2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket
Farkas Péter Farkas

Vita II. Lajos király haláláról

II. Lajos magyar és cseh király halálának körülményei, földi maradványainak sorsa közel fél évezrede áll a viták kereszttüzében. Már a mohácsi csatavesztést követő menekülés közepette kérdezgethették egymástól a túlélők: hol van a király, és mi történt vele? A kérdésre máig nem tudunk megnyugtató választ adni.

Az egykorú forrásokból – különösen Brodarics István kancellár beszámolójából – jól ismert, hogy már a végzetessé vált ütközet előtt is vita folyt a király személyéről, tudniillik részt vegyen-e a csatában, vagy – a korban egyáltalán nem kirívó esetként – egy biztonságos helyen várja meg a kétséges küzdelem végét. A sajátos hadi (a magyarok Szulejmán hadjáratát sorsdöntőnek érezték) és belpolitikai (Lajos szerény tekintélye a katonai táborban) helyzet megkövetelte, hogy a magyar király ott legyen a hadba szállók között. A csata utáni zavaros történetet tovább bonyolította, hogy a Lajos mellé rendelt gyors lovon ülő testőröket Tomori Pál, a magyar seregek fővezére – kényszerből vagy rossz helyzetfelismerésből? – még az ütközet megkezdése előtt a jobbszárnyon túl feltűnt török erőkre küldte. Ezzel a lépésével a magyar királyt éppen azoktól a katonáitól fosztotta meg, akik segíthették volna a biztonságos és gyors menekülésben. Ennek alapján kaptak szárnya azok a rosszindulatú híresztelések és alattomos pletykák, amelyekben először Lajos nyomtalanul eltűnik, majd holttestét a magyarok elrejtik, végül a királyt barátai megölik.

Hol a király?

A középkori magyar állam augusztus 29-én összeomlott, a politikai elit jelentős része hősi halált halt a csatatéren. Mária királyné Pozsonyba menekült, a török erők végigpusztították az ország középső részét egészen a budai várig, és október elején elhagyták Magyarország területét. Ekkor vált lehetővé, hogy Mária egy katonai expedíciót indítson férje holttestének a felkutatására. A küldetés sikerrel járt, a csapat vezetője Sárffy Ferenc győri várkapitány és kanonok, Lajos halálának szemtanúja Ulrich von Czetritz udvari kamarás segítségével találta meg a magyar király holttestét. Miután Lajos maradványait illő módon nyugalomba helyezte a majdani temetése helyszínén Székesfehérvárott, a várkapitány erről október 19-én Győrben részletes beszámolót írt Brodarics kancellárnak. Alig három héttel később az ugyanitt megkoronázott Szapolyai János már nem tudta tovább tartani a gyorsan romló testet, így eltemettette a magyar királyt. Egy évvel később nővére Anna, özvegye Mária és sógora Ferdinánd jelenlétében újratemették Lajost. Ez már harmadik volt a sorban, mivel a fent említett udvari kamarás, Czetritz nem ott találta meg a királyt október közepén, ahol látta vízbe fúlni másfél hónappal korában. Ugyanis Lajos első eltemetői Mohács környéki jobbágyok voltak, akik közvetlenül a csata után – megfosztva a magyar királyt az azonosításához szükséges ruházatától, páncélzatától és fegyvereitől, ezzel mintegy elrejtve Lajost a törökök elől – elföldelték a mocsaras víz partján. Ez a három végtisztesség, Szapolyai későbbi viselkedése, valamint Sárffy Ferenc beszámolójának egyes részei még tovább bonyolították az amúgy sem egyszerű történetet, és további találgatásoknak adtak teret – nem csak a múltban, hanem az elmúlt években is.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2016. tél számában olvasható.

Előfizetési lehetőségek

Digitális

Digitális formában
szeretnék előfizetni
a magazinra vagy korábbi
lapszámot vásárolni

vásárolok

Nyomtatott

A magazin nyomtatott
verziójára szeretnék
előfizetni vagy már korábban
megjelent lapszámot vásárolni

vásárolok
Bezár