Lakóházakból előkerült csontok bizonyítják a viking kori erőszakot
Lakóházak padlója alatt és tűzhelyekben talált csonttöredékek elemzésével mutatták ki a skandináv vaskor és a viking kor mindennapjait átható fizikai erőszakot. Ahogy az a Journal of Archaeological Method and Theory című folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, a kutatók hagyományos temetkezési helyeken kívül feltárt emberi maradványokat vizsgáltak. A felfedezés egy mintegy ezerötszáz évet felölelő korszak eddig kevésbé ismert, otthoni vagy közösségi konfliktusokból származó sérüléseit térképezi fel.
- A skandináviai vaskor és a viking kor erőszakos eseményeit vizsgálták a nemzetközi BODY-POLITICS kutatási projekt keretében.
- A szakemberek közel kétszáz, hagyományos temetőkön kívül elhelyezett emberi maradványt elemeztek, amelyek közül több is ismétlődő traumák nyomait viseli.
- A lakóházakban és kutakban talált töredékek az egykori közösségeken belüli konfliktusokra, valamint az emberáldozatokkal összefüggő rituális erőszakra utalnak.
A nemzetközi BODY-POLITICS projekt kutatócsoportja a skandináviai települések lakótereiben, kutakban és lakomatermekben előkerült csontokat elemezte. A szakemberek a korábbi ásatási jelentések és a múzeumi gyűjtemények áttekintése során közel kétszáz egyén maradványait vették górcső alá, kifejezetten a sérülések és a gyógyulás nyomait keresve. A vizsgált leletanyagból tizenkét embernél azonosítottak egyértelmű traumás sérüléseket, amelyek közül legalább nyolc esetben szándékos, idegenkezűségből származó erőszak bizonyítható. A sérülések jellege számos esetben ismétlődő fizikai behatásokra utal.
A tanulmány több konkrét esetet is bemutat a megállapítások alátámasztására. A leletek között azonosítottak egy viking kori férfit, aki élete során többszörös sérülést szenvedett, koponyáját három különálló ütés érte, emellett az alkarja és a kulcscsontja is eltörött a halálát megelőző időszakban.
A vizsgált bizonyítékok közé tartozik továbbá egy padlóréteg alatt feltárt, két és négy év közötti gyermekhez tartozó koponyatöredék, amely fegyvertől származó, a halál idején elszenvedett trauma nyomait viseli. A halál beállta után ezen testeket nem a hagyományos temetőkben helyezték végső nyugalomra, hanem a testrészeiket célzatosan módosították, több maradványon vágásnyomok figyelhetők meg.
A kutatás rávilágít arra, hogy a hirtelen bekövetkező fegyveres traumák mellett az érintettek egy része állandó létbizonytalanságban és fizikai megterhelésben élt. A csonttörések, a fogászati problémák és a krónikus stressz jelei folyamatos nehézségeket mutatnak. A kutatók a sérülések okaként a családon belüli erőszakot, a helyi közösségeken belüli harcokat, az eltérő csoportok közötti összecsapásokat, valamint az emberáldozatokat magában foglaló rituális erőszakot is megjelölték. A testek halál utáni feldolgozása a korabeli hitvilág és a társadalmi normák összetett rendszerére utal.
Ez is érdekelhet
A skandináv vaskor és az azt követő, a Kr. u. 8. századtól a Kr. u. 11. századig tartó viking kor történelmi hátterét az erőforrásokért folytatott küzdelem, a törzsi konfliktusok és a militarizált társadalmi berendezkedés jellemezte. A korszak fizikai erőszakosságát korábban elsősorban az írott forrásokból, az izlandi sagákból, a fegyveres temetkezésekből és a csatákhoz köthető tömegsírokból ismerték a történészek.
A most közzétett, lakókörnyezetből származó antropológiai bizonyítékok azt igazolják, hogy az erőszak nem korlátozódott a harcterekre és a portyázásokra, hanem a skandináv társadalmak mindennapi életének is szerves részét képezte.
