Kiállítják az ír történelem alapművét, az Inisfallen-évkönyveket

2026. szeptember 5.-Múlt-kor

Több évtized után ismét az írországi közönség elé tárják a középkori ír történelem egyik legjelentősebb forrását, az Inisfallen-évkönyveket. A kedden megnyílt kiállítás nemcsak a szigetország évezredes múltjába enged bepillantást, hanem a középkori európai krónikaírás és nyelvfejlődés egyedülálló dokumentumát is bemutatja a nagyközönségnek.

Összefoglaló
  • Több mint negyven év után ismét Írországban tekinthető meg a középkori ír történelem egyik legfontosabb írásos emléke, az Inisfallen-évkönyvek.
  • Az Oxfordi Egyetem gyűjteményében őrzött, közel ezeréves pergamenkódex a viking és normann betörésektől kezdve dokumentálja a szigetország eseményeit.
  • A páratlan nyelvemlék kiemelkedő jelentőségű az ír nyelv fejlődésének kutatásában, mivel bemutatja a latinról a népnyelvre való fokozatos áttérést.
Kiállítják az ír történelem alapművét, az Inisfallen-évkönyveket

A közel ezeréves, ötvenhét pergamenlapból álló kódex az ír és latin nyelven íródott történetírás kiemelkedő emléke. A kézirat évről évre követi a szigetország eseményeit Szent Patrik megérkezése előtti időktől egészen a tizenötödik századig. A feljegyzések részletesen beszámolnak a mitikus Tuatha Dé Danann törzsek inváziójáról, a Skellig Michael szigetét érő korai viking támadásokról, valamint a normann hódításokról.

Az évkönyv történeti jelentőségét növeli, hogy a tizenegyedik század végétől a tizennegyedik századig terjedő időszak eseményeit a lejegyzéssel egy időben, kortárs beszámolóként rögzítették. Ebben a munkában az évszázadok során egymást követően harminc különböző kódexmásoló és szerzetes vett részt.

A dokumentum a szakértők szerint eredetileg a waterfordi Lismore kolostorában készült, felhasználva a clonmacnoise-i és az emly-i szerzetesközösségek korábbi feljegyzéseit. A tizenkettedik században a kéziratot Nyugat-Munsterbe, nagy valószínűséggel a Killarney közelében fekvő Inisfallen szigetének kolostorába vitték, ahol a helyiek évszázadokon át folytatták a krónika írását.

Az okmány nemcsak a politikai, egyházi és kulturális élet lenyomata, hanem kulcsfontosságú nyelvemlék is. A kódex oldalai dokumentálják a tudományos és hivatali nyelvhasználat latinról írre történő fokozatos átállását a középkori kolostori kultúrában, amely alapjaiban határozta meg a modern ír nemzeti identitás és irodalom kialakulását.

A történelmi forrás a tizenhetedik században Sir James Ware ír történész gyűjteményébe került, majd több tulajdonosváltást követően Richard Rawlinson hagyatékaként az Oxfordi Egyetem híres Bodleian Könyvtára vette gondozásba, ahol már több mint kétszázötven éve őrzik.

A mostani, november elsejéig látogatható tárlat a University College Cork glucksmani galériájában valósult meg az oxfordi intézménnyel szoros partnerségben. A kiállítás a kódex fizikai bemutatása mellett modern digitális technológiák segítségével teszi hozzáférhetővé a középkori kéziratok világát a látogatók számára, hangsúlyozva a kulturális örökség megőrzésének és a nemzetközi akadémiai együttműködésnek a fontosságát.