Kora középkori ikersírt tártak fel az epheszoszi Artemisz-szentélyben
Két koraszülött csecsemő 8-9. századi, gondosan kialakított sírját azonosították az epheszoszi Artemisz-szentély egyik elhagyatott római kori latrinájában. Az Osztrák Tudományos Akadémia kutatóinak felfedezése bizonyítja, hogy a csatornákban talált újszülöttmaradványok nem feltétlenül csecsemőgyilkosságra utalnak, egyúttal új megvilágításba helyezi a kora középkori bizánci temetkezési szokásokat és az ókori város átalakulását.
- Két koraszülött csecsemő 8-9. századi, gondosan kialakított ikersírját azonosították az epheszoszi Artemisz-szentély egykori római kori latrinájában.
- A bizánci rítus szerint tájolt és halotti lepelbe csavart testek elhelyezése cáfolja a csecsemőgyilkosságokról szóló korábbi elméleteket, és a szülők mély gyászát igazolja.
- Az Osztrák Tudományos Akadémia kutatása rávilágít, hogy a pogány kultuszok betiltása után a helyi lakosság keresztény temetkezésekre használta az elhagyatott római középületeket.
Az eredetileg az első században épült, zenei és költészeti előadásoknak helyt adó epheszoszi Ódeon területén még 2010-ben találták meg a kettős temetkezést, a maradványok átfogó bioarcheológiai elemzése azonban csak most fejeződött be.
Caroline Partiot, az Osztrák Tudományos Akadémia Osztrák Régészeti Intézetének antropológusa szerint a téglából és kőből épült apró sírkamrát egy mintegy harminc fős kapacitású, egykori római közműcsatorna belsejében alakították ki. A csonttani vizsgálatok kimutatták, hogy a két csecsemő a terhesség 33-34. hetében jött világra.
A testméretek azonossága és a közös sírhely alapján a szakemberek egyértelműen ikrekként azonosították a gyermekeket, akik röviddel a születésük előtt vagy után vesztették életüket. Az egyik újszülöttnél ráadásul egy rendkívül ritka fejlődési rendellenességet, egy számfeletti nyaki bordát is kimutattak, amely megnövelhette a koraszülés és a halálos kimenetel kockázatát.
A lelet különlegességét az egyedi temetkezési mód adja. Bár az ókorban és a kora középkorban az elhunyt csecsemők csatornákba vagy hulladékgödrökbe vetését - mint például az athéni agórán vagy az izraeli Askelónban - a régészet gyakran a nem kívánt gyermekek eltávolításával vagy csecsemőgyilkossággal magyarázza, az epheszoszi eset ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja.
A testeket nyugati tájolással, egymás mellé fektették, ami szigorúan megfelel a korabeli bizánci rítusoknak. A csontok mellett talált vastű és a testtartás arra utal, hogy a csecsemőket halotti lepelbe csavarva, az akkori felnőttekéhez hasonló, maximális tisztelettel helyezték örök nyugalomra. Partiot kiemelte: a sír kialakítása a család különleges gondoskodását tükrözi, és ellentmond annak a feltételezésnek, hogy a perinatális halandóságot a korabeli társadalmak közönyösen kezelték volna.
Lilli Zabrana régész, a tanulmány társszerzője rámutatott, hogy a radiokarbonos kormeghatározás alapján a temetkezés a 8. vagy a 9. században történt. Ez az időszak egybeesik azzal a kulturális és vallási átmenettel, amikor a klasszikus római hagyományokat Epheszoszban is végleg felváltották az új keresztény gyakorlatok. A dátum egyben azt is bizonyítja, hogy az ókori világ egyik legfontosabb vallási központjának számító Artemisz-szentély területe - évszázadokkal a pogány kultuszok betiltása és az eredeti funkció elvesztése után is - egészen a 13-14. századi pusztító árvizekig hozzáférhető maradt.
