Kilincs a túloldalon

Tiltott tevékenység: csoportosulás

A kádári kultúrpolitika alapelve volt, hogy még ha olykor engedélyezte is „pártszerűtlen” gondolatok megjelenését, de – a pártzsargonnal élve – e gondolok köré szuverén közösségek „csoportosulását” semmi esetre sem. Az 1980-as évektől azonban ehhez az irányhoz egyre nehezebben tudta tartani magát. Országszerte tucatjával kezdtek klubok alakulni; a Rakpart Klub, a Polvax Klub, a 405-ös Kör zsúfolásig megtelt rendezvényei otthont adtak a rendszer érzékenységét sértő gondolatok szószólóinak is. Egy-egy nyíltabb hangot megütő folyóirat – Tiszatáj vagy Mozgó Világ – köré szellemi táborok szerveződtek, színháznyian tolongtak estjeiken. Az Írószövetség közgyűlései ellenzéki fórum benyomását kezdték kelteni. A hatalom betiltással, leváltásokkal válaszolt, de egyre nehezebb volt a szellemet a palackban tartani.

A laza társaságok szervezeti szintjén túllépve két erővonal öltött egyre markánsabb arculatot. A szamizdat folyóiratok körül tevékenykedő demokratikus ellenzék stratégiáját Haraszti Miklós így foglalta össze: „Ha a diktatúra nem adja meg a demokratikus jogokat, akkor élünk ezekkel a jogokkal illegálisan: a szólásszabadságot megvalósítjuk a szamizdat kiadványokban, a gyülekezést konspirálva”. A népinek nevezett értelmiségiekből álló ellenzék legális keretek között igyekezett tágítani a szűkre szabott mozgásteret. Próbálta megtalálni azokat a réseket, ahol a független kezdeményezések teret nyerhetnek. E törekvés példája a hétévi küzdelem után engedélyezett Bethlen Gábor Alapítvány, amely kijátszva a pártállami ellenőrzést „tulajdonképpen az egész országra kiterjedő hálózatépítést jelentett” – fogalmazott az egyik alapító, Kiss Gy. Csaba.

1987-ben mindkét csoport úgy érezte, elérkezett az ideje annak, hogy a hatalom által rákényszerített státusból kitörjön. A második, a nyilvánosság meghatározó orgánuma, a Beszélő szerkesztősége – mintha a legális politikai mező meghatározó tényezője volna, de az illegalitás „szabadságát” fel nem adva – az aktuális politikai helyzethez igazított programot dolgozott ki, a Társadalmi Szerződést. A Magyar Demokrata Fórum alapítói pedig – a legalitás talaján maradva – önszerveződésre épülő mozgalmat indítottak. Mindezek nemcsak az ellenzék szerveződését léptették egy magasabb szintre, de olyan politikai változásokat is kikényszerítettek, amelyek egy új korszak lehetőségét nyitották meg.

1. A kádári konszolidáció
2. A katalizátor: 1956
3. Tiltott tevékenység: csoportosulás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

28. A második világháború
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A gyógyszeriparban, a közlekedésben és a számítástechnikában is óriási előrelépést hozott a II. világháború
• 1946-ban zárták be az utolsó, japán-amerikaiakat fogva tartó koncentrációs tábort
• Gránát elé vetette magát a brit katona, hogy megmentsen egy anyát és gyermekét
• Mindössze három fogolynak sikerült elmenekülnie a „nagy szökés” során
• Második világháborús tankot emeltek ki egy folyóból a Fülöp-szigeteken
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához