Mamutokra is vadászhattak 32 ezer éve a mai Németország területén
Új mamutcsontleletek utalhatnak arra, hogy a mai Németország területén élő őskori emberek több mint 30 ezer évvel ezelőtt maguk is elejtették a hatalmas állatokat. A Szász-Anhalt tartományban található Breitenbach régészeti lelőhelyén a kutatók olyan csontokat fedeztek fel, amelyeken vágásnyomok figyelhetők meg. A felfedezés megváltoztathatja az eddigi elképzeléseket az őskori vadászok és a mamutok kapcsolatáról.
- Több mint 30 ezer éves mamutcsontokat tártak fel a németországi Breitenbachban.
- A csontokon megfigyelt vágásnyomok arra utalnak, hogy az állatok tetemét feldolgozták.
- A felfedezés új megvilágításba helyezheti az őskori emberek mamutvadászati szokásait.
A Breitenbach-Schneidemühle nevű lelőhelyen 2026 júliusa és októbere között végzett ásatások során jelentős mennyiségű mamutcsont, agyartöredék és megmunkált elefántcsont került elő. A régészek 1927 óta először tártak fel itt ilyen nagy számban mamutmaradványokat.
A korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnt, hogy a lelőhelyen feldolgozott elefántcsont egy része jóval idősebb volt az emberi megtelepedésnél, amelyet 32–34 ezer évvel ezelőttre kelteznek. Emiatt a kutatók arra következtettek, hogy az őskori közösség elsősorban régen elpusztult mamutok agyarait gyűjthette össze, és azokat használhatta fel különféle tárgyak készítéséhez.
Az új leletek azonban árnyalhatják ezt a képet. Olaf Jöris, a Leibniz Régészeti Központ kutatója szerint elképzelhető, hogy a breitenbachi vadászok nem csupán a mamutok maradványait hasznosították, hanem maguk is elejtették az állatokat. A csontokon talált vágásnyomok a tetemek feldolgozására utalnak, bár a mamutvadászatot egyelőre nem bizonyítják egyértelműen.
Az itt élő emberek legfontosabb zsákmányállatai a rénszarvasok voltak, de időnként vadlovakat és gímszarvasokat is elejtettek. Rókákra és nyulakra feltehetően elsősorban a prémjük miatt vadásztak. Ha a mamutokat is sikerült elejteniük, azok húsa jelentős táplálékforrást jelenthetett, bőrükből ruházatot vagy sátrakat készíthettek, agyaruk pedig értékes nyersanyagnak számított.
Ez is érdekelhet
A mintegy tízezer négyzetméteres lelőhely a korai felső paleolitikum aurignaci kultúrájának egyik legnagyobb ismert szabadtéri településhelye Eurázsia nyugati részén. A régészek korábban egy elefántcsont-feldolgozó műhely nyomait is azonosították, ahol átfúrt gyöngyök, fegyverhegyek és faragott figurák töredékei kerültek elő. A különböző munkaterületek elkülönülése arra utal, hogy az őskori közösség tudatosan szervezte meg mindennapi tevékenységeit.
Breitenbach jelentőségére először 1924-ben figyeltek fel, amikor egy iskolás fiú mamutfogat talált egy fűrészmalom építési munkálatai során. Azóta a lelőhely az európai őskorkutatás egyik fontos helyszínévé vált. A legújabb felfedezések további vizsgálata segíthet tisztázni, hogy az itt élő vadászok milyen szerepet játszottak a mamutok elejtésében és feldolgozásában.
