Legalább 42 alkalommal próbálták likvidálni Hitlert, egyik merénylet sem volt sikeres

A leghíresebb, az 1944-es von Stauffenberg-féle Hitler elleni merényletről sokan hallottak, arról azonban keveseknek van tudomása, hogy valójában lényegesen több alkalommal próbálkoztak a Führer likvidálásával. Egy német szakértő szerint legalább 42-szer. A komolyabbakból szemezgettünk.

A WC-be szorult

Hitler élete először akkor volt veszélyben (ha nem vesszük figyelembe az első világháborúban való részvételét), amikor egy novemberi napon, 1921-ben beszédet mondott a Hofbräuhaus sörcsarnokban körülbelül háromszáz, különböző politikai beállítottságú ember előtt.

Az Erhard Auer – a birodalmi gyűlés szociáldemokrata képviselője – elleni kemény támadásokkal felfordulást váltott ki, aminek következtében a jelenlévők söröskancsókkal kezdték dobálni egymást, majd utcai verekedés alakult ki a „barnaingesek” és a többiek között. Eközben leadtak néhány lövést Hitlerre, de azok célt tévesztettek. Állítólag Hitler viszonozta a lövéseket.

A pártvezető 1923-ban kétszer is közel került a halálhoz. Az első eset Türingiában történt, ekkor két ismeretlen lőtt rá, második alkalommal pedig, miközben mozgó autójában ült, egy merénylő próbált vele végezni. 1929-ben egy, a Führertől lélekben eltávolodott SS-tag helyezett bombát a szónoki emelvény alá. Hitler, mielőtt beszélni kezdett volna, kiment a WC-be, ahol szerencséjére véletlenül rázáródott az ajtó, bennragadt, s „lekéste” a robbanást.

A náci párt felemelkedésével párhuzamosan a Hitler elleni merényletkísérletek száma is megnövekedett. A Franciaországba emigrált, kommunistává lett volt náci, Ludwig Assner 1932. február 9-én küldött Hitler címére egy levelet, amelyet lefoglaltak, és a laboratóriumban kimutatták, hogy „méreganyagot tartalmaz.” Hitlert annak az iskolának az igazgatója figyelmeztette Assner gyilkos szándékára, amelyikben a merénylő is dolgozott, és nyilvánosság előtt kijelentette, hogy Hitlert – mint veszélyes őrültet – el kell tenni láb alól.

Gyilkosság vagy fogfertőzés?

Merénylőjelöltek nemcsak baloldalon akadtak, hanem a Führer közvetlen közelében is, ahogy a Berchtesgadenbe vezető úton történt gyilkossági kísérlet esetén is. Ennek a Hitler elleni akciónak a főszereplője ezúttal egy bizonyos Heinrich Grunow volt, aki korábban tagja volt a Führer testőrségének az alpesi Berchtesgadenben.

Grunow állítólag nem tudott szemet hunyni afelett, hogy az általa csodált Ernst Röhmöt 1934 nyarán, a hosszú kések éjszakáján Bad Wiesseeben több szimpatizánsával együtt Hitler parancsára meggyilkolták. Röhm, a náci párt és az SA egyik alapítója összekülönbözött Hitlerrel, mivel az SA-t a fegyveres erők magjává akarta alakítani, és ez alá rendelni a német véderőt.

A terv szerint Grunownak Hitler gyakori berchtesgadeni útjait kellett volna kihasználnia. Mint a Führer testőrségének tagja jól tudta, hogy az út egy bizonyos szakaszán a járműnek jelentősen le kell lassítania. Hitlernek azonban ezúttal is nagy szerencséje volt. Grunow ugyanis nem tudta, hogy azon a sorsdöntő napon Hitler maga akart vezetni, így a sofőr, Julius Schreck ült a hátsó ülésen.

Amikor az autó az említett részen lassított, Grunow a rejtekhelyéről célzott, és több lövést adott le. Ezután, abban a tudatban, hogy megtette hazafias kötelességét, ott helyben öngyilkosságot követett el. Ebből természetesen semmi sem szivárgott ki a sajtóba, később csak egy hivatalos közleményt adtak ki, amelyben a lelőtt sofőrről azt írták, hogy fogfertőzés áldozata lett.

Az időjárásnak köszönheti

1939. november 8-án volt az úgynevezett müncheni sörpuccs 16. évfordulója. Hitler ebben az évben is ragaszkodott hozzá, hogy elmenjen a Bajorország szívében található sörcsarnokba, hogy beszédet mondjon a „nagyérdemű harcostársak” előtt. Szónoklatát 19:30-kor kezdte, és a tervek szerint két vagy akár két és fél órát is beszélt volna.

A robbanást 21:20-ra időzítették, ám a Führer ezúttal váratlanul jóval hamarabb fejezte be nagymonológját. Megtudta ugyanis, hogy romlik az időjárás, így repülőgép helyett vonattal akart visszatérni Berlinbe. A pódium mögötti oszlopba rejtett robbanószerkezet a terv szerint működésbe lépett, de Hitler akkor már nem volt a helyszínen: 13 perccel kerülte el a halált.

A merénylet elkövetője Georg Elser asztalos és villanyszerelő volt, aki egy svájci órás cégnél szerzett munkatapasztalatot, s itt tanult meg bánni az időzítő szerkezetekkel.

Amikor Hitler a nürnbergi állomáson tudomást szerzett a robbanásról, ragyogó arccal felkiáltott: „Most aztán igazán boldog vagyok. Már a puszta tény, hogy hamarabb jöttem el, mint szoktam, azt bizonyítja, hogy a Gondviselés segít elérni kitűzött célomat.” Bár Elsernek is sikerült időben elhagynia a sörházat, néhány óra elteltével elfogták a határőrök, miközben Svájcba próbált átszökni.

Bomba a repülőn

Henning von Tresckow ezredes, a keleti fronti közép-hadseregcsoport operációs egységének parancsnoka, mint a Hitler elleni tiszti összeesküvés résztvevője, hosszú ideig várt a megfelelő alkalomra. 1943. március 13-án Hitler a keleti frontra látogatva megjelent a hadseregcsoport szmolenszki parancsnokságán is. Közvetlenül a Führer gépének indulása előtt Tresckow azzal a kéréssel fordult a Hitler kíséretéhez tartozó Heinz Brandt alezredeshez, hogy adjon át egy dobozt, benne két üveg francia Cointreau konyakkal barátjának, Helmuth Stieff tábornoknak, aki az OKH (szárazföldi főparancsnokság) tagja volt Berlinben.

Brandt beleegyezett, és Tresckow segédtisztje, Fabian Schlabrendorff főhadnagy felvitte a repülőre a küldeményt. A dobozban egy kémiailag időzített robbanótöltettel ellátott bomba volt. A kritikus pillanatban a repülőúton azonban a gyújtó az alacsony hőmérséklet miatt csütörtököt mondott.

Ezután az összeesküvőknek a hidegvérűség legmagasabb fokát kellett tanúsítaniuk: Schlabrendorff repülőre szállt, hogy még időben megakadályozza az „ajándékcsomag” valódi tartalmának felfedését. Másnap „egy feljebbvaló hibájára” hivatkozva ez sikerült is neki.

Modell mint öngyilkos merénylő

A Rastenburg térségében kialakított Farkasodú (Wolfsschanze), Hitler kelet-poroszországi főhadiszállása sem egyszer vált színhelyévé a személye elleni merényletkísérleteknek. Erre példa 1943 novembere is, amikor az új téli egyenruhák bemutatójára készültek itt, s ennek kapcsán a Führer is beszédet mondott volna.

A főszerepet az elit 9. gyalogos hadegység hadnagya, a huszonnégy éves Axel von dem Bussche kapta, akinek – minthogy valóban is modell volt – az volt a feladata, hogy bemutassa magán az összes uniformist. Két métert is meghaladó magasságával, világos hajával és kék szemével pontos megtestesítője volt Hitler ideáljának, a nordikus típusnak.

A parancsnokot annyira sokkolta az 1942. október 5-én véghez vitt mészárlás, amelynek során az SS az ukrán Dubno városának repülőterén körülbelül 5 ezer zsidó férfit, nőt és gyereket gyilkolt meg, hogy onnantól fogva elkötelezett ellensége lett a náci despotizmusnak. Fokozatosan felvette a kapcsolatot a Stauffenberg ezredes körül szerveződő ellenállási mozgalommal, és elhatározta, hogy megöli Hitlert.

