Kétszer lőtték le egy nap alatt a Luftwaffe ászpilótáját, Adolf Gallandot

Nem értett egyet Hitlerrel

Aggodalmai alaptalanoknak bizonyultak, tovább repülhetett. 1942 januárjában már 96 győzelemnél tartott.

Az év végén vezérőrnagyi rangra emelkedett, így ő lett a német hadsereg legfiatalabb tábornoka. 1943-ban már a forradalmian új Messerschmitt Me 262 sugárhajtású gépet tesztelte.

Galland óriási lehetőségeket látott a hadrendbe állítandó gépben, amelyet olyan vadászgépként képzelt el, amellyel nézetei szerint sikerrel lehetett volna megállítani a Németországot bombázó repülő erődöket.

Hitler viszont vadászbombázóvá szerette volna alakíttatni Willy Messerschmittel a sugárhajtású csodafegyvert. A lamentálással a náci Németország értékes időt vesztett.

Erről Galland így vélekedett: „(…) úgy hiszem, ha a 262-est sikerült volna másfél évvel korábban nagy számban vadászgépként hadrendbe állítanunk, akkor a légi háború menete megfordítható lett volna. A háború végkimenetelét persze nem tudta volna megváltoztatni egyetlen gép, de a konfliktus lezárása később következett volna be, mert 1944. június 6-án nem történt volna meg a normandiai partraszállás, vagy legalábbis nem lett volna sikeres, ha a 262-esek bevethetőek lettek volna.”

Galland szerint 300, tapasztalt pilótákkal irányított Messerschmitt 262 napi rendszerességű bevetése képes lett volna átütő sikereket elérni a levegőben.

Az 1944 áprilisában altábornaggyá kinevezett Galland, a vadászrepülők parancsnokaként egyre többször került összeütközésbe a Luftwaffe vezérével, Hermann Göringgel, aki Hitlerrel együtt gyakran támadta Gallandot és a többi vadászpilótát a német légtér elégtelen védelme miatt.

Bruno Loerzer, Hermann Göring és Adolf Galland (Kép forrása: Wikipédia/ Bundesarchiv, Bild 101I-343-0674-16 / Boger / CC-BY-SA 3.0)

Az ellentétek odáig fajultak, hogy a Luftwaffe ászát elmozdították pozíciójából, így Galland 1945 januárjától ismét az általa szeretett szerepkörben, egy vadászrepülőgépben űzhette az ellenfeleket.

A német sztárpilóta egy sebesüléssel zárta le a második világháborút. Fogságba esett, majd két évet töltött egy angliai fogolytáborban.

Szabadulása után Argentínába távozott és az argentin légierő tanácsadójaként ténykedett. 1954-ben tért haza Németországba, ahol 1996. február 6-án bekövetkezett haláláig él

1. Üvegszilánkok a bal szemgolyóban
2. Kétszer lőtték le egy nap alatt
3. Nem értett egyet Hitlerrel

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról