Mágikus rituáléra utal egy bronzkori spanyolországi temetkezés
Egy délkelet-spanyolországi bronzkori lelőhelyen feltárt, küszöb alá temetett férfi maradványai egy belső ellenség szimbolikus elhallgattatását és mágikus leigázását szolgálhatták. Ahogy az a madridi Complutense Egyetem 'Ilu. Revista de Ciencias de las Religiones című folyóiratában megjelent új tanulmányból kiderül, a mintegy 3700 éves La Almoloya-i leletet Marco Mazón Gomariz kutató az ókori egyiptomi és mezopotámiai rituálékhoz hasonlóan értelmezi. Az eddig tisztán politikai indíttatásúnak vélt megalázó temetkezés újraelemzése rávilágít a korszak vallási és világi hatalmának szoros összefonódására.
- A spanyolországi La Almoloya lelőhelyen feltárt különleges bronzkori temetkezést egy új tanulmány mágikus rituáléként értékeli.
- A 3700 évvel ezelőtt elhunyt férfit egy csarnok küszöbe alá temették úgy, hogy a belépők a testén lépkedtek át, a szájába pedig egy követ ékeltek.
- A kutatók szerint a temetkezés az egyiptomi és mezopotámiai szokásokhoz hasonlóan egy belső ellenség szimbolikus elhallgattatását szolgálhatta.
A Kr. e. 2200 és 1550 között virágzó El Argar kultúra központja, La Almoloya a mai Spanyolország területén található. A barcelonai Autonóm Egyetem Vicente Lull vezette kutatócsoportja által feltárt erődítmény harmadik építési fázisa egybeesik Hammurapi babiloni uralkodó korával.
A település központjában egy 70 négyzetméteres, padokkal és süllyesztett tűzhellyel ellátott csarnok állt, amelyet Nyugat-Európa legősibb politikai funkciójú építményeként tartanak számon. Ennek a helyiségnek a küszöbe alatt találták meg egy negyven év körüli férfi maradványait. A testet két padlóréteg közé helyezték úgy, hogy a férfi alsóteste a tűzhely alá nyúlt, arca pedig alig egy centiméterrel a járószint alatt helyezkedett el.
A korszak temetkezési szokásaival ellentétben a férfit nem urnába vagy kővel bélelt sírba helyezték, és mellékletet sem kapott. A koponya állkapcsai közé egy nagyobb követ ékeltek, ami az eredeti feltárók szerint a halott végleges elhallgattatását szolgálta.
A csontvázon nem azonosítottak fizikai munkára vagy erőszakos halálra utaló nyomokat. A végtagok szoros összehúzása arra utal, hogy a testet a temetés előtt máshol tárolhatták, a genetikai vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a férfi harmadfokú rokonságban állt a csarnokban eltemetett másik két személlyel. Az alsó padlószintet a temetéskor szándékosan a testhez igazították, ami egyértelműen tudatos elrendezésre utal.
Marco Mazón Gomariz tanulmányában a megalázó temetkezést az ókori Közel-Kelet mágikus hagyományaival hozza összefüggésbe. A legyőzött ellenség eltiprása Mezopotámiában és Egyiptomban a hatalom bevett szimbóluma volt, amely Narmer fáraó palettájától kezdve Naram-Szin akkád király sztéléjéig számos alkotáson megjelenik.
Az egyiptomi templomok küszöbeire vésett ellenségképek a rend és a káosz közötti kozmikus küzdelem fizikai megnyilvánulásai voltak. Mezopotámiában a varázslók gyakran formáztak figurákat áldozataikról, amelyeket forgalmas helyekre temettek, hogy az arra járók áttapossanak rajtuk. A szájba helyezett kő motívuma a beszédképtelenné tett ellenségtől és a bolyongó lelkektől való félelemből fakadó szimbolikus némítást szolgálhatta.
Ez is érdekelhet
A kutató szerint a csarnok nem csupán politikai tér, hanem szakrális funkciójú helyiség is lehetett. Az alagsori elhelyezkedés, a természetes fény hiánya, valamint a megközelítéshez szükséges derékszögű irányváltás a mezopotámiai és hettita templomok szerkezetét idézi. A homorú tűzhely az alvilággal való kapcsolatot szimbolizálhatta, a test tűzhely alá nyúló elhelyezése pedig a rituális alávetettséget jelenthette.
Bár a feltárást végző régészek politikai és világi térként értelmezik az épületet, a tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a bronzkorban a vallási és a világi szféra szorosan összefonódott. A kegyvesztett magas rangú személy temetkezése ily módon egy komplex társadalmi és szakrális büntetésként értelmezhető.
