizsban a XIX. század második felében, néhány évtizeddel a mélyreható politikai, gazdasági és társadalmi változásokat hozó francia forradalmat követően egy újabb – ezúttal, mondhatni szexuális – forradalom zajlott le. Költők, írók, festők sorra döntötték meg a testiséggel kapcsolatos tabukat, és egyre több alkalommal helyezték az érzékiséget művészetük középpontjába. Eközben – a második császárság idején, III. Napóleon uralkodása alatt – a francia fővárost elözönlötték a prostituáltak, akik a bordélyházak mellett már az utcán, a kávéházakban, a kocsmákban, az éttermekben és a masszázsszalonokban is megtalálhatók voltak. Tisztes családapák, nagy tekintélyű polgárok, feddhetetlen hivatalnokok tömegei élték ki titkos vágyaikat a kéjhölgyek szolgáltatásainak az igénybevételével. A gazdag külföldiek jelenléte mindennapossá vált, és a leghíresebb luxusbordélyházat még királyi vendég is látogatta.

Vadászat a helótákra vagy beavatási rítus?

Hegyi W. György

A rejtélyességhez két dolog szükséges: a kevés megbízható információ és a nagy érdeklődés. Spárta történelme pedig tele van rejtéllyel. Számtalan olyan görög város akad, amelynek történelméről jóval kevesebbet tudunk, mint Spártáéról, de velük kapcsolatban az olyan kérdés is kevés, amely annyira kitartóan foglalkoztatná a történelem iránt érdeklődők újabb és újabb generációit, mint a különös spártai szokások és intézmények. Spárta már az ókoriak történelemszemléletében és a maiban is per definitionem más volt, mint a többi polisz – és elsősorban más volt, mint Athén.