Howard Carter szerint csak a sajtó bosszúja volt a Tutanhamon-átok

A háromoldalas, az egyiptomi Luxorban keltezett kéziratot Carter 1934 januárjában írta egy ismerősének, Helen Lonidesnek. A levélben a régész meglepő őszinteséggel, „valóságos áldásként” értékeli kollégája és riválisa, Arthur Weigall egyiptológus-újságíró halálát. Carter egyértelműen Weigallt teszi felelőssé a Tutanhamon-átok legendájának megalkotásáért; az elhunytat bár tehetséges írónak, de „ravasz” embernek nevezte.

A régész úgy fogalmazott, a kitalációnak semmilyen alapja nem volt, pusztán a mások kárára történő, pillanatnyi szenzációkeltést szolgálta, ezáltal pedig súlyos fenyegetést jelentett a tudományos régészetre nézve. A levél írója sérelmezte továbbá, hogy a történetet felfújó Weigall valójában jelen sem volt a sírkamra felnyitásának történelmi pillanatában, hanem csak percekkel később, utolsóként érkezett meg a helyszínre.

Médiaháború a Királyok völgyében

A most előkerült dokumentum a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének kísérőjelenségeibe, a korabeli ádáz médiaháborúba enged bepillantást. Amikor Howard Carter 1922-ben a Királyok völgyében rátalált az érintetlen fáraósírra, az ásatásokat finanszírozó Lord Carnarvon kizárólagos tudósítási jogot biztosított a londoni The Times napilapnak, ötezer font és a cikkekből származó bevételek 75 százaléka fejében.

Bár ez a lépés biztosította a munkálatok anyagi hátterét, éles felháborodást váltott ki a helyszínről kizárt brit és egyiptomi sajtó képviselőiből. A Daily Mail tudósítójaként dolgozó Weigall ebből a hátrányból igyekezett előnyt kovácsolni egy misztikus, szenzációhajhász narratíva megteremtésével.

A fáraó átkának legendája azután kapott szárnyra, hogy Lord Carnarvon a sír felnyitása után nem sokkal egy elfertőződött szúnyogcsípés következtében váratlanul elhunyt. Az RR Auction háttéranyaga szerint Weigall a sírba jókedvűen leereszkedő mecénást látva megjegyezte egy újságíró kollégájának: „ha ilyen hangulatban megy le, hat hetet adok neki az életből”.

A tragikus egybeesést a tudósító azonnal saját elméletének igazolására használta fel, miszerint a múmia nyugalmának megzavaróira rontás, betegség vagy halál vár. Az újonnan előkerült levél rávilágít, hogy Carter – aki a „halálos átok” ellenére békésen, 1939-ben hunyt el – mennyire elszántan küzdött a szigorú tudományos munkáját elhomályosító, a közvéleményt mégis évtizedekig lázban tartó sajtómítosz ellen.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

27. Az első világháború és következményei
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Utazás a frontra, spanyolnátha, leleplezett viszony: mozgalmas év volt Franklin Roosevelt számára 1918
• A gránát még célt tévesztett, a lövések halálosan megsebesítették a főhercegi párt Szarajevóban
• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• Az első világháború harcainak valóságos időkapszulája került elő az olasz Alpokban
• Románia hadba lépését késleltette, Olaszországét azonban már nem tudta megakadályozni a gorlicei áttörés
• Háború, spanyolnátha, leleplezett viszony – sok fordulatot hozott Franklin Roosevelt életébe az 1918-as év
• Bár ebben reménykedett, Fritz Haber vegyi fegyverei nem tudták eldönteni az I. világháborút
• Az I. világháborús francia sisakok nagyobb védelmet nyújtottak, mint a mai amerikaiak
• Sártenger, életveszély és felelősség – az első világháború futárai