A bemutató napján előkészített egy olyan, tankok ellen használatos aknát, amely a kézigránát gyorsan reagáló gyújtószerkezetével volt kombinálva. A terv úgy szólt, hogy egy adandó alkalommal Hitler közelébe férkőzik, és önmagát is felrobbantja. 1943. november 16-án azonban a szövetséges légierő a Berlinre mért légicsapás közepette megsemmisítette azt a vonatot is, amely az egyenruhákat szállította, így a bemutató elmaradt. Az akciót Bussche kapitány 1944 februárjában újra meg akarta kísérelni, azonban januárban a harcokban elveszítette a lábát, így a modellkarrierjének vége lett.

Valkűr-hadművelet

Hitler meggyilkolására a leghíresebb és legígéretesebb kísérlet 1944. július 20-án történt, amikor egy, a Farkasodúban tartott tanácskozás alkalmával Klaus von Stauffenberg ezredesnek sikerült egy bombát rejtő táskát a térképekkel és tervrajzokkal teli asztal alá tennie, épp arra a helyre, ahol Hitler állt. Ám valaki véletlenül távolabb tolta a táskát a lábával a masszív tölgyfa asztal alá, így a hatalmas robbanáskor a bútor némiképp felfogta a nyomáshullámot.

A 24 jelen lévő közül négyen (köztük két tábornok) meghaltak, hatan megsebesültek, Hitler néhány karcolással és dobhártyasérüléssel úszta meg az esetet. A katonai hatalomátvételi-kísérlet, amelyre Berlinben került volna sor, végül az összeesküvők döntésképtelensége miatt meghiúsult. A merénylet után kétszáz magas rangú Wehrmacht-tisztet végeztek ki, köztük von Stauffenberget is.

Rossz időzítések

A Harmadik Birodalom vezetőjének meggyilkolására természetesen a szövetségesek is szőttek – gyakorta hamvában holt – terveket. 1938-ban két, a szovjet titkosszolgálatnak dolgozó brit ügynök ajánlotta fel Moszkvának, hogy megölik Hitlert a kedvenc müncheni éttermében, az Osteria Bavariában, ahol ők is gyakori vendégek voltak. A szovjet főhadiszállásról azonban nem érkezett válasz, valószínűleg azért, mert akkoriban számítottak egy szovjet–német meg nem támadási paktum megkötésére.

A következő évben Noel Mason-MacFarlane ezredes, brit katonai attasé a berlini sophienstrassei lakásából akarta lelőni Hitlert, ugyanis a fürdőszobájából jó rálátása volt arra a lőtávolságon belül lévő emelvényre, ahol a Führer minden évben fogadta a jókívánságokat születésnapja alkalmából. Tervét Hitler 50. születésnapján (1939. április 20.) akarta megvalósítani, de parancsot kapott Londonból, hogy ne kíséreljen meg semmi ilyesmit.

Ezenkívül ismeretes, hogy légicsapás formájában is terveztek merényletet a Führer ellen. 1944 júniusában az amerikaiak Hitlernek az Alpokban található obersalzbergi tartózkodási helyét akarták lebombázni, de végül csak a terület feltérképezéséig jutottak.

1944. november 4-én az amerikai légierő légicsapást mért egy, az olaszországi Milánóban lévő hotelre, ahol sejtésük szerint megszállt Hitler. Ő azonban abban az időben a biztonságos Farkasodúban tartózkodott. Ezt követően, 1945. április 25-én az angolok Obersalzberg bombázásával próbálkoztak. Ekkor viszont Hitler már Berlinben volt, s öt nappal később önkezével vetett véget életének.

Tudta-e, hogy...?

• Miután elfogták Johann Georg Elsert, a Gestapo arra kényszerítette, hogy építse meg újra a Hitler elleni merénylet során használt bombáját. Szinte csodálattal vizsgálták meg, később kiképzési célokra is felhasználták a szerkezetet.

• Komoly háborús sérülései miatt Axel von dem Bussche nem vehetett részt Hitler elleni merényletkísérletekben. Szerencsésen túlélte a július 20-i Valkűr-hadműveletet követő megtorlást, így azon kevés tiszt közé tartozott, akik Hitler-ellenességük ellenére életben maradtak